A demokrácia kiárusítása

Kiárusítva – nem csak a védőmaszkokra és a vécépapírra vonatkoztatva olvashatjuk sok boltban, hanem a könyvkereskedésekben is, ha Albert Camus A pestis című művét akarnánk megvásárolni. A járvány kitöréséről szóló regény, amely az algériai kikötővárosban, Oranban játszódik, sok szempontból a mostani koronapandémia tervrajzaként is olvasható. Önzetlen segítő és civil kurázsival rendelkező emberek ugyanúgy szerepelnek benne, mint hedonisták, érdektelenek és uszítók, valamint haszonélvezők is. „De mindaz, ami a világ összes gondjára érvényes, a pestisre is” – mondja a regény főhőse, Bernard Rieux orvos. „Arra szolgálhat, hogy néhányan növekedjenek.”

A magyar miniszterelnök, Orbán Viktor kétharmados parlamenti többségével a koronakrízis egyik haszonélvezőjévé tette magát. A vírust, amely másokat megbetegít és meggyilkol, hatalmának kiépítésére használta. A magyar parlament a Fidesz szavazataival kikapcsolta önmagát, a magyar demokráciát – legjobb esetben is – készenléti állapotba helyezte. Az újbóli bekapcsolásról a miniszterelnök dönt, aki meghatározatlan időre kapott diktátori felhatalmazást.

A „kiárusítva” feliratot immár a budapesti Parlament ajtajára is kitehetjük. És ez a „kiárusítva” szó éppúgy fel kellene, hogy ébressze az Európai Bizottságot, mint az orvosi és egyéb, a mindennapi élethez szükséges termékek hiánya a tagállamokban. Magyarország csak a jéghegy csúcsa, a média és a nemzetközi közvélemény ingerküszöbe alatt más EU-tagországokban is nyomás alá került a koronajárvány elleni harc jegyében meghozott intézkedések miatt a demokrácia, az adatvédelem és a sajtószabadság. A bizottságnak ezért koronademokrácia-monitoringot kellene létrehoznia, amelyben a tagállami koronaintézkedéseket összesítik, és kielemzik, mennyire veszélyesek a demokráciára, a jogállamiságra és az emberi jogokra. Jelzőlámpa-rendszerrel kellene osztályozni: zöld, sárga és vörös jelzés, mint „nem aggályos”, „vigyázat!” és „állj, no go!”. A koronakrízis elhúzódása miatt egy ilyen ellenőrző mechanizmus minden EU-állam számára demokratikus létszükséglet!

Csak egy ilyen átfogó, minden EU-tagállamra vonatkozó koronademokrácia-monitoring gondoskodik a megfelelő transzparenciáról, és előzi meg, hogy más kormányok – Magyarország árnyékában – Orbán-féle kísértésbe essenek, és korlátlan időre vezessenek be antidemokratikus intézkedéseket. Ezen túlmenően lesz élet a korona után is. Ez a monitorozási eljárás akkor is eszközként használható, sőt használandó lesz ahhoz, hogy a rövid ideig, a rendkívüli jogrend miatt elrendelt törvények visszavonását felügyeljük.

Camus regénye védőbeszéd az ellenállásért, a szolidaritás parabolája a halál és a zsarnokság elleni küzdelemben. Amikor a mű elején Rieux orvos elsőként azonosítja és nevezi meg a járványt, kételkedik abban, hogy figyelmeztetését komolyan fogják venni. „Ugye, azt is tudja, mi lesz majd a válasz, amit kapunk – szólt az öreg doktor: – »A mérsékelt éghajlatú országokban már réges-régen megszűnt.«” Ugyanezt hihetnénk a diktatúrajárvány kapcsán is, hogy a mi, európai világunkból már kipusztult. Az, hogy ez nem így van, bebizonyosodott Budapesten. És ez a vírus sem ismer határokat. Ezért szükséges egy demokrácia-jelzőlámpa, amely pirosra kapcsol, mielőtt más, európai uniós parlamenti ajtókra is kikerül a „kiárusítva” tábla.

(Posta Ákos István fordítása. A cikk eredetileg a Der Standard cím osztrák lapban jelent meg 2020. április 1-jén, a szerző külön engedélyével közöljük.)

Névjegy
Monika Vana (1969. szeptember 14., Bécs) 2005 és 2010 közt a bécsi tartományi kormány tárca nélküli minisztere, 2001–2004 és 2010–2014 között tartományi parlamenti képviselő, 2014 óta az Európai Parlament képviselője, a Zöldek/Európai Szabad Szövetség frakció tagja, a frakción belül az osztrák nemzeti delegáció vezetője.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/17. számában jelent meg április 24-én.

Hetilapunkat megvásárolhatja az üzletekben vagy digitálisan! És hogy mit talál még a 2020/17. számban? Itt megnézheti!