A ránk tört vírusjárvány érdekes változásokat hozott a kormányzat statisztikai gyakorlatában. Miután a Válasz Online újságírója, Élő Anita óriási munkával összeállította az országos járványstatisztikát megyékre lebontva, hirtelen a kormány is elkezdte közreadni ezeket az adatokat, noha korábban elzárkózott az ismertetésüktől. Miután úgy ítélték meg, hogy a kormányzat „idősvédő intézkedései” javítanak a népszerűségen, egyszer csak közzétette a Központi Statisztikai Hivatal az elöregedettségi adatok nagyobb hányadát.
Szóval statisztikai adatok vannak, és bemutatásuk lehetne hasznos is – ha valódi demokráciában élnénk. Sajnos sokat szenvedett hazánkban ma tombol a kormányzati néphülyítés, és bevált kommunista gyakorlat szerint ehhez kényszerül segédkezet nyújtani a közpénzen fenntartott statisztikai szolgálat is.
A statisztika is olyan, mint az ember – az egyik őszinte és segítőkész, a másik számító és képmutató. Lássunk példát! Az 1. grafikont az élet szülte, speciel a forintról. A négy bejelölt összehasonlítási lehetőség közül az A jelű hirtelen, nagyarányú változást lát bele a görbébe, a B és a C ellenkező irányú fejleményeket mutat, és nem kétséges, hogy a D jelű összefüggés a leginkább őszinte információ.
Például a Magyar Nemzet címet viselő kormánylap rendszeresen megírja, hogy „erősödött a forint” – ezt persze mindig az A típusú változásokra alapozva jelenti be. Politikai hovatartozás szerint szoktak írni elemzők a B és a C jelű folyamatokról is. Az állampolgárok leghitelesebb tájékoztatása természetesen az átfogó, ábránkon D-vel jelölt összefüggés bemutatása.
Egy-egy ország gazdasági helyét és annak változását hosszú távon jól méri a pénzének a változása. Érdemes megnézni tehát a forint és az euró egymáshoz viszonyított alakulását. Kezdő időpontnak válasszuk 2001-et, az euró bevezetését. A 2. ábrán a forint–euró árfolyam változását mutatjuk, mégpedig 2001-től, vagyis az euró bevezetésétől kezdve. Ezen az ábrán mindig az első júniusi banknapi kurzust tüntetjük fel, kivéve az ideit, amely április 9-ei adat.
Ez már egészen jó, a valóságos folyamatot mutató ábra. Érdekességképpen megemlíthetjük, hogy a bevezetéskor alulárazták a forintot, 1 euróért 264,58-at kértek 2001. január 2-án, végül arra szintre csak a 2008-as válságban romlott a magyar fizetőeszköz.
Korrekt ez az ábra – de becsapós, ugyanis az emelkedő trendvonal azt sugallja, mintha az emelkedés jó volna, pedig pont ellenkezőleg. Nosza, fordítsuk meg az ábrázolást! A 3. ábrán a kurzus reciprokát mutatjuk, és ezt már tényleg érdemes alaposan megjegyezni.
A hétköznapi ember számára jól érthető léptéket választunk, azt mutatjuk be, hogy 1000 forintért mikor mennyi eurót lehetett kapni.
Így már plasztikusan megjelenik az elmúlt húsz év magyar teljesítménye. Az ábra nem vész el a részletekben, ugyanakkor a vonalvezetés pontosan ábrázolja a trendet. Húsz éve még több mint 4 eurót kaphattunk egy ezerforintosért!
Jól kirajzolódik az is, hogy valójában minden kormány ugyanazt a teljesítményt nyújtotta az elmúlt két évtizedben: némi erőlködés, kicsi javulás – aztán nagyobb megzuhanás. Szomorú látlelet, de legalább igaz, ez a statisztika őszinte.
Most mutatunk olyan statisztikát, amelyik félreérthetetlenül ábrázolja, valójában mennyit is ér az Orbán-rezsim a történelem mérlegén. Nézzük a lakásépítést, amely az orbáni családpolitika szerves része, egyben dicső fejezet az Orbán-rezsim önfényező kommunikációjában. A propagandasajtóban minden szép és jó. A Magyar Nemzet címen megjelenő újság februárban ezt harsogta: „Tízéves csúcsot ért el tavaly az új lakások száma”, meg „Idén is megmarad a lakásépítési lendület”. Ehhez a KSH szállította az alapanyagot: „Novemberben 6,8 százalékkal emelkedett az építőipari termelés volumene”, „Októberben 20,5 százalékkal emelkedett az építőipari termelés volumene”, „Szeptemberben 17,8 százalékkal emelkedett az építőipari termelés volumene”, stb. Meg aztán „Ötödével nőtt a lakásépítés”, „Enyhe lakáspiaci bővülés, kedvező budapesti adatok”. A drága jó volumen tehát szépen nő. Már csak az a kérdés, mi is az igazság a nagy lakásépítési boomról.
Varga Mihály pénzügyminiszter büszkén közölte, hogy „több mint 21 ezer lakás épült tavaly Magyarországon, húsz százalékkal több, mint 2018-ban”. Ez a tény valós, csakhogy az igazságot nem bemutatja, hanem eltakarja. Ha az Orbán-rezsim lakásépítési teljesítményét oszlopdiagramként ábrázoljuk, és reálisan összehasonlítható időszakokkal állítjuk párba, akkor a változás mértéke plasztikusan megmutatkozik (4. ábra).
Induljunk ki abból, amit a kormánypropaganda tízéves csúcs gyanánt ünnepel. Hasonlítsunk össze három egyforma hosszú időszakot: a sötét Kádár-rezsim fénykorát, a szörnyűséges szoclib nyócévet és a dicső Orbán-korszakot. A 4. ábra magáért beszél. Hogy a válságot kivegyük, a 2010–11-es éveket kihagyjuk, és a Kádár-rezsimből is csak nyolc évet veszünk.
Az orbáni aranykor a kádárihoz képest több mint 86 százalékos mínusz! Talán könnyebb elhinni, ha hozzátesszük, hogy 1975-ben 99 588 új lakást adtak át, ami egyfelől a Kádár-kori csúcs, másfelől egymagában több, mint az orbáni dicsőséges nyolc év. De az orbáni aranykor még az ezerszer átkozott szoclib évek teljesítményének is csupán a harmada.
Érdekességképpen megemlítjük még, hogy ugyanezen időszakban Kádárék alatt 30 530 új üdülő épült, Orbánék alatt pedig 2678, vagyis ezen a pályán az Orbán-féle aranykor 91 százalékkal kisebb teljesítmény az 1970-es évekbelinél. Egyébként a 2000-es évekbelinek is csak a 42 százaléka.
Ugyancsak a KSH szerint a lakáspiaci árindex 2015-höz képest 68,1 százalékkal emelkedett 2019-re. Matolcsy György MNB-elnök pedig nemrégiben így összegezte, miért rossz a kormány lakáspolitikája: „2014 óta országosan 104 százalékkal, Budapesten 184 százalékkal emelkedtek a lakásárak. Ma már 15 év kell ahhoz, hogy a medián jövedelemből megvásárolhassunk egy 90 négyzet-méteres otthont.” De ezek az adatok sosem férnek be Orbán Viktor kedvenc lapjaiba.
A Publicisztika rovatban megjelenő írások nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2020/20. számában jelent meg május 15-én.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában! És hogy mit talál még a 2020/20. számban? Itt megnézheti!
