A kormányportálon, Magyarország kormányának hivatalos honlapján még ma is az áll, hogy hazánk „államformáját tekintve köztársaság, amely azt jelenti, hogy a hatalom a néptől ered”. Magyarország kormányformája pedig parlamentáris, a nép a hatalmat választott képviselők útján gyakorolja.
„Magyarország demokratikus elvek mentén működik, és ez tükröződik a hatalmi ágak egymáshoz való viszonyában is: a három legfőbb hatalmi ág (a törvényhozó, a végrehajtó hatalom, valamint az igazságszolgáltatás) egymástól függetlenül működik. A felosztás nem engedi, hogy bármelyik ág magához ragadja a hatalmat, és önkényesen alakítsa az ország és a benne élő állampolgárok életét, hiszen a hatalmi ágak azon túl, hogy függetlenül működnek egymástól, kölcsönösen ellenőrzik egymás működését. Ezt hívják a fékek és egyensúlyok rendszerének.” Ezt elolvashatja mindenki, még ma is, a kormány hivatalos oldalán.
A magyar állam legfőbb szervei az Országgyűlés, amely a törvényhozó hatalom, a kormány, amely a végrehajtó hatalom, és a bírói hatalmat képviselő bíróságok.
A fékek és egyensúlyok működésének biztosításában fontos szerepet játszik még – a kormány hivatalos portáljának felsorolása szerint – a köztársasági elnök, az Alkotmánybíróság, az ombudsmanok, az Állami Számvevőszék, a Magyar Nemzeti Bank, a honvédség, az ügyészség, az önkormányzatok.
Érdemes hozzátennünk még a mindenkori hatalom ellenőrzésében fontos szerepet játszó sajtót is. Mint ahogy fontos szerepe lehet még a Költségvetési Tanácsnak, a gazdasági életben fontos szerepet betöltő Versenytanácsnak, a Közbeszerzési Döntőbizottságnak, sőt, az ellenőrzésben, engedélyezési eljárásokban törvényeinknek érvényt szerző hatóságoknak is.
A hatalmi ágak tehát kölcsönösen ellenőrzik egymás működését, nem engedik, hogy valamelyik hatalmi ág magához ragadja a hatalmat, mert a fékek és egyensúlyok rendszere úgy működik, hogy ezt megakadályozza. Nem árt ezt megismételni, hangsúlyozni, jól az agyunkba vésni.
Ezeket az alapelveket a rendszerváltás után eltelt húsz esztendő alatt nem nagyon kérdőjelezte meg senki, ebben legalább közmegegyezés volt.
2010-ben azonban a Fidesz-KDNP kétharmados többséget szerzett a parlamenti választásokon, és szinte azonnal megkezdte hatalmának kiterjesztését a fontosnak ítélt állami szervezetekre, folyamatosan gyengítve a fékek és egyensúlyok rendszerének hatékonyságát.
2014 decemberében Orbán Viktor interjút adott az amerikai Bloomberg hírügynökségnek, és azt mondta: „A fékek és ellensúlyok rendszerének csak az Egyesült Államokban van jelentése, illetve az elnöki rendszerekben, ahol két különálló szuverén egység létezik, azaz a közvetlenül választott elnök és a törvényhozás. Európában nem ez a helyzet, itt csak egy állam létezik, és sehol sincs »fékek és ellensúlyok rendszere«, mivel minden hatalmat a parlament delegál. Ezen példák esetén sokkal helyesebb lenne az együttműködésről beszélni a fékek és ellensúlyok helyett. A fékek és ellensúlyok rendszere egy amerikai találmány, amellyel Európa bizonyos szellemi középszerűség miatt vett át és használ az európai politikában.
De most nem kell semmit tenni, a rendszer a mostani formájában marad, amíg mi itt vagyunk. Csak bólintani tudok arra, hogy ha kiköltöztetem az irodámat a parlamentből egy korábbi kolostorba, akkor az a fékek és ellensúlyok rendszerének erősödését fogja jelenteni. Vannak fékek és ellensúlyok az európai demokráciában, de az egész rendszert nem erre építették, hanem a parlament által jelentett népképviseletre.”
