Tiszta vizet a pohárba!

A kormánypárti sajtó címekkel, rangokkal, lovagkeresztes bilétákkal kitüntetett jól fizetett lakájfirkászai hetek óta azt tekintik fő feladatuknak, hogy hiteltelenítsék az ellenzéki, a független és a kritikus sajtó munkáját, és lejárassanak minden ellenzéki javaslatot, megmozdulást. Teszik ezt ahelyett hogy legalább a kormány érdekeinek megfelelően elvégeznék a tájékoztatási feladatokat, amelyeket egy tisztességes propagandistának is el kellene végeznie azért, hogy az operatív törzs rendszeres sajtótájékoztatóit ne arra kelljen használnia a járvány elleni védekezést irányítóinak, hogy a legalapvetőbb teendőket sulykolják az emberekbe, hogy legyen idő a sajtó ellenőrző feladatainak ellátására is.

Nyilván nem vitatjuk, hogy a kormány – valamilyen szakmai megfontoltság alapján, aminek részleteit nem kötik az orrunkra – erejét megfeszítve küzd azért, hogy a koronavírus-járványt minél kevesebb áldozattal vészeljük túl. Ám a propagandasajtó mintha azt tartaná legfontosabb feladatának, hogy biztosítsa az Orbán-rezsim politikai hatalmának megtartását, amelyet nyilvánvalóan veszélybe sodorna, ha – ne adja az Úristen! – mégis kiderülne, hogy nem készítették fel az országot a védekezésre, mégsem fejlesztették olyan színvonalúra az egészségügyi rendszerünket, amely képes ellátni a feladatát egy ilyen járvány idején is. Vagy ha kiderülne, hogy a gazdaságunk megerősítése csupán szajkózott mítosz, és hogy mégsem a szakértelem, az ilyen esetekre kimunkált protokoll diktálta a tennivalókat a megelőző védekezésben, hanem csupán igyekeztek reagálni a már bekövetkezett eseményekre.

A pártállami diktatúra belügyi tudósítójaként is nagyon sikeres, „öreg” újságíró-elvtárs, az ötvenes éveket idéző stílusban figyelmezteti a Párt híveit: „Nem szabad bedőlni a sunyi, félelemgerjesztő, megtévesztő szájpropagandának! Ez a komcsik, a bolsik, a libsik évszázados fegyvere. A girondistákkal, Dantonnal kezdve, a jakobinusok, Robespierrel, Marx-Engelssel, Leninnel-Sztálinnal, Mao-Ce-Tunggal az élen találták ki a rémhírterjesztést.” Nahát, nyugodtan felvehette volna a névsorba kollégájának „vezénylő tábornoka” nevét is. A félelemgerjesztő propagandát a migránsok ellen láttuk korábban óriásplakátokon, és most is, a koronavírus elleni küzdelem idején is előhívta a hívek tudatalattijából ezt a korábban beültetett félelmet a miniszterelnök, amikor az illegális migráció és a koronavírusjárvány-veszély összefüggéseiről beszélt egy uniós tanácskozáson.

Elképedve viseljük el hetek óta, hogy pánikkeltéssel, hisztériakeltéssel vádolják a kritikus sajtót, amely a koronavírus-járványról érkező hírek alapján
egyre erőteljesebben kéri számon a kormányon az ilyenkor elvárható lépéseket. A százmilliárdnyi adóforintból működtetett közszolgálati média helyett is végezte és végzi ezt a munkát a holdudvar akolmelegéből folyamatosan gyalázott ellenzéki sajtó.

A kormánypárt nagy megmondóemberei milliós fizetésükért ez idő alatt azzal etették a jobboldali törzsi tábort, hogy bagatellizálták a koronavírus-járványt. Statisztikai adatokkal igyekeztek bizonygatni, hogy sokkal veszélytelenebb mint egy szezonális influenza. Luxusstúdióikban, kényelmes fotelekben magabiztosan hátradőlve röhécseltek azon, hogy a pánikolók felvásárolták a lisztet, anyjuk nem tudott kuglófot sütni a pici pocakjukba, de ők fütyülnek a riogatásra, levágták Dezsőt is, megtöltötték a kolbászt, és mindenki jól érezte magát, míg ezek… – mármint mi csak a pánikkeltéssel voltunk elfoglalva. Hallottunk sunyi összeesküvés-elméleteket idéző utalásokat a tőzsdelufi kipukkasztásáról, valamint a vuhani katonai kutatóintézetben konstruált és onnan elszabadult vírusról, és a „koronavírus-ellenzék” ármányáról, miszerint politikai tőkét akar kovácsolni a járványból.

Ha valami riogatás és pánikkeltés – ez az. Rendkívüli jogrend idején, amikor egy ország megfeszített energiával küzd, hogy megfékezze a gyilkos kórt, civilizált országban nincs az az ellenzék, amely ilyenkor váltaná tettre a vágyálmait. Ilyen erkölcstelenséget csak az feltételez a másikról, akihez képest valóban „a csatornapatkány hattyú”. (Ezt a hasonlatot az egyik jobboldali lap főszerkesztőjétől kölcsönöztem, ő engedte meg magának ezt a kifejezést ellenzékre.)

Szabályos uszítás folyik az ellenzéki politikusok és a kritikus sajtó munkatársai ellen, akik nem fegyveres biztonsági emberekből álló portaszolgálat védelme alatt végzik munkájukat, hanem például utcáról nyíló, bárki által könnyen megközelíthető üzlethelyiségben. Ennek lett is foganatja: lapunk az elmúlt másfél héten két fenyegetést is kapott.

A jól kitartott megmondóemberek úgy viselkednek, mint ha ők maguk is a végrehajtó hatalom birtokosai lennének. Egyikük egy vitaműsor során több javaslatot is megfogalmaz, hogy mely esetekben rúgjanak ki az állásukból állampolgárokat. Másikuk, egy párttagkönyves újságíró habzó szájjal követeli: „tiltsuk meg, hogy mindenki szabadon makoghasson a vírusról”. Harmadikuk, szintén fontos ember cenzúra bevezetését szorgalmazná – épp a március 15-ére, sajtószabadságunk megünneplésére is készülődő hazánkban. Egyik holdudvari politológusuk, aki igazgatóként kapja az apanázst valahol, azzal vádolja a közszolgálati tévé stúdiójában az ellenzéki szimpatizánsokat, hogy a kórházakat járva szándékosan terjesztik a vírust.

És a szervilizmusba belefásult lakájriporternek ehhez nincs egy helyreigazító félmondata sem. Tágra nyílt szemmel hallgat, mint hal a szatyorban. Jó lenne, ha a– kormányon hosszú hetek óta következetes, szakszerű, szigorúan betartott intézkedéseket, a védekezésre megfelelő nagyságrendű költségvetési átcsoportosítást számon kérő ellenzéki sajtó ekézésével időt múlató – lakájsajtó megmondóemberei rádöbbennének végre, hogy akiket ők folyamatosan gyaláznak, azok az idős emberek és a lakosság minél hatékonyabb védelméért küzdenek: szülőkért, nagyszülőkért, a Fidesz-szavazóbázisának derékhadáért. Csak szólok, hátha – elmerülve az influenza és a koronavírus áldozatairól szóló statisztikai adatokban – ez elkerülte a figyelmüket…

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/12. számában jelent meg március 20-án.

Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál! És hogy mit talál még a 2020/12. számban? Itt megnézheti!