Olvasóink már bizonyára tudják, hogy huszáros hajrával sikerült a múlt csütörtöki határidőig összegyűjteni az egymillió aláírást az őshonos kisebbségek uniós támogatása ügyében, de a tanulságokat igazából most, az eufória elmúltával lehet jól összegezni.
Itthon ritkán látható egységbe álltak össze a politikusok a Székely Nemzeti Tanács kezdeményezése mellett – Karácsony Gergelytől Kocsis Mátéig, Fekete-Győr Andrástól Varga Juditig sokan buzdítottak saját videóban is aláírásra. Két meghatározó párt elnöke viszont nem szólalt meg az ügyben: a DK és a Fidesz első embere néma maradt.
Gyurcsány Ferenctől nem is várja az ember, hogy kiálljon a határon túli magyarok mellett, de Orbán Viktor távolmaradása elgondolkodtató. Pedig akár egyetlen Facebook-bejegyzéssel is nagyot tudott volna lökni a kezdeményezés szekerén a közösségi oldalon nagyon aktív miniszterelnök, hiszen több mint egymillió ember követi, ami már önmagában több, mint a szükséges aláírás mennyisége. Nem árt ha tudjuk: az aláírások több mint fele a határidő lejárta előtti legutolsó héten érkezett be.
Egyébként a jelenlegi állás szerint hiába az egymilliónál is több szignó, nem teljesül az előírt földrajzi kritérium, vagyis az, hogy legalább hét uniós tagországban elérjék a minimálisan meghatározott aláírásszámot. Ezt csak Magyarországon, Romániában és Szlovákiában sikerült összegyűjteni, másutt pedig nagyon távol volt a cél. Svédországban a 15 ezres küszöb 23 százalékát, Ausztriában a 13 500-as határ 17 százalékát sikerült teljesíteni, Németországban 14 százalékot, Írországban pedig alig kilencet. Orbán az egyedüli magyar politikus, akinek mérhető tábora van a magyarul nem beszélők között is, ezért az ő Facebook-bejegyzése (melyet egy ideje angolul is közzétesznek) ebben is érdemi előrelépést jelentett volna.
Az egész Fidesz–KDNP hozzáállása nagyon furcsa volt ehhez az egészhez. Voltak „partizánok”, akik kezdetekkor aláírták a nyilatkozatot (Gulyás Gergely már egy éve), ám úgy tudjuk, a legutóbbi Máért-ülés (Magyar Állandó Értekezlet) újságírók elől elzárt szekciójában a nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes kifejezetten ellene beszélt – komolytalanságnak minősítette, és azt sérelmezte, a szervezők nem egyeztettek velük. Pedig ez messze nem igaz: Magyarország már 2013-ban beállt ebben az ügyben az SZNT mellé az EU luxembourgi bíróságán.
Összmagyar egységgel könnyebb lett volna. Gondoljuk csak el, a legutóbbi népszámlálás során Horvátországban több mint tizennégyezer ember vallotta magát magyarnak, ehhez képest most ott csak 447 aláírást sikerült összegyűjteni a szükséges 8250 helyett. Szlovéniában is megvan a sikerhez elégséges számú magyar, de hatezer szignó helyett alig 203 gyűlt össze.
A nemzetközi sikerhez az is elég lett volna, ha a Fidesz a testvérpártjait is beveti. NER-közeli vállalkozók az elmúlt években több mint 4 millió eurót fektettek be a szlovéniai médiában, hogy megtolják az SDS szekerét – igazán lehetett volna használni ezt a felületet is az aláírásra való buzdításra. Nem beszélve a lengyel barátokról és az ottani kormánypárt, a Jog és Igazságosság iránt érzett „lobogó szerelemről” – ehhez képest a lengyel eredmény csúfos kudarc, a szükséges aláírások alig két százaléka gyűlt be. Ugyanez elmondható az olasz haverról, Matteo Salviniről és a Ligáról – Itáliában a feltétlenül szükséges szignók alig egy százaléka (!) jött össze.
Egyszer volt már egy sikeres aláírásgyűjtés: a Minority Safepack (Európai Kisebbségvédelmi Polgári Kezdeményezés) során 2018. áprilisi határidővel összejött a kellő mennyiségű szignó itthon, Romániában, Szlovákiában, Szlovéniában, a horvátoknál, az észteknél és a letteknél, valamint Spanyol- és Olaszországban is. Úgy tudom, az akkori szervezők közel egymilliárd forintos (!) büdzsével gazdálkodva dolgozhattak. A Székely Nemzeti Tanácstól információim szerint az előtte rendszeresen megítélt évi húszmillió forintos támogatást is sajnálta Budapest, így legutóbb már azt sem kapták meg. Innen nézve még nagyobb csoda, ami történt.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2020/20. számában jelent meg május 15-én.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában! És hogy mit talál még a 2020/20. számban? Itt megnézheti!