Kövér László, az Országgyűlés elnöke 2019. október 23-án a Nemzeti Közszolgálati Egyetem diákjai előtt tartott beszédet, és következőket mondta: „ A fékek és egyensúlyok rendszere, én nem tudom, önök mit tanulnak, de az egy hülyeség, azt felejtsék el, annak semmi köze se jogállamhoz, se demokráciához (...) az a baj, hogy egyesek komolyan veszik, hogy fékezni kell a demokratikus akaratkinyilvánítás eredményeképpen létrejött kormányt. És úgy gondolják, hogy az a demokrácia, ha a küllők közé állandóan bedugják a botot”.
Kövér a pártjáról, a Fideszről is beszélt. Azt mondta, hogy az egy „ösztönösen zseniálissá alakult képződmény”, és hogy a párt az alapértékeit tekintve semmit nem változott az elmúlt harminc évben. A fejlődésében van egy kontinuitás, nem tolódtak ide-oda, nem mozdultak el, legfeljebb a világ változott. Szerinte semmilyen bűnt nem követtek el, és nincs miért szégyellniük magukat. Nem telt el félév sem Kövér László beszéde óta, most már mindenki tudhatja, tőle és Orbán Viktortól, hogy bármit is írnak a hivatalos oldalukra a fékek és egyensúlyok rendszeréről, az valójában szerintük hülyeség, illetve csak „bizonyos szellemi középszerűség miatt” ragaszkodunk hozzá, mi európaiak.
Még a világjárvány idején is ragaszkodnak hozzá az európaiak, csak mi, magyarok engedjük meg, hogy a koronavírus-járvány veszélyhelyzete miatt olyan különleges jogrendet kényszerítsenek ránk, olyan felhatalmazási törvényt fogadtassanak el az országgyűléssel, amellyel olyan példátlan teljhatalommal ruházták fel a kormányt, és annak vezetőjét, amelyre nincs példa egyetlen nyugat-európai demokráciában sem. Erre a nagyon különleges jogrendre a 2012. január 1-je óta hatályos Alaptörvény teremtette meg a lehetőséget, amit a Fidesz-KDNP egyedül, az ellenzék nélkül szavazott meg 2011-ben.
Nyilvánvaló, hogy egy ország kormányozhatósága akkor valósulhat meg, ha a végrehajtó hatalom élvezi a törvényhozó hatalom, az Országgyűlés többségének bizalmát. Ha egy kormány mögött egyszerű többség áll a parlamentben, a kétharmados törvények egyfajta féket jelentenek a végrehajtó hatalom és az azt támogató parlamenti többség akaratával szemben. De ha a végrehajtó hatalom kétharmados többséggel rendelkezik, előállhat az a helyzet, hogy az Országgyűlés nem képes ellátni az ellenzék gyengesége miatt a kormány ellenőrzését, minden ilyen ellenőrzésre irányuló javaslatait megsemmisítheti a kétharmados többség ellenkezése.
Ilyen helyzetben értékelődnek fel azok az intézmények, amelyek a végrehajtó és törvényhozó hatalmon kívül állnak, és önmagukban is képesek a fék és ellensúly szerepének betöltésére.
De lássuk, hogy mi történt az elmúlt csaknem tíz esztendőben ezekkel a hatalomkorlátozásra hívatott független intézményekkel.
A köztársasági elnöki székbe Schmitt Pál került, aki maga deklarálta, hogy esze ágában sincs alkotmányos kontroll szerepet betölteni, ő a törvényhozás motorja akar lenni. Utódja, Áder János sem igyekszik a fék és ellensúlyi szerepre, legutóbb a felhatalmazási törvényt olyan szélsebesen aláírta, hogy a futárnak még egy kávét sem volt ideje meginni az elnöki palotában, már vihette is vissza az aláírt törvényt a Karmelita kolostorba.
Az Alkotmánybíróságot a korábbi bírók mandátumának lejárása után a kormányzó pártokhoz közel álló jogtudósokkal töltötték fel. Tőlük nehezen várható, hogy komoly fék szerepet töltsenek be. De ha valami csoda folytán mégis ez lenne a célja minden testületi tagnak, az Alkotmánybíróság hatáskörének csökkentése miatt például a költségvetési vagy a központi adónemekről szóló törvényeket a testület csak meghatározott esetekben vizsgálhatja felül. Az Alkotmánybíróság nem vizsgálhatja az ilyen tárgyú törvényeket többek között a jogállamiság, az arányos közteherviselés és a tulajdonhoz való jog érvényesülése szempontjából.
Matolcsy György és Orbán Viktor a nemzeti tőkésosztály létrehozásán dolgozik (Fotó: Reuters/Balogh László)
A Magyar Nemzeti Bank élén az Orbán-kormány egykori tagja, Matolcsy György ül, a Monetáris Tanács is lényegében az uralkodó párt embereiből áll. Az, hogy a Magyar Nemzeti Bank alapítványaiba betolt százmilliárdok úgy veszíthették el „közpénz jellegüket”, hogy semmilyen következménye nem lett, hogy a jegybank korábban elképzelhetetlen gazdálkodási tevékenységet folytat a százmilliárdokkal, miközben tétlenül szemléli, hogy a forint történelmi mélypontra gyengül.
A bíróságok mindjárt a a Fidesz-KDNP hatalomra jutása után meg lettek gyengítve azáltal, hogy nyugdíjba küldték a 62. életévüket betöltött bírókat, akik korábban 70 éve korukig törvénykezhettek. Nyilvánvalóan politikai tisztogatás volt a cél, hiszen az elküldött bírók nagy része vezető állásokat töltött be a bíróságokon. A Kúria felállítására hivatkozva felmentették a Legfelsőbb Bíróság elnökét, a nem sokkal korábban kinevezett Baka Andrást is. Később európai uniós nemzetközi bíróság állapította meg, hogy a bírók nyugdíjazása jogsértően történt. Az Országos Bírósági Hivatal élére Szájer József fideszes EP-politikus feleségét, Handó Tündét nevezték ki, akinek a tevékenységét számos kritika érte: az érvényes vezetői pályázatokat figyelmen kívül hagyva megbízással töltött be vezetői posztokat. Tevékenységét alkotmánybírói kinevezéssel honorálta a politikai hatalom.
A legfőbb ügyész az egykori fideszes politikus Polt Péter lett, az elmúlt években megtapasztalhattuk, mekkora elszántsággal vizsgálja az ügyészség a politikai hatalomhoz köthető bűncselekmény-gyanús ügyeket. Ráadásul a legfőbb ügyészt – egy törvénymódosításnak köszönhetően – kétharmados többséggel lehet kilenc évre választani, vagyis Poltot egy hatalomváltást követően is nagyon nehezen lehetne leváltani. És hogy jól érezze magát hivatalában, megszüntették az interpellálhatóságát is, hogy még véletlenül se fordulhasson elő, hogy az interpellációkra adott válaszait valamikor is leszavazhassa az Országgyűlés, kellemetlen perceket okozva neki.
A politikai hatalom gondoskodik a családtagokról is, Szájer József felesége mellett Polt Péter neje is fontos posztokat tölthet be, most éppen a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal elnökének helyettese.
A 2008-as gazdasági válság hazánkat ért igen súlyos hatása, az állam eladósodása miatt fontos intézményt állítottak fel még 2008-ban, mégpedig a Költségvetési Tanácsot. Kiváló szakemberek lettek a tagjai, lényegében ellenszavazat nélkül választotta meg őket az Országgyűlés. Ennek ellenére a 2010-ben felállt Orbán-rezsim 2011-re a tanács 835 millió forintos költségvetését 0 forintra csökkentette. Lehetetlenné téve működésüket. A Költségvetési Tanács a közpénzügyek átláthatóságán, a költségvetési politika felett őrködik.
Miután a demokratikusan megválasztott Költségvetési Tanács lényegében befejezte működését, felállítottak egy NER-nek megfelelő testületet, amelynek tagjai Matolcsy György, a Magyar Nemzeti Bank elnöke, Domokos László, az Állami Számvevőszék elnöke, és az elnök, a mindenkori kormányhoz lojális Kovács Árpád.
Az Állami Számvevőszék elnöke, Domokos László is érdemel egy rövid megjegyzést. Korábban fideszes politikus, országgyűlési képviselő, illetve a Békés megyei önkormányzat elnökeként hívta fel magára a közfigyelmet. Ha a Hagelmayer István által vezetett Állami Számvevőszék vizsgálta volna azokat az ügyeket, amelyek a Békés megyei önkormányzatnál történtek Domokos László vezetése alatt, akkor bizonyára lettek volna kellemtelen kérdések, amikre a megyei önkormányzatnak választ kellett volna adnia. Domokos által vezetett ÁSZ leginkább azzal hívta fel magára figyelmet, hogy az ellenzéki pártok gazdálkodását nagyítóval vizsgálta, feltárta a szabálytalanságokat, míg a kormányzó pártok gazdálkodását makulátlannak találta.
