A fenevad etetése

A fenevad etetése

Orbán Viktor miniszterelnök az ajkai Magyar Imre Kórházban 2020. április 19-én

Támogassa a Magyar Hangot!

Legyen Ön is előfizetőnk, rendelje házhoz a Magyar Hangot! Ha más módon támogatná a lapot ebben a nehéz helyzetben, azt is megteheti (PayPal és bankkártya is)! Köszönjük! ELŐFIZETEK

Gyorsan rácáfolt a kormány azok várakozásaira, akik szerint a koronavírus-járvány megjelenése után semmi sem folytatható úgy, mint azelőtt. A miniszterelnök egy hete jelentette be szokásos rádiószereplésén, hogy a veszélyhelyzet lecsengésével ideje bevetni a nemzeti konzultáció eszközét. Rövidesen landolnak hát a postaládákban az újabb kérdőívek, amelyek a járványról, a gazdