Írd alá, már csak Szabó Tímea és „Vass” Albert miatt is!

Van itt valami, ami nem értek. A jelenlegi magyar nyilvánosságban ugyanis párhuzamosan fut két olyan ügy, amelyeknek nem szabadna egy időben és térben léteznie. Egyik szomorúbb, mint a másik.
A kormánypárti nyilvánosságban Szabó Tímea lassan gyűlöltebb személy lesz, mint Soros György, vagy Gyurcsány Ferenc. A Párbeszéd parlamenti képviselőjét azért tapsolta szét a „133 bátor ember” az országgyűlésben, és azért kullancsozza le egy kormánypárti illető, mert szóvá tette, hogy Magyarország maszkokat küld Székelyföldre. Vagyis ez a vád: nem tudjuk, hogy pontosan mit akart mondani, mert hát beléfojtották a szót. Ő utólag, a közösségi oldalon, miután beindult ellene a propagandagépezet a hadjárata, már „befejezte” a hozzászólását, ami legalábbis árnyalja a képet. De ez most mind mellékes. Ebben az Üveghegyeken még inneni, de tényeken már túli illiberális világban lassan úgyis az egész valósággal így leszünk. Kezdjük megszokni, hogy az életünk egy ibizai merengőben kitalált mese csupán.
A lényeg ebben a történetben most az, hogy a kormány és holdudvara minden lehetséges fórumon azt hangoztatja, mennyire fontosnak tartják a határon túli magyarság ügyét.
Itt van viszont ez a másik ügy, a Székely Nemzeti Tanács ügye. Egymillió aláírást gyűjtenének össze annak érdekében, hogy az Európai Unió tagállamainak őshonos nemzeti kisebbségei - például a székelyek, vagy mondjuk a katalánok - alanyi jogon pályázhassanak európai támogatásokra. Ez valóban nemzeti ügy, mindenkit az aláírására buzdítunk.
Ám valami mégsem stimmel: a legutóbbi közlések szerint eddig jó, ha a szükséges szignók harmada gyűlt össze, miközben egész Európa lehetséges vadászterület az aláírásokért induló fürkészők és portyázók számára.
Adott hát a kérdés, amit nem értek: ha a kormánypártok szavazóiknak annyira fontos a határon túli magyar közösségek ügye, hogy egy hete támadják a marosvásárhelyi maszkokat felemlegető Szabó Tímeát, akkor miért nem tudnak fél percet szánni egy online petíció kitöltésére?
Persze nem vagyok naiv, sejtem én, hogy mi van a két ügy között feszülő ellentmondás mögött. Hiába van szó nemzeti ügyről, a Fidesz (és a KDNP) teljes mértékben lejáratta a ezt jelzőt és kisajátította a határon túli magyarság ügyét. A 2004-ben keletkezett sebeket, amiket a Gyurcsány Ferenc vezette kabinet provinciális, kádári ösztönöktől vezérelve két kézzel tépett fel, Orbán Viktorék nem begyógyították, hanem rideg számításból két kézzel szórták bele a sót minden lehetséges alkalommal és erre kondicionálták a követőiket is.
Ez utóbbi jelenség mára egészen parodisztikussá vált, hiszen a kormánypárti holdudvar néha már ott tart, hogy egyenesen számon kéri az ellenzéket, milyen jogon foglalkozik egyáltalán a szórványmagyarság ügyével.
De ha már a Fidesz (és a KDNP) két és fél milliós táboránál tartunk: nincs közöttük egymillió embernek fél perce Székelyföldre? Nyilván van, illetve lenne, ha nem engedték volna el odafönt a polgári Magyarország vízióját. Mert abban még lenne helye az olyan fogalmaknak, mint például a szolidaritás és az összetartozás. Elvek és fennkölt gondolatok helyett kommunikációs frontok vannak, és bizony Erdély, a Felvidék és Kárpátalja ügye is ilyen háborús hadszíntérré degradálódott. Így aztán ne csodálkozunk, mikor az egyik propagandatermék hozzászólásában azzal támadják az ellenzéket, hogy biztos nincs köztük egyetlen Vass (sic!) Albert rajongó se. Hiába, na: egy háborúban még a helyesírás törvényei sem számítanak.
Cinikusan szólva onnan látszik, hogy Székelyföld ügye valóban nemzeti és nem úgy, mint ahogyan a trafikügy az, hogy a közpénzszivattyúként működő holdudvari média elég félszívűen viszi, míg Szabó Tímeát úgy támadja, mintha legalábbis kampány lenne. Tipikus narancsjelenséggel állunk szemben. A ner ugyanis semmi másra nem képes, mint bevonulni lóháton és einstandolni; üzemszerű, versenyhelyzetben történő működtetésre viszont már képtelen. Legyen az erőmű, labdarúgó-klub, egészségügy, tömegközlekedés vagy bármi: élesben mindig kiderül, hogy meddig is tart a tudomány.
Előbbi példáknál ezerszer jobban fáj látni azt, ami a határon túli magyarság ügyével történik. Ehhez ugyanis sokkal nagyobb gátlástalanság kell.
Egyébként őszintén örülnék, ha Pesty László kampányfőnök, valamiféle székelyes góbéságtól vezérelve direkt alacsony számokat kommunikálna, csak hogy felpörgesse az aláírások számát. És tényleg jó lenne, ha összegyűlne az egymillió szignó, megcáfolva mindazt, amit fentebb írtam.
Úgyhogy nincs más hátra: aki szerint Szabó Tímea akkora magyarfaló, hogy hozzá képest Slota és Funar is koronaőrnek látszik, az írjon alá itt. És ezt tudom tanácsolni azoknak is, akiknek fáj, hogy ebben a kérdésben „Vass” Albert rajongói fújják a passzátszelet, no meg bizonyos „Zummer Fülöp”.
Túl fontos ügy ez ahhoz, hogy miattuk legyintsünk rá.