Na, ugye! – szinte hallom, amint a stadionépítések, sportberuházások kisebbségben lévő, de annál befolyásosabb feltétlen támogatói nyugtázzák a hazánk számára kétségkívül jó hírt. Szeptember 24-én a Puskás Arénában rendezik az UEFA Szuperkupa döntőjét. Ez afféle nemzetközi idénynyitó látványosság, ahol a Bajnokok Ligája és az Európa-liga győztese mérkőzik meg egymással, aznap garantáltan megugrik a hazánkban tartózkodó világsztárok egy főre eső száma. Lehet tehát triumfálni: lám, nem volt hiábavaló a gigantikus beruházás!
Nem elvetemült gondolat, hogy Magyarországnak legyen egy olyan, a kor igényeit magas szinten kielégítő stadionja, amellyel a legrangosabb nemzetközi összecsapás megrendezésére is bátran lehet pályázni. Eddig nem volt. Ha már nyilvánvalóan irreálisan magas áron, 180 milliárd (!) forintért megépült a 67 ezer fő befogadására képes stadion, akkor az a minimum, hogy időnként olyan, nagy nemzetközi érdeklődésre számot tartott mérkőzést is rendezzenek benne, mint a Szuperkupa-döntő. (A Puskás Aréna a járvány miatt elhalasztott idei labdarúgó-Európa-bajnokság egyik kijelölt helyszíne is.)
Eközben egy másik kiemelt, de még a kivitelezés korai szakaszában járó sportberuházásról kissé különös hírek érkeztek. A népligeti kézilabdacsarnok építése már javában zajlik, amiről a földből kinőtt hatalmas betonpillérek és óriásdaruk tanúskodnak a helyszínen. A Budapest Fejlesztési Központ azonban nem adta ki a 444.hu-nak a létesítmény látványterveit, mondván, azokat az év második felében véglegesítik. Magyarázatuk szerint nincs ebben semmi rendkívüli, a hasonló beruházásoknál alkalmazott gördülőtervezéssel zajlik az építkezés.
A húszezer fős, többfunkciós csarnoknak a 2022. januári, magyar–szlovák közös rendezésű férfi kézilabda-Európa-bajnokságra kell elkészülnie, ami jövő novemberi átadást feltételez. Az idő tehát sürget. A kézilabda itthon a második legnépszerűbb csapatsportág, s Magyarország – jelenleg főként a klubcsapatok révén – fent van a sportág világtérképén. Mégsem magától értetődő sportszakmai szempontból a beruházás – szemben a Puskás Arénával –, hiszen Budapesten kézenfekvő és alkalmas helyszín lenne a Papp László Budapest Sportaréna, még ha valamivel kisebb is a befogadóképessége, mint a tervezett csarnoké.
Nagy kérdés, hogy a kézilabda-Eb után sikerül-e tartalmas sport- és kulturális programokkal megtölteni az új létesítményt, amelyet jelen állás szerint nettó 78 milliárd forintért épít a miniszterelnök egyik milliárdos barátja, Garancsi István cége. A magyar sport látványpékségétől könnyen elveheti az étvágyunkat, ha elolvassuk a 24.hu tavaly szeptember 6-ai cikkét (Mintha kartellt szervezett volna az Orbán-kormány a százmilliárdos kézilabdacsarnokra). Ebből kiderült, hogy milyen különös, jóval százmilliárd (!) fölötti összegekről indult „árversenyből” került ki győztesen a Market Zrt. A Duna Aréna esete jól példázza, hogy a rugalmasan változó látványterv a költségek rugalmas kezelésével, vagyis jelentős növekedésével járhat együtt.
De hát miként is lehetne elvárni az ár pontos belövését egy olyan csarnok esetében, amelyről még az építés közben sem lehet tudni, pontosan hogyan is néz majd ki?
Olvasna még Szerető Szabolcstól? Kattintson!
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/25. számában jelent meg június 19-én.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, vagy digitálisan! És, hogy miről olvashat még a 25. számban? Itt megnézheti!