A lélek békéje

A lélek békéje

A Vakok Batthyány László Római Katolikus Gyermekotthonának növendékei karácsonyi pásztorjátékot mutatnak be a Batthyány téri Szent Anna-templomban 2019. december 19-én (Fotó: MTI/Mohai Balázs)

Támogassa a Magyar Hangot!

Legyen Ön is előfizetőnk, rendelje házhoz a Magyar Hangot! Ha más módon támogatná a lapot ebben a nehéz helyzetben, azt is megteheti (PayPal és bankkártya is)! Köszönjük! ELŐFIZETEK

Azt gondoljátok talán: azért jöttem, hogy békét hozzak a földre? Mondom nektek, nem, hanem széthúzást. Egészen különös ilyentájt arra gondolni, hogy ezt is Jézus mondta, akinek a születését aki csak teheti, elcsendesedve, szelíd békességgel, családja körében ünnepli. Amely érzés átéléséhez az eljövendő napokban még hívőnek, a vallását gyakorlónak sem kell lennie senkinek. A Megváltó születésére gondolva a legkevésbé sem a széthúzás, a háborúság, hanem az élet csodájának, a gyermeki ártatlanságnak és az Istent tiszta lélekkel dicsőítő királyoknak és pásztoroknak a képe úszik be a tudatunkba. Talán illetlenség, ünneprontás is ilyenkor felidézni, hogy Mária kitaszítottként szülte meg gyermekét, akire máris halálos veszedelem árnya vetült.

Jézus nem ígér békés, konfliktus- és lemondásmentes életet követőinek, az ő sorsa példázza a legmegrázóbban, hogy miféle veszedelmekkel járhat az isteni igazsághoz való ragaszkodás. Keveset gondolunk erre, ettől még igaz, kereszténynek lenni ma is üldöztetéssel jár sok helyen a világban.

Szent karácsony, személyesen | Magyar Hang

„Szegények mindig lesznek veletek”. Ezek is Jézus szavai. Zavarba ejtő kijelentés ez is: ezek szerint nemcsak a békétlenség, az egyenlőtlenség is természetes állapotunk. Realista, illúziótlan megállapítás az emberről, a mindenkori emberi társadalomról, mégsem következhet az belőle, hogy a belenyugvás lenne a krisztusi út. Amikor a törvényhozó egyszerre emeli a sokszorosára a hatalmat szolgáló vezetők juttatásait, illetve kilöki a legelesettebbeket az egészségügyi ellátás rendszeréből, ideje van a háborgásnak. Aki szegény, az ma is a legszegényebb minálunk.

A hatalmasok úgy viselkednek, mintha a hatalmuk örökkévaló volna, mintha sem az emberek, sem az Isten ítéletét nem félnék. Nincs kegyelem, nincs irgalom – üzenik a nem behódolóknak, akiket a nemzet közösségén kívül helyeznek, fétisük a kéz a kézben járó pénz és hatalom. Önkényük békétlenséget szül: két gyűlöletközösség feszül egymásnak a megértés halvány reménye és szándéka nélkül. Akik pedig mindkét körön kívül állnak, nem sok kapaszkodóra lelnek ma. Nem ők a langyosak, akiket kiköp az Úr, inkább ők azok, akik a belső békéjüket nem mások gyűlöletében, újabb és újabb ellenségképek felrajzolásában próbálják megtalálni. Akik tudják, hogy a bűnt kell ostorozni, nem a bűnös személyt (és ugyan melyikünk nem az?) megalázni.

Na és? | Magyar Hang

Mára olybá tűnik, hogy a politika számára csak az a kérdés létezik: mi az, ami hatalomtechnikai szempontból észszerű? Hogy mi a helyes, lassan már elvont dilemmaként sem vetődik fel. A hatalom cinikus és kíméletlenül célratörő volt kétezer éve, s az ma is. De a keresztény ember jól tudja – mi más is lenne a jézusi történet tanulsága? –, hogy létezik felsőbbrendű hatalom és igazság. Amely testté lett, s jelen van a világban. Ennek képviselete nem lehetséges aktív cselekvés, hangos kiállás, az igazságtalanság miatti felháborodás kifejezése nélkül. Így talán már érthető, miképp hozott széthúzást Jézus a földre.

Ám mást hagyott örökül: „Az én békémet adom nektek”. Az ember belső békéje ez, amelyet csakis úgy érhet el, ha a lelkiismeret parancsát követi, ha a helyeset cselekszi, tekintet nélkül arra, milyen e világi jutalomra vagy büntetésre számíthat emiatt. Úgy hiszem, keresztény egyházaink például akkor élhetnek békességben önmagukkal, ha a most éppen a feléjük a nyájasabbik arcát mutató világi hatalom egy pillanatra sem ingatja meg a tudatukat abban, ki is az ő valódi elöljárójuk, s nem engednek az ebből eredő autonómiájukból.

Remélem, sokak sajátja ez a fajta belső béke. Szükség is lesz rá, hiszen az elkövetkező időszak sem ígérkezik békésnek, konfliktusmentesnek sem itthon, sem a nagyvilágban: „ha öten lesznek egy házban, megoszlanak egymás közt: három kettő ellen, és kettő három ellen”. De „ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!” Karácsony van, Megváltó született.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/51-52. számában jelent meg december 20-án.

Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/51-52. számban? Itt megnézheti!