HIRDETÉS

Csak a Fidesz?

Kérjük, támogassa a Magyar Hangot...

és a szabad sajtó megmaradását! Olvasóink segítségére is szükségünk van, hogy még több riportot és tényfeltáró cikket közölhessünk. Részletek ITT.

HIRDETÉS

Mindössze két hét van hátra az európai parlamenti (EP) választásokig, mégis furcsákat gondolnának rólam a tisztelt olvasók, ha most arról írnék, hogy a voksolás lázában ég az ország. Vannak jelei a közelgő megméretésnek, a pártok aktivistái is nyilván nagy erőkkel mozgósítanak, de a mostani kampányból valami nagyon hiányzik. Éppen az, ami a küzdelem sava-borsát adja: a valódi belpolitikai tét, a versenyhelyzet. A felmérések, becslések egy irányba mutatnak: nem kétséges, melyik lista kapja május 26-án a legtöbb szavazatot. A józan számítások szerint csak az a kérdés, hogy a Fidesz–KDNP (a továbbiakban: Fidesz) tudja-e növelni mandátumai számát (a megszerezhető 21-ből ma 12 az övé), s a rá leadott szavazatok aránya az ötven vagy a hatvan százalékhoz lesz-e közelebb. Az év elején még folytatódtak, de aztán hamar kifulladtak a túlóratörvény elfogadásakor kezdődött tüntetések, az ebben az ügyben egységesen fellépő ellenzék a biztató jelek ellenére végül nem tudta tartósan növelni a támogatottságát, sőt… Az úgynevezett családvédelmi akcióterv meghirdetésével a miniszterelnök a hagyományos belpolitikai témákban is visszavette a kezdeményezést.

HIRDETÉS

Amióta EP-választást rendeznek hazánkban, azokon mindig magabiztos győzelmet arat a jelenlegi kormánypárt. A jellemzően alacsony részvételi arány a Fidesznek kedvez, hiszen elkötelezett híveinek mozgósításával már be is biztosítja győzelmét. A jelek szerint erre számíthatunk most is: az egyszerű, a bevándorlás elutasítására, a nemzeti szuverenitást úgymond veszélyeztető Brüsszel támadására épített üzenet célba juttatására rendelkezésre áll a kormánypárt robusztus propagandagépezete. A közterületeket letarolta plakátjaival a Fidesz, az MSZP-n és a Mi Hazánkon kívül más párt alig tudja hagyományos kampányeszközökön keresztül elérni a választókat. A Jobbikot például az Állami Számvevőszék lényegében megfosztotta anyagi erőforrásaitól a kampány idejére. Elmondható tehát, hogy a választás formailag szabad lesz ugyan, de a legkevésbé sem tisztességes; a pálya olyan mértékben lejt, hogy szó sem lehet egyenlő esélyekkel vívott, méltányos küzdelemről. A miniszterelnök május 26-án este talán nem a hazai adatokat, hanem új, radikális jobboldali barátai eredményeit várja majd nagyobb izgalommal.

Az ellenzék ennek a helyzetnek az elszenvedője, ami azonban korántsem jelenti azt, hogy ne lenne része is abban. Hiszen még a meglévő, mégoly korlátozott lehetőségeivel sem tud jól sáfárkodni. A Fidesz által megerőszakolt nyilvánosságban alig van tere a vitának, a vélemények nyílt ütköztetésének, ettől azonban az ellenzék nem kap felmentést a saját üzenet megfogalmazása alól. Ennek hatásos célba juttatására csak akkor lett volna esélye, ha valamifajta összefogásban gondolkodik. A felmérések azt is mutatják, hogy a magyar közvélemény masszívan Európa-, illetve uniópárti, ezt a hangulatot pedig egy nem lejáratódott személyekkel reprezentált közös listával lehetett volna meglovagolni. Egységes, az európai értékeket hirdető, a Fideszéhez hasonló egyszerűséggel megfogalmazott üzenet mozgósító erővel bírt volna, ahhoz képest biztosan, mint amit a baloldali-liberális ellenzék időnként egymás pártjai ellenében is előadott a kampányban. A Jobbik ettől a tömbtől elkülönülve pedig hitelesen támadhatta volna a kormány álságos migrációs kampányát, rámutatva például a vendégmunkások tömeges betelepítésére. Most úgy látszik, mintha az ellenzék már a számára jobb esélyeket kínáló őszi önkormányzati voksolásra készülve ezt a választást elengedte volna, s csupán olyan tétekben gondolkodna, mint hogy az MSZP vagy a DK húz-e be több szavazót ugyanabból a bázisból.

Ha a pártelitek nem is, a kormányellenes szavazó még komolyan veheti a küszöbünkön toporgó választást. Nem mindegy ugyanis, mekkora fölénnyel nyer a Fidesz. Ha ellenfelei a kanyarban sem látszanak majd, s könnyedén besöpri a leadott szavazatok többségét – nem sok híja volt, de tavaly áprilisban ez azért nem sikerült –, az még mélyebbre löki az apátia gödrébe az ellenzéki érzelmű polgárokat. Nagy lépést tenne az ország a kvázi egypártrendszer felé, amelyben az ellenzéki pártok szándékuktól függetlenül csak az orbáni díszletdemokrácia kellékei lehetnek. Van mit veszítenünk május 26-án.

HIRDETÉS

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/19. számában jelent meg, 2019. május 10-én.

Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/19. számban? Itt megnézheti!

HIRDETÉS

Tudjuk, hogy mindenki kér...

…tudjuk, hogy mindenki panaszkodik. Mi legalább utóbbitól megkíméljük Önöket, inkább dolgozunk. Keményen. A túlélésért. Ha tudja, segítse, támogassa munkánkat, hogy hétről hétre fontos történeteket, értékes olvasmányokat tárhassunk Önök elé. A legfontosabb persze, hogy olvassanak minket és hírünket vigyék. Sőt, ha tehetik, fizessenek elő hetilapunkra! A túlélés másik záloga a közösségi finanszírozás. Erre a célra hoztuk létre felületünket a Patreon adománygyűjtő oldalán. Akár havi néhány száz forint is óriási segítség. Mentsük meg együtt a szabad magyar sajtót! Nagyon köszönjük!

Hozzászólna? Várjuk Facebook-oldalunkon:
HIRDETÉS
Szerető Szabolcs
Szerető Szabolcs
A Magyar Hang főmunkatársa, a Magyar Nemzet korábbi főszerkesztő-helyettese

Ezek is érdekelhetik még

Legolvasottabb a Magyar Hangon

HIRDETÉS

Kövessen minket a közösségi oldalainkon!

31,541lájkolóTetszik
3,048követőKövetés
19,800feliratkozóFeliratkozás

Friss lapszámunk

A NER közepén állva – Magyar Hang-ajánló

Interjú Udvaros Dorottyával, kádári módszerekkel megosztott magyar közösségek és az Edda, ózdi és sályi riport. Keresse a friss Magyar Hangot!
HIRDETÉS
HIRDETÉS

Kiemelt cikkek

Nem én voltam…

Tudtommal nem folyik az ereimben kipcsak vér, de ha igen, akkor lehet még besenyő, jász, tót, rác, oláh, sokác, bunyevác, török, cigány, zsidó, orosz, német is. Ettől magyar a magyar.