Az Állami Számvevőszék mellett a Gazdasági Versenyhivatal elnöke és helyettesei, valamint a Közbeszerzési Hatóság elnöke is a kormányzó párt káderei közül kerültek ki. Ezért nem lehet hallani az utóbbi időben szinte egyetlen jelentős ügyről sem, amit ezek a szervezetek tártak volna fel. A Nemzeti Adó- és Vámhivatal élén egyébként mindig is az aktuális politikai hatalomhoz lojális szakember ült.
A negyedik hatalmi ágnak tartott média irányítása és a hírközlés felügyelet is az Orbán-kormány befolyása alá került. A Fidesz teljesen kiszorította az ellenzéket Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Médiatanácsából.
Mindazonáltal Magyarországon még ma is többpártrendszer van, négyévente titkos országgyűlési képviselői választásokat tartanak. Csak egy megváltoztatott törvény alapján választhatunk, amit a kétharmados többségükkel visszaélve fogadtak el ugyancsak közmegegyezés nélkül. Ma a választáson ötven százaléknál kevesebb támogató szavazat kétharmados többséget eredményezhet. A kétfordulós választást megszüntették, az egyfordulós választás pedig nem teszi lehetővé, hogy visszalépéssel korrigálható legyen az első fordulóban született eredmény. A közmédia kormányzati uralom alá kerülése, a médiaviszonyok – százmilliárdos nagyságrendű – állami hirdetések segítségével történű megváltoztatása együtt azt eredményezte, hogy az ellenzéki pártok nem ugyanolyan eséllyel vesznek a szavazatokért folyó versenyben, mint a kormánypártok, sőt ledolgozhatatlan a hátrányuk a választásokon.
Az Alaptörvénybe egyébként gondosan beleírták, hogy az új választási törvényt nem lehet népszavazásra bocsátani. (Egyébként a népszavazást is megnehezítették. Sőt, arra is volt példa, hogy kopasz kigyúrt emberek akadályozták meg, szinte alvilági módszerekkel egy népszavazási kezdeményezés benyújtását a Választási Bizottsághoz.)
A fékek és ellensúlyok rendszeréhez szorosan nem kapcsolódik, ám mégis említést érdemel, hogy a Fidesz nem csupán az állami intézményrendszert foglalta el, saját embereit ültetve az egyetemek, a kórházak, az hatóságok élére, hanem eközben csorbították az állampolgárok alapvető, korábban megszerzett szabadságjogait is. Korlátozták többek között a sztrájk jogot, szigorították a gyülekezési jogot, korlátozták a népszavazásra vihető kérdések körét, a Munka törvénykönyvének módosításával kiszolgáltatottabb helyzetbe hozták a munkáltatókkal szemben, csökkentették a szakszervezeti jogosultságokat, megnehezítették a közérdekű információkhoz való hozzájutást.
A közpénzek ellenőrzését ma igazán hatékonyan szinte senki nem ellenőrzi, az ellenzékhez sorolt gazdasági szereplőkre a törvény minden eszközével lesújtanak, ha valami szabálytalanság gyanújára bukkannak, a kormánypártiak ügyében viszont feltűnően bársonyos a bűnüldözés, ily módon nem érvényesül a törvény előtti egyenlőség alapelve sem.
Mindazonáltal meg kell állapítanunk, hogy az, ami most történik velünk, hogy a járványveszély elleni védekezést arra használja fel a hatalom, hogy különleges jogrendet léptet életbe, hogy lecsökkenti a parlamenti ellenzék ellenőrzési jogait, hogy már az országgyűlési képviselők közérdekű kérdéseire sem válaszolnak, mindezt magunknak köszönhetjük. Hosszú éveken át tétlenül vettük tudomásul, és fogadtuk el meghunyászkodva, hogy a szemünk láttára – látszólag alkotmányos keretek között – fosztanak meg minket nehezen megszerzett, kiharcolt jogainktól, amiket megőrizni sokkal könnyebb lett volna, mint kemény küzdelmek árán majd visszaszerezni.
