Hazaáruló?

Ma Magyarországon egyre gyakrabban fordul elő, hogy a nép gyermekei hazaárulónak nevezik azokat, akik valamely közéleti kérdésben nem értenek velük egyet. Legutóbb március 30-án járt így az az 53 országgyűlési képviselő, aki nem szavazta meg a kormány egyik tagjának javaslatára a hatalmat korlátlan ideig bármire, mindenre felhatalmazó törvényt. Igen, köztük én is ilyen egyszerűen, egy „NEM gomb” megnyomásával lettem számukra a hazának dicsőséget szerző olimpiai bajnokból hazaáruló.

De hadd tegyem fel itt a kérdést: ezek az emberek egyáltalán tisztában vannak azzal, hogy mit jelent a hazaárulás? A Büntető törvénykönyv 258. §-a szerint a hazát az a magyar állampolgár árulja el, aki „Magyarország függetlenségének, területi épségének vagy alkotmányos rendjének megsértése céljából külföldi kormánnyal vagy külföldi szervezettel kapcsolatot vesz fel vagy tart fenn”.

Azon polgári, konzervatív demokraták számára tehát, akiknek – Zárug Péter Farkast idézve – „a főhatalom rendkívüli jogkörének konkrét időkorlát-nélkülisége teljességgel elfogadhatatlan”, a kormánypropaganda által félrevezetett és felhergelt honfitársaink simán kiosztanának minimum öt évet. Minősített esetben pedig akár életfogytig tartó szabadságvesztést is.

De miért is? A felhatalmazási törvényt elutasítók célja Magyarország területi épségének megsértése? Nyilvánvalóan nem. Céljuk Magyarország alkotmányos rendjének és függetlenségének megsértése? Nem. Nem megsérteni, hanem éppen ellenkezőleg, megóvni akarják azt. Ami pedig a külföldi kormánnyal vagy szervezettel való kapcsolatfelvételt, kapcsolat fenntartását illeti, a magam nevében beszélve senkivel sem tartok, illetve vettem fel a kapcsolatot a hazaárulás bűntettének elkövetése érdekében.

Azoknak pedig, akik minden kormánykritikus hang mögött Sorost vizionálják, üzenem, hogy nem én voltam az ösztöndíjasa, nem én fogadtam és fotózkodtam vele szívélyes gesztusokkal a Parlamentben 2010 őszén. Az Amerikában élő üzletembert egyébként csak látásból, a kormány plakátjainak „jóvoltából” ismerem.

Igen, mertem NEM-et mondani a több mint egymillió, szintén e hazához tartozó magyar ember bizalmából megkapott képviseleti jogommal élve egy, az Országgyűlés elé egyébként teljesen szükségtelenül beterjesztett törvényre. Mert véleményem szerint egy felelősen gondolkodó, a kormány ellenőrzésére feljogosított országgyűlési képviselő egyszerűen nem adhat határozatlan idejű felhatalmazást a még meg sem hozott intézkedésekre.

Amikor két évvel ezelőtt közéleti szerepet vállaltam, sok mindenre számítottam. De arra, hogy egy magát polgárinak, kereszténynek, demokratának nevező társaság egy világméretű járványt kisstílű politikai haszonszerzésre használjon, arra azért nem. Megvan a diszkrét bája annak, hogy pont a Fidesz–KDNP szólít fel együttműködésre, miközben ők egyetlenegy ellenzéki javaslatot sem fogadnak el. Nemcsak most, az általuk szolgalelkűen megszavazott felhatalmazási törvényhez, hanem egyáltalán semmihez sem. Az pedig – Stumpf Andrást szabadon idézve – tényleg a legelkeserítőbb bravúr, hogy sikerült ellenséget kreálniuk ott, ahol nincs. És sikerült a vírus okozta félelemre játszva a Fidesz-tábort összekovácsolniuk a hatalmi cél mögé.

Azoknak tehát, akik most úgy hazaárulóznak, hogy közben fogalmuk sincsen annak jelentéséről és esetleges következményeiről, javaslom, hogy olvassák el a Büntető törvénykönyvet. Akár kezdhetik is a 226. szakasszal: „Aki valakiről más előtt a becsület csorbítására alkalmas tényt állít, híresztel, vagy ilyen tényre közvetlenül utaló kifejezést használ, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. A büntetés két évig terjedő szabadságvesztés, ha a rágalmazást aljas indokból vagy célból, nagy nyilvánosság előtt vagy jelentős érdeksérelmet okozva követik el.”

Én bízom a magyar emberek bölcsességében. Ahogy a legtöbben képesek felmérni azt, milyen teljesítmény van egy olimpiai aranyérem mögött, úgy látni fogják azt is, miért kell óvnunk a nehezen megszerzett demokráciát. És miért szükséges megtartanunk minden időben a hatalom megosztását, a fékek és ellensúlyok rendszerét. Isten segítse Magyarországot és mindazokat, akik most egyetértenek, és azokat is, akik nem értenek egyet a felhatalmazási törvénnyel.

A szerző a Jobbik országgyűlési képviselője

A Publicisztika rovatban megjelent írások nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/14. számában jelent meg április 3-án.

Hetilapunkat megvásárolhatja az üzletekben vagy digitálisan! És hogy mit talál még a 2020/14. számban? Itt megnézheti!