A keresztény szabadság karikatúrája

Most, hogy a miniszterelnök korábbi közlése értelmében nálunk már tetőzik a koronavírus-járvány, az óvatosságot természetesen továbbra is szem előtt tartva, figyelmünket más, az ország sorsát érintő fontos ügyek felé fordíthatjuk. Itt van mindjárt egy karikatúra, amelyet Pápai Gábor rajzolt, s a Népszavában jelent meg a napokban. Ki ne tudná, mit ábrázol? Jézus Krisztust a kereszten, illetve Müller Cecília országos tiszti főorvost. A szöveg: Alapbetegsége függőséget okozott.

Kezdjük a kevésbé fontossal: az én ízlésemtől távol áll a rajz, a kereszténység központi alakját és történését szerintem csak nagyon indokolt esetben szerencsés ironikus, profán üzenet hordozójává tenni. Ám azok, akik egy kicsit is követik a járványügyi fejleményeket, a sajátos elemekkel tarkított kormányzati tájékoztatást, pontosan értik, kit vett célba a szatíra fegyvere. Nem Jézust, nem a vallást, nem a keresztény embereket. Egyesek politikai érzékenységét, esetleg jó ízlését sértheti Pápai Gábor karikatúrája, mást nem.

És most érkeztünk el a fontosabb részhez, ami miatt egyáltalán írni érdemes erről. Függetlenül attól, hogy mennyire vallásos vagy vallástalan Európa és benne Magyarország, az a nyugati civilizáció, amelyhez mi is tartozunk – éppen most volt a kényszerű elszakítottságunk utáni visszatérés szimbolikus pillanatának harmincadik évfordulója –, meghatározó módon épül a keresztény tanításra, hagyományra. Keresztény gyökerű civilizáció a miénk, s az az egyik jellegzetessége, hogy szerves és hosszú fejlődés nyomán képessé vált más nézetek és hitek elviselésére.

Ezt lehet gyengeségként, liberális elhajlásként is értelmezni, csakhogy azzal egy sok évszázados európai történelmi folyamatot kellene zárójelbe tenni. Az iszlám tiltja Mohamed ábrázolását, a kereszténység azonban Jézusét nem. Ez azt is jelenti, hogy a nyugati civilizációban a Krisztusról szóló alkotások is éles viták tárgyává válhatnak. Ám ezek csak extrém esetben fajulnak fenyegetésig, netán erőszakig. S az államok a véleménynyilvánítás szabadságát nagyfokú védelemben részesítik.

Amikor a KDNP méltán népszerű képviselője személyiségi jogi pert helyez kilátásba a karikatúra miatt, mert úgymond sérti a keresztény közösség méltóságát, éppen a keresztény alapú civilizáció lényegi vonásáról feledkezik meg. A kormánymédia hangulatfelelőseiről és az általuk izgalomba hozott, szokás szerint valóságos verbális lincselést végrehajtó fideszes kommenthadseregről nem is beszélve.

Nagyon gyenge lábakon állhat annak a hite, aki egy ilyen karikatúrában a kereszténység, a keresztény Európa és Magyarország elleni fenyegetést lát. Vagy a politikai függősége válik egyfajta vallási fanatizmussá. Ez a mentalitás távolabb áll a jézusi tanítástól – lásd: tartsd oda a másik orcádat is –, mint az iszlám fundamentalizmustól. Ki ne emlékezne Irán egykori vallási vezetőjére, aki halállal fenyegető kiátkozással sújtott egy írót, mert értelmezése szerint megsértette az iszlám vallást? Van durvább példám is: 2004-ben gyilkolta meg egy iszlamista merénylő Theo van Gogh holland rendezőt, mert bírálni merészelte egyik filmjében az iszlám világ bizonyos jelenségeit.

A keresztény nyugati civilizáció szíve közepét érte a támadás, hiszen mifelénk vélemények miatt – legyenek azok bármily sértőek is – nem szokás gyilkolni, erőszakkal fenyegetőzni. De még perelni sem nagyon. Jó lenne, ha ezt az elvet senki sem kezdené ki, még gondolatkísérlet formájában sem, nálunk, ahol az ország vezetői szerint a keresztény szabadság rendszere épül. Bármit jelentsen is ez.