Olvassuk a híreket, hogy a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság, vagyis a NMHH elnök asszonyának, Karas Monikának havi négymillió forintra emelik a fizetését, amihez jár még kocsi, lakás, hajbókolás. Nem kiugróan magas fizetés ez a Nemzeti Együttműködés Rendszerének arisztokratái között, az Orbán-rezsim 2012 óta szépen stafírozza a díszes társaságot. Olyan remekül (kacsintás) működő állami cégek, mint a MÁV, a Magyar Posta, Paks I-II. vagy éppen az MNV Zrt. vezetői keresnek immár havi ötmillió forint körül, helyetteseik is több mint ennek felét. (A miniszterek többnyire ugyanígy.) De még a Pilisi Parkerdő Zrt. vezérigazgatója is hárommilliót (!) kap; hiába, a kormánynak fontos a környezet ügye.
Na de Karas Monika! A róla szóló híreket olvasva csak eszünkbe jut, annak idején a kiadó ügyvédjeként mennyire sikeresen képviselte a Magyar Nemzetet sajtóperekben (semennyire). Meg aztán beugrik egy régi beszélgetés emléke is, a néhai Welsz Tamás mesélt arról, Bissau-Guineában hogyan törtet az „elit” a jó kis politikai megbízatásokért, mivel hiába nagy a szegénység, odafent mindig jut is, marad is. Akkoriban átszámolva ötmillió forint körüli miniszteri béreket emlegetett – jó tudni, hogy ezen a téren már egy szinten állunk Nyugat-Afrikával.
Kár szépíteni: az Orbán-rezsim néhány év alatt valódi banánköztársaságot csinált szeretett hazánkból.
Egy szivarfüstös, rumban ázó banánköztársaság minden – ha lehet így mondani – bája nélkül, mert ezeknek még stílusa sincs. Csak arroganciájuk. Meg szotyijuk. De mégis, mi másnak lehet nevezni egy olyan országot, amelyik nem képes/nem akar tisztességesen levezényelni egy választást? Gondoljunk csak a tavaly áprilisi kígyózó sorokra, a rendszer összeomlására és arra, hogy idén meg nem a Nemzeti Választási Iroda (NVI) elnöke, hanem a propagandamédia közölte először az EP-választás eredményét a nagyérdeművel.
Az elképesztő rablás is semmi ahhoz képest, amit a hatalom az emberek lelkével és tudatával tett | Magyar HangMinek nevezzük azt az országot, amelyik Ukrajnából és Szerbiából hajt át voksturistákat? Amelyik készenléti rendőröket küld a keleti határra, azt állítva, csak gyakorlatoznak, miközben az NVI elnöke épp a választás gördülékeny levezetésének fontosságáról beszél velük kapcsolatban! Milyen ország az, ahol az igazságügyi miniszter ügyvédi irodája bankokat képvisel állampolgárokkal szemben, ahol egy köztörvényes bűnöző (gy. k.: Farkas Flórián) évekig miniszterelnöki biztos lehet, ahol egy miniszter nem bukik bele a csengeri öröklési történetbe, ahol 50 milliárdot költenek egy vadászati világkiállításra, mert az Semjénnek (is) jó?
Milyen ország az, ahol nincs elég dolgozó a kormányhivatalokban, ezért már reggel hétkor több tízméteresek a sorok, ahol hónapokat kell várni orvosi vizsgálatokra, miközben az illetékes minisztériumot egy sámán vezeti, aki éppen monumentális szobrot akar állítani Attilának, a hunnak? A budai betegekre a János-kórházban közben rádől a vakolat, a Kútvölgyiben működő klíma híján operáció közben az orvosokról folyik a veríték, a műtősfiút meg fel kell mosni a padlóról, mert összeesett a 35 fokban. Történik mindez egy olyan országban, ahol vidéken szinte már elérhetetlen a független sajtó, ahol a miniszterelnök nyíltan buzizik a parlamentben – kis múltidézés –, most meg a lakájmédiája már azt hazudja, hogy az Európai Bizottság élére kedden javasolt német miniszternő nem más, mint maga Orbán és a V4-ek jelöltje, nem ám másé, ez mekkora siker, jár a taps, az örömóda.
Klimatizálatlan műtők: cáfolják a Semmelweis Egyetem dolgozói az intézmény hivatalos válaszát | Magyar HangOlyan országban élünk, ahol a miniszterelnök strómanja vállalkozókat rendel magához Felcsútra, kijelenti nekik, hogy kell a cégük, és ha nem adják, majd elveszik. És elveszik. Ahol a Magyar Nemzeti Bank elnökének családtagjai bennfentes információk alapján kereskednek, a letelepedési kötvényekkel offshore cégekbe pumpált több mint százmilliárd útját meg már senki nem is vizsgálja.
Olyan országban élünk, amit szellemi és anyagi rabságban tart egy zsebdiktátor, és ezt ki kell mondani, ezeket az ügyeket nap mint nap el kell mesélni azoknak, akik még hisznek a világtörténelem legnagyobb illuzionistájának.
A minap az egykor tisztességes Gulyás Gergely kancelláriaminiszter azt mondta a kormányinfón, nem emelik a beteg hozzátartozójukat otthon ápolók javadalmazását, mivel nehéz kiszűrni a visszaéléseket. Még egyszer: nehéz kiszűrni a visszaéléseket. (Sok esetben havi 38 ezer forintról van szó.) Ezek tényleg veszedelmes maffiózók mind egy szálig.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/27. számában jelent meg, 2019. július 5-én.
Hetilapunkat megvásárolhatja csütörtök estig az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/27. számban? Itt megnézheti!
