Úgy nézett az egyszeri fideszes politikus, propagandista a fővárosi előválasztásra, ahogy Sztálin nézhetett Potsdamban Churchillre és úgy általában a britekre. 1945 nyarán a legyőzött Németország szívében tárgyaltak a szövetséges hatalmak Európa második világháború utáni sorsáról. A szovjet diktátor állítólag értetlenséggel vegyes lenézéssel szemlélte, amikor a találkozó idején tartott brit választás nyomán a vesztes Churchill hazautazott, és átadta helyét az új, munkáspárti miniszterelnöknek, Clement Attlee-nek. Van olyan pozíció, ahonnan nézve a demokratikus működés, a tiszta verseny a „normális” ügymenetet zavaró devianciának látszik. Félreértés ne essék, ez az analógia is sántít: Orbán Viktor éppúgy nem Sztálin, ahogy az ellenzéknek sincs Churchillje.
A fideszesek mára valóban elszokhattak attól, hogy fontos személyi, politikai kérdések eldöntését igazi verseny, érdemi vita és programok meghirdetése előzi meg.
Abból a közösségből egyszerűen kiölték ennek igényét: az elnyerhető posztok száma megegyezik a jelöltekével, a tagság dolga a felül elhatározott döntésekre való rábólintás. Csak szavaznak, nem választanak.
Horn Gyulától Orbán Viktorig - és vissza | Magyar HangA Fidesz a saját működését próbálja az egész közéletre rávetíteni, így párolog el a demokratikus eljárásokból a demokrácia szelleme, válik tisztességtelen, szélsőségesen egyenlőtlen küzdelemmé minden választás.
Nem csoda, hogy a kormánypárt és sajtója gúnyos megvetéssel reagál a fővárosi előválasztásra. De ez csak a felszín: az, hogy Tarlós István főpolgármester az egyik kormánypárti lapban egész oldalon szapulta lehetséges ellenzéki kihívóit, bizonyítja, hogy nagyon is tartanak az őszi megméretéstől.
Ki diktálja majd az irányt az ellenzéknél? | Magyar HangAz előválasztás persze egy kicsit olyan, mint A tanúban a magyar narancs: kicsi, savanyú, de a miénk. Kicsinyes torzsalkodások, hátba szúrások, megszegett ígéretek szegélyezték a hozzávezető utat, s végül hiányzott egy fontos, fellépésével a politikába új színt hozó szereplő: a párttámogatás nélkül maradt Puzsér Róbert. Ám az előválasztás létrejötte – ellentétben Bacsó Péter filmjének termésével – önmagában is siker. Az esemény szemmel láthatóan megmozgatta a budapesti szavazókat, arról nem is beszélve, hogy a jelöltek televíziós vitáját – ilyen helyzetben sem látta egy ideje a fideszes választó kedvelt politikusait – többen nézték vasárnap este, mint a szépségversenyt.
A budapesti főpolgármester-választás az őszi helyhatósági voksolás legnagyobb figyelemmel kísért összecsapása, így országos ügy. Érzékeny veszteség lenne a Fidesznek, 2010 óta a legkényesebb vereség, ha az ellenzék szerzi meg ezt a pozíciót. Elsősorban szimbolikus ereje, hatása lenne egy ilyen fordulatnak; azt üzenné, amit a török ellenzék dupla isztambuli diadala: az autokratikus rezsimek is sebezhetők, mint a magyar miniszterelnök iszlamista, illiberális szövetségeséé, Erdogané. Egyébként a főpolgármester hatalma is inkább szimbolikus: felülről az önkormányzatiságot kicsontozó kormány, alulról a kerületi polgármesterek szabják szűkre a mozgásterét. De mégis: hazánkban a főpolgármester az a politikus, akit mögött közvetlenül a legtöbb szavazó áll.
Karácsony Gergely győzött az ellenzéki előválasztáson | Magyar HangAz előválasztás nyertese, Karácsony Gergely számára most kezdődik az igazi küzdelem. Ez most nem a 2014-es, szerencsétlenkedő, jeges vödrös videós helyzet. Nagy kérdés persze, hogy a vesztesek betartják-e a támogatására tett ígéretüket. Most mindenesetre úgy látszik, nem az esélytelenek nyugalmával kell készülnie Karácsonynak az őszi megméretésre.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/26. számában jelent meg, 2019. június 28-án.
Hetilapunkat megvásárolhatja csütörtök estig az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/26. számban? Itt megnézheti!