Írásaimnak általában olyan témákat választok, amelyekről újat tudok mondani: ha tehetem, olyan szempontokat emelek be a nyilvánosságba, amelyek addig nem jelentek meg hangsúlyosan. Igyekszem gazdagítani a közéleti diskurzust, és lehetőleg hallgatok, ha más pontosabban vagy átélhetőbben fogalmazta meg azt, amit gondolok. A jelenlegi azonban nem ilyen eset. Ezúttal azért írok, hogy a járványra hivatkozva kibontakozó állami önkény ellen tiltakozzak.
Szerda hajnalban már a második Facebook-kommentelőért vonult ki a rendőrség rémhírterjesztésre hivatkozva. Az intézkedés a megfélemlítés, a jogrendszerrel való visszaélés és a pótcselekvés sajátos ötvözetét képezi. Rémületes látvány, ahogy a koronavírustól való félelem felkorbácsolja azokat a gondolatokat és indulatokat, amelyek mentén a XX. század rémállamai a mai európaiak nagyszüleinek életét és szabadságát elvették. A második világháború óta nem volt ilyen népszerű Európa széltében-hosszában az autoriter hatalomgyakorlás, hetvenöt éve rendelkezett utoljára ilyen megfellebbezhetetlenül az utcán fontoskodó rendőr, a vitákat megsemmisítő fensőbb tekintély és a kisebbségi véleményt félresöprő Szent Szükségszerűség, hetvenöt éve látszott utoljára kontinens szerte ennyire erőtlennek a jogállam.
A pusztulás érzete Achilles-sarkánál éri az elöregedő Európát: mint az emberiség születése óta lezajlott katasztrófák zöme, ez is elsősorban az öregeket veszélyezteti – a jelenlegi európai társadalmak uralkodó osztályait azonban épp a nyugdíjasok tömegei képezik, az ebből fakadó feszültséget pedig jelenleg sem az unió vezetői, sem az azt alkotó nemzetállamok döntéshozói nem tudják kezelni. Emberemlékezet óta nem hallatszott ilyen magasra a körfolyosók, az utcák és a csapszékek hangja, a közösségi médiában megszületett a félelem tőzsdéje, s a nagy hírszolgáltató portálok cikkeiket már ennek árfolyamai alapján értékesítik.
Orbán Viktor együtt retteg a néppel – ő is részvényes a félelem tőzsdéjén: minél nagyobb a társadalmi kétségbeesés, annál több gesztust vesz át Vlagyimir Putyintól. Rendőrségével ártatlan és ártalmatlan, talán kissé paranoiás és Orbán-fóbiás állampolgárokat vitet el. Bizonyára élvezi, hogy ekkora nagy ember, bizonyára örül, hogy politikai marketingesei ezt tanácsolják neki, hisz a weimari Németország sem kifinomult entellektüelért, hanem erős kezű vezérért kiáltott, aki a történelem szavát meghallva megmenti a németséget – többek közt azzal, hogy az SS elviszi a másként gondolkodókat, a rémhírek terjesztőit, azokat, akik megkérdőjelezik a dicsőséges német jövőt.
Nagyon remélem, hogy igazam lesz abban a meggyőződésemben, hogy Orbán Viktor mindössze eljátssza a fasisztát, lelke mélyén mindössze a paternalista hatalmat, a temérdek pénzt és a fényűző luxust élvezi, s nem akar egy terrorrezsim vezére lenni. De akárhogy legyen is: ez éppen az a helyzet, amely nyilvános szolidaritást követel. Ez az a helyzet, amelyben állampolgári kötelességgé válik kimondani, hogy O1G – még akkor is, ha a hatalmi szándékú, számító rettegés, démonizálás és diktatúrázás évei után ez a kifejezés már alig jelent valamit. Ez az a helyzet, amelyben ezt újra ki kell mondani, mert a miniszterelnök politikája olyan félreérthetetlen minőségi romláson esik át, amelynek egyáltalán nem látszik a vége.
A kiváló tollú Ágoston László helyettem is megírta, hogy ami jelenleg zajlik, az nem pusztán elborzasztó, hanem végtelenül abszurd. Az a hatalom visz el állampolgárokat rémhírterjesztésért, amely évente adóforintok százmilliárdjait költi arra, hogy polgárai kellően rettegjenek a munkahelyeikre és asszonyaikra a határkerítés tövében leső migránsoktól. Az a hatalom visz el állampolgárokat rémhírterjesztésért, amely adóforintok százmilliárdjaiból terjeszti, hogy minden őt illető bírálatért egy dúsgazdag, tőzsdespekuláns zsidó fizet. Az a hatalom visz el állampolgárokat rémhírterjesztésért, amely Bayer Zsoltokat, Bogár Lászlókat és Bencsik Andrásokat tenyészt, hogy azok a magyarok pszichéjét alakváltó gyíkemberekkel és a világuralmi terveket szövő liberális háttérhatalom összeesküvőivel népesítsék be. Az a hatalom bélyegzi bevándorláspártinak és hazaárulónak a teljes ellenzéket, amely letelepedési kötvényenként árulja a hazát dúsgazdag muszlimoknak. Most e hatalom rendőrei visznek el magyar állampolgárokat olyan Facebook-bejegyzések miatt, amelyek legfeljebb pár tucat megosztást generálnak, s amelyek első látásra megalapozottabbaknak tűnnek, mint a kormánymédia rémhírei.
A XX. század derekán azért épültek totalitárius rendszerek, harckocsik és haláltáborok, mert az emberiség hitt bizonyos eszmékben, s azokból történelmet csinált. Mára véget ért a történelem, mert az emberek nem hisznek többé semmiben, csakis a saját élményükben, kényelmükben és biztonságukban. Most Európa népei azért nem kapják fel a fejüket a politika totalitarizálódása láttán, mert azt képzelik, hogy a XXI. században már minden történés végérvényesen virtuális és fedezet nélküli. Azért épülnek újra a lelki-szellemi gettók Európában, hogy az unió tagállamainak vezetői és népei újra elbábozzák a huszadik századot, amelyben a történelemnek még volt célja, a gondolatnak még volt súlya, és a cselekvésnek még volt érvénye. Amikor aztán egy nap újra megindulnak a harckocsik, egyetlen európai sem érti majd, mi történik, hisz addig a percig senki nem gondolt semmit igazán komolyan.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2020/20. számában jelent meg május 15-én.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában! És hogy mit talál még a 2020/20. számban? Itt megnézheti!
