Az Orbán-rendszer legnagyobb vizsgája

Kormányokat, politikai rendszereket rendíthet és buktathat meg a koronavírus-járvány okozta következmény-sorozat. Nincs ez másként az Orbán-rendszerrel sem.

Az ilyen válságok idején mutatkozik meg leginkább a maga pőre valóságában, milyen hatékonyságú állam áll rendelkezésre. Ha az rossz hatékonysági fokkal üzemel, ha a politikai rendszer késve vagy nem megfelelően hozza meg a védekezéssel kapcsolatos döntéseit, akkor – ahogy az láthattuk eddig Olaszország, Irán esetében – annak súlyos, sőt tragikus következményei vannak. Sok ember belepusztul a járványba, a nem kellően szervezett védekezés pedig aláássa az országos hatalmat gyakorló vezetők tekintélyét.

A rosszul működő állam és a politikai rendszer tehát immáron sokak életébe kerülhet. Ideje végre belátni:

a politika a legfontosabb dolog a földi életünkben, mert annak diszfunkcionális működését – például az egészségügyi rendszer rossz működését – válsághelyzetben az a koronavírussal fertőzött is megérzi, aki eredetileg nem érdeklődött volna a politika iránt.

De megérzi majd az is, akit annak folyományaként bocsátanak el az állásából, mert hazájának kormánya és parlamentje nem jó gazdaságpolitikai válaszokat adott a járvány okozta gazdasági visszaesésre. Egy jól működő kormány sem tudja ugyan megakadályozni a koronavírus országba való kerülését, de azt már igen, hogy tömegesen haljanak meg a főleg idősebb választók, ugyanis egy jól működő politikai rendszer olyan döntéseket hozott a korábbi években, évtizedekben, amelyek egy magas színvonalon működő egészségügyet segítettek megteremteni. A jól működő állam és kormány életeket ment.

De milyen állam és kormány jutott nekünk, magyaroknak? Mennyire bízhatunk az Orbán-kormány válságkezelő képességében most ezekben a kritikus hetekben és hónapokban?

Az Orbán-rendszer nem lebecsülendő előnye, hogy képes (lehetne) a gyors döntések meghozatalára. Koalíciós kormányzással nem kell bajlódni, a parlamentben nagy többség áll a kormányfő mögött, így szükség esetén könnyedén lehet alkotni a járvány elhárítására vonatkozó jogi normákat.

Csakhogy nem elég gyors döntéseket hozni, azokat jól kell meghozni. A koronavírus-járvány magyarországi megjelenésének első szakasza megmutatta: nem könynyű okosnak lenni. Egyszerre kell fékezni a járványt, és vigyázni arra, hogy ne menjen tönkre a gazdaság. Korlátozni kell a polgárok mozgásszabadságát, de úgy, hogy a korlátozás arányos legyen. Át kell alakítani a tanítást, az idősek ellátását, a gyermekek felügyeletét, a többi állami szolgáltatást is. Ennek jó megszervezéséhez, végrehajtásához azonban a jó politikai kommunikáció már kevés, nagyon komoly szaktudás kell. A kormánynak nem csak a járványügyi, egészségügyi szaktudásra, hanem rendőrségi, honvédelmi, oktatási, kulturális, gazdasági szakértelemre is szüksége van, és mindennek a szaktudásnak a kormány irányította államapparátusban kell meglennie.

Az Orbán-rendszer eddigi kilenc éve azt mutatta, hogy az állami alkalmazottak felé való legfontosabb elvárás: a rendszerhez való lojalitás. Ezt jól mutatja, hogy egyik első lépésük volt úgy módosítani a köztisztviselői törvényt, hogy az államigazgatás alkalmazottjait indoklás nélkül is el lehessen távolítani. Csak a nemzetközi jogi aggályok térítették el a Fidesz–KDNP-többséget e szabály megtartásától, de egy állami alkalmazottat – és a kormánytisztviselőkön túl a pedagógusokat is ide lehet sorolni – most már így is könnyebben el lehet küldeni, vagy nyomást helyezni rá. Számos vezetői pozícióba politikai megbízottak kerültek ezen köztisztviselők fölé, miközben az államhatalom kiterjesztette csápjait az önkormányzatok kárára.

Csakhogy a lojalitásra épülő rendszerben a szaktudás háttérbe szorul, vagy ha mégis létezik, kell ahhoz bátorság, hogy egy beosztott szakmai alapon kérdőjelezze meg a főnöke elképzeléseit, döntéseit.

Márpedig a koronavírus-válság idején a politikai döntések csakis szakmai alapon születhetnek meg. Ha például nem a legjobb virológusok segítik a kormány – főleg a miniszterelnök – munkáját, ha nem a legjobb közigazgatási szakértők és ha nem jól motivált állami alkalmazottak működnek közre a válság elhárításában, akkor beüthet majd a baj. Hogy milyen állapotban van valójában a magyar államigazgatás, az egészségügy, az most mutatkozik meg igazán. A szervezetlenség már most felütötte itt-ott a fejét.

Ráadásul, az Orbán-kormánynak a koronavírus-járvány mind súlyosabb gazdasági következményeivel is meg kell küzdenie. A kormány javára kell írni, hogy mintegy 488 milliárd forint tartalékot irányzott elő a 2020-as költségvetés, most ez kifejezetten jól jöhet a válságkezelés során. Kérdés, hogy ez az összeg mire lesz elég, és hogy észszerűen sikerül-e ezt – és akár más összeget is – felhasználni. Varga Mihály pénzügyminiszter szakmailag még a kormánnyal kevésbé szimpatizáló szakértők számára is elfogadható, de ő miniszterként nagy gazdasági válságkezelésben még nem vett részt.

Az Orbán-rendszerrel szembeni kihívás kettős, és ilyenre még nem volt példa 2010 óta: egészségügyi és gazdasági, méghozzá egyszerre.

Egyfelől biztosítani kell, hogy ne pusztuljon el a koronavírusban sok ember, ugyanis a sok halott – a személyes tragédiákon túl – utólag is romboló hatást gyakorolna az egészségüggyel kapcsolatos kormányzati politika hitelességére, amely enélkül is e rendszer Achilles-sarka volt. Emellett az is gond, képes-e a kormány jól megszervezni azt a védekezést, amely mindenki életére kihat, például a mozgásszabadság korlátozását, a szórakozási lehetőségek erőteljes szűkítését, vagy annak megoldását, mi legyen az iskolák bezárása miatt otthon maradt egymilliónyi gyerekkel.

Másfelől pedig el kell érni azt is, hogy ne ugorjon meg a munkanélküliség, ne emelkedjen nagy ívben az elszegényedés, ellenkező esetben a gazdasági válság által érintett választók hajlamosak a mindenkori kormányt hibáztatni. Tudják ezt Orbánék is, 2010-es nagy győzelmük az akkori baloldali kormány megszorításainak is következménye volt.

Ezt a kettős kihívást még egy szakpolitikailag jól működő kormány is nehezen tudná kezelni, ám ennek a kormánynak a teljesítményét ebből a szempontból jónak – különösen az egészségpolitika, az oktatás vagy a szociális ágazat területén – aligha lehet minősíteni, igaz, a költségvetési és adópolitika a kormány erősségei közé tartozik.

A válság – különösen egy majdani gazdasági visszaesés – mindenesetre még inkább aláhúzza a kormány hibáit.

A 2019-es helyhatósági választások megmutatták az Orbán-rendszer népszerűségének, hatalmának korlátait. A koronavírus-válság következményei elhozhatják ezen rendszer társadalmi elfogadottságának súlyos csökkenését, hosszabb távon az ellenzék 2022-es hatalomra jutásának esélyét. Az ellenkezője is igaz viszont: egy jó vagy legalábbis elfogadható válságkezelés megnövelheti Orbán hatalomban maradásának esélyét, különösen akkor, ha az egyik ellenfele még 2022-ben is az a Gyurcsány Ferenc lesz, aki bizony nem a jó válságkezeléséről híresült el kormányfőként.

A szerző politikai elemző, Méltányosság Politikaelemző Központ

A Publicisztika rovatban megjelent írások nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/12. számában jelent meg március 20-án.

Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál! És hogy mit talál még a 2020/12. számban? Itt megnézheti!