Mennyit ér Magyarországon egy ember élete?

A Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet épülete A Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet épülete (Fotó: Kardio.hu)

Jelenleg egy olyan orvos irányítja az „emberi erőforrások” minisztériumát, aki szerint a halálos betegségek 70-80 százalékát el lehet kerülni a Tízparancsolat betartásával. Nem tudjuk, milyen betegségek ellen használnak a Mózes kőtáblájára vésett törvények, de azt tudjuk, hogy a 6. parancsolat betartásával valóban sok halál megelőzhető.

Hirdetés

Azt is tudjuk, hogy a felelős pozíciókban ülők a gondatlanságukkal is képesek ölni. Úgy is el lehet veszíteni emberéleteket, ha nem csinálnak semmit azok, akiknek erre lehetőségük lenne az egészségügy irányításában. Ha például nem gondoskodnak a megfelelő takarításról, a kórházi fertőzések megakadályozandó, ha a sürgősségi betegellátás összeomlása hidegen hagyja őket, ha nem figyelnek arra, hogy sokan nem tudják megvenni a számukra szükséges drága gyógyszereket, vagy ha nem gondoskodnak megfelelően egy elbocsátott szívsebész betegeinek ellátásáról.

Az 55 éves szívbeteg halálához hozzájárulhatott az is, hogy orvosát elbocsátották állásából, és nem engedték meg, hogy december végéig megoperálhassa azokat, akiknek a műtétjét elvállalta. Olyan hirtelen küldték el, hogy még a varratokat se szedhette ki az általa megműtött betegekből.

Megalázták szakmailag, emberileg. És lejáratták a kardiológiai intézetet is. Ez elég érthetetlen eljárás egy olyan elismert szaktekintélynek számító orvossal szemben, aki korábban a kardiológiai intézet igazgatói pályázatán az egyik esélyes jelölt volt. Eddig ötven orvos kollégája és ezer beteg állt ki mellette. Gyorsított eljárásban lefolytattak egy vizsgálatot is, amely megállapította, hogy a szívsebész hibázott, mert a beteget azonnal meg kellett volna operálni. De nem a kardiológiai intézetben, hanem három másik megnevezett kórház valamelyikében, ahol a feltételek biztosítottak voltak a műtéthez.

A kirúgott szívsebész állítja, őt meg sem kérdezték, úgy vizsgálták a beteg halálát – Magyar Hang

Az október elsejével felállt Nemzeti Népegészségügyi Központ indította a vizsgálatot, ami elmarasztalta az elbocsátott orvost.

Lehet, hogy így van. Hiszen ezt mondják a nagy tudású doktorok. De akkor vajon mit keresett a beteg korábban a kardiológiai intézetben? Hogyan végezhetett korábban a kardiológiai intézetben hasonló műtéteket az elbocsátott szakorvos, ha az intézet ilyen műtétekre nincs felkészülve? Kinek a felelőssége, ha a betegek nem jutnak el a megfelelő kórházba? Talán azé a szívspecialistáé, aki tudja, mire képes, és amit elvállal, azt teljesíti is? Vagy talán a betegeké, akik az életüket annak az orvosnak a kezébe adják, akiben megbíznak?

Korábban még azt is tagadta a kórház, hogy az elhunyt szívbeteg náluk megfordult. Aztán nyilvánosságra került, hogy szerepel a neve a dokumentumokban. Sőt: meg is rendelték a műtétjéhez szükséges orvosi eszközt, aztán átadták a beteg műtétjének ügyét az elbocsátott doktor utódjának – ahelyett, hogy elszégyellte volna magát a kórház vezetése, inkább feljelentést tett az adatvédelmi jogszabály megsértése miatt.

Nagy Anikót kirúgták volna, ha nem áll fel önként – Magyar Hang

Kásler Miklós emberierőforrás-miniszter és az egészségügyért felelős államtitkár között már annyira megromlott a viszony, hogy nem tudtak már tovább együtt dolgozni.

A meghurcolt, betegeitől elüldözött orvost szeretik a betegei. Talán azért, mert meg szokta gyógyítani őket. Pásztói szívbetege sorsát is a lelkén viselte. Konzultált a műtétjéről egy angol szívspecialistával is, aki már sok olyan műtétet végzett, mint amire a férfinak szüksége lett volna. A kiváló magyar szakorvos is el tudta dönteni, képes-e megoperálni a beteget. Úgy döntött, hogy igen. Nem volt kórosan magabiztos, hiszen döntését kontrolláltatta angol kollégájával, aki megerősítette annak helyességét.

A kérdés most az, hogy mennyit ér Magyarországon egy ember élete? Ér-e vajon annyit, mint a hatalom arroganciájával megfertőződött egészségügyet és a kardiológiai intézetet vezetők presztízse?

Vagy annyit sem ér, mint a miniszteri köröm alatt a piszok…

Hirdetés

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 22. számában jelent meg, 2018. október 12-én.

Hetilapunkat keresse az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon!

Tudjuk, hogy mindenki kér. Tudjuk, hogy mindenki panaszkodik. Mi legalább utóbbitól megkíméljük Önöket, inkább dolgozunk. Keményen. Ha tudja, segítse, támogassa munkánkat, hogy hétről hétre fontos történeteket, értékes olvasmányokat tárhassunk Önök elé. A legfontosabb persze, hogy olvassanak minket és hírünket vigyék. Sőt, ha tehetik, fizessenek elő hetilapunkra! A túlélés másik záloga a közösségi finanszírozás. Erre a célra hoztuk létre felületünket a Patreon adománygyűjtő oldalán. Akár havi két dollár is óriási segítség. Mentsük meg együtt a szabad magyar sajtót! Nagyon köszönjük.

Hozzászólna? Várjuk Facebook-oldalunkon.