Nemzeti közép

Az ellenzék szempontjából a magunk mögött hagyott európai parlamenti választás a külön indulással az egymás elleni küzdelemről (is) szólt, az őszi önkormányzati voksoláson viszont csak együttműködéssel, az alkalmas jelöltek mögötti helyi összefogásokkal lehet pozíciókat elhódítani a Fidesztől. A választási rendszer logikája ezt követeli, enélkül részsikerekre sincs esélyük az ellenzéki pártoknak. Egyre több vidéki városban körvonalazódik az az alkalmi szövetség, amelytől okkal tarthat a kormánypárt. – 2022 most ősszel kezdődik – mondta nemrégiben Márki-Zay Péter, Hódmezővásárhely polgármestere arra utalva, hogy minden egyes megszerzett önkormányzati poszt segíthet a Fidesz túlhatalmának korlátozásában, növelheti a kormányváltás esélyét három év múlva.

Érdemi esélyről azonban véleményem szerint az önkormányzati választások eredményétől függetlenül is csak akkor beszélhetünk, ha az önálló megméretés, rivalizálás, majd az összefogás, együttműködés szakaszát az alternatívaképzésé követi az ellenzéki oldalon.

És nem csak Orbán Viktorral szemben, nem csak hozzá képest.

Május 26-án, az európai parlamenti választáson mintha a 2010 előtti kétosztatú politikai erőtér született volna újjá a régi szereplők vezetésével. Ez azonban csupán megtévesztő látszat. A 2010-ben ígért nagy elszámoltatást egy karcolás nélkül megúszó Gyurcsány Ferenc pártja a legerősebb ellenzéki erőként keveredett ki a megméretésből, de a kanyarban sem látszik a Fidesz mögött (a 16 százalék nagyon messze van az 53-tól), szó sincs arról, hogy a félmillió szavazót maga mögé állító Demokratikus Koalícióra mostantól mint a Fidesz lehetséges váltópártjára tekinthetnénk. A Fidesz egymillióval kevesebb szavazót tudott az urnák elé vinni, mint tavaly áprilisban, de az ellenzéki torta is kisebb lett. Ebből tudott egy-egy nagyobb darabot kihasítani magának a Demokratikus Koalíció és a Momentum. Ettől azonban az ellenzéki pártok sem együtt, sem külön-külön nem kerültek közelebb a kormányváltás lehetőségéhez.

Sokakat valósággal sokkolt a választási eredmény, az a tény, hogy a szavazni hajlandó polgártársaink több mint kétharmada vagy Orbán Viktor, vagy Gyurcsány Ferenc pártjára húzta be az ikszet. Az európai parlamenti választás különösen kedvez azoknak, akik mögött fegyelmezett, elkötelezett, nem túl finnyás, bizonyos viselkedési minták alapján szektaszerűen működő bázis áll. A két – abszolút, illetve relatív – győztes, valamint az őket segítő gazdasági és médiahálózat kíméletlenül igyekezett ledarálni a politikai közepet, a polgári centrumot, amely ezen a választáson erőtlennek bizonyult, csak a Momentum szereplése jelentett némi vigaszt ezen gondolkodásmód hívei számára. Az persze még nyitott kérdés, hogy a friss, fiatalos erő mit tud kezdeni ezzel a lehetőséggel.

A Fideszre és a Demokratikus Koalícióra együtt 2,4 millióan szavaztak a nyolcmillió választópolgárból; ha a notórius távol maradókat is tekintetbe vesszük, ez az adat akkor is azt jelzi, hogy

a polgárok kritikus tömege nem kér sem Orbánból, sem Gyurcsányból.

Akik együtt jelenítik meg itthon a demokratikus rendszereket jelenleg sújtó kínálati válságot, amely sok szavazót visszatart az aktív véleménynyilvánítástól. Nem kárhoztathatjuk azokat, akik rajtuk kívül nem láttak most választható erőt a palettán.

A jelenlegi és a valamikori miniszterelnök közötti hatalmas terület ugyan jelenleg a senki földjének látszik, de a nemzeti közép számára belakható. Úgy sejtem, egy, a jelenlegi pártkereteken túllépő formációnak kell majd megtestesítenie azt az alternatívát, amely három év múlva reményt nyújthat a kiábrándult, az Orbán-rendszerben a helyét nem találó sokaságnak.

Iszonyú ellenszéllel kell számolniuk azoknak, akik az új nemzeti közép politikáját formálják.

S csak akkor lesz esélyük, ha valahogy sikerül felrázniuk, cselekvésre ösztönözniük a politikai otthontalanokat, a közélettől ma undorral elfordulókat. Akik passzivitásukkal az akaratuktól függetlenül hatalomban, illetve a politika színpadán tartják azokat, akik miatt elviselhetetlennek érzik az itthoni viszonyokat.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/25. számában jelent meg, 2019. június 21-én.

Hetilapunkat megvásárolhatja csütörtök estig az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/25. számban? Itt megnézheti!