Fejétől bűzlik…

Orbán Viktor és Rogán Antal (Fotó: Facebook/Orbán Viktor)

A múlt héten komoly, tudós emberek egy konferencián arra a közös álláspontra jutottak, hogy hiába áramlott be az országba az unióból tömérdek pénz, gazdasági felzárkózásunk, teljesítményünk tekintetében mégis elmaradunk a régiónk államaihoz képest. Magyarán, az uniós forrásokat nem jó hatékonysággal költöttük el. Ugyanakkor most már mindenki számára szembeötlő a túlárazással, a korrupcióval magánzsebekbe vándorolt pénztömeg, amelynek mérete ma még nem ismert.

Hirdetés

A gazdasághoz értő tudósok is arra keresték a választ, vajon miért nem nőtt erőteljesebben a magyar gazdaság, miért romlott a versenyképességünk a Marshall-segéllyel felérő támogatás ellenére. A probléma összetett és bonyolult. Az azonban mindenki számára nyilvánvaló, hogy a túlárazással is összefüggésben álló korrupció soha nem tapasztalt méreteket öltött. Ma már szinte mindenki tudja, hogy a közbeszerzések nagy része levajazott, hiába van több ajánlat, sokszor csupán parasztvakítás a verseny.

Egy, a konferencián felszólaló szakértő szerint aláássa a közbizalmat, ha egy országban azt lehet látni, hogy ha valaki közel van a tűzhöz, akkor az sok pénzt kaphat, míg aki távol, az semmit sem, legfeljebb hatósági vegzálást a nyakába. Egyértelműen fogalmazott, amikor azt fejtegette, hogy felülről vezérelt, rendszerszintű és sokszor következmények nélküli a korrupció Magyarországon, ráadásul mindez a jogállamiság leépítésével, a fékek és ellensúlyok szisztematikus kiiktatásával párhuzamosan zajlik.

Simonka György: Magam sem értem – Magyar Hang

Bűnszervezetben elkövetett, különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalás bűntette a gyanú a fideszes képviselővel szemben.

A sarki csehóban ezt úgy summázná Jóska, a sokat látott, hogy fejétől bűzlik a hal. Míg a tudósok makroszempontból vizsgálják a „hova lett a lé” kérdéskörét, addig az átlagemberek, akik négyévente csak egyszer fontosak a hatalomittas politikusok számára, alulnézetből, mikroszempontból vizsgálják az uniós források felhasználását, a büdzsé bevételi oldalát gazdagító adóforintjainkkal való gazdálkodást.

Ha Orbán Viktor álruhát öltene, és elmenne a végekre véleményt gyűjteni a kormányzásáról, azt tapasztalná, hogy elég sok csehóban nyílik a bicska a zsebekben, és nem csak az ötödik féldeci után.

Élen járunk az uniós pénzek lehívásában – olvashattuk a „jó” hírt a sajtóban. Ha még a túlárazós meg a korrupciós veszteségtől el is tekintünk, nem szabad elfelejteni azt sem, hogy az önrészt is elő kellett teremteni valahonnan a fejlesztésekhez, ezeket pedig bizonyosan a saját verejtékünkkel teremtettük elő. Például azokból a tíz-száz milliárdokból, amit nem költöttünk az oktatásra, az egészségügyre, a környezetvédelemre, szociálpolitikai védőháló működtetésére. Épült, szépült az ország, kinőtt a földből egy csomó csilli-villi stadion, ragyog a fényáradatban Hódmezővásárhely meg a Várkert bazár is.

Mindeközben a hajléktalanok problémáját szükséglakások helyett rendőri vegzatúrákkal kezeljük. A devizahiteles bankbotrányban kivéreztettük a jogállamot. A szegény családokba született fiataloktól fokozatosan elvettük a továbbtanulás reményét. Egy szívsebészt most hurcolnak meg, mert szólni bátorkodott a negyvenéves szívmotorok cseréjéért, hogy nagyobb biztonsággal operálhasson. Az akadémikusainkat megalázzák, mert egyesek diszponálni akarnak a kutatási pénzeik felett is. Az öregek egy részét választásra kényszeríti alacsony nyugdíja: gyógyszert vegyen magának vagy tűzifát. És sorolhatnám oldalakon át a hétköznapi emberek mindennapi gondjait.

Félnek az Európai Ügyészségtől, mint ördög a tömjénfüsttől – Magyar Hang

Orbán Viktor nem akarja, hogy Magyarország csatlakozzon hozzá. Ezért aztán a kormánya sem akarja, sőt a Fidesz és a KDNP sem, vagyis a parlamenti kétharmad sem.

Tényleg érthetetlen, mi tartja meg a hatalomban ezt a velejéig romlott, lelkiismeretlen társaságot, hiszen nincs olyan társadalmi réteg, amelytől ne vettek volna el valamit.

Hirdetés

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 23. számában jelent meg, 2018. október 19-én.

Hetilapunkat keresse az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat még a 23. számban? Itt megnézheti!

Tudjuk, hogy mindenki kér. Tudjuk, hogy mindenki panaszkodik. Mi legalább utóbbitól megkíméljük Önöket, inkább dolgozunk. Keményen. Ha tudja, segítse, támogassa munkánkat, hogy hétről hétre fontos történeteket, értékes olvasmányokat tárhassunk Önök elé. A legfontosabb persze, hogy olvassanak minket és hírünket vigyék. Sőt, ha tehetik, fizessenek elő hetilapunkra! A túlélés másik záloga a közösségi finanszírozás. Erre a célra hoztuk létre felületünket a Patreon adománygyűjtő oldalán. Akár havi két dollár is óriási segítség. Mentsük meg együtt a szabad magyar sajtót! Nagyon köszönjük.

Hozzászólna? Várjuk Facebook-oldalunkon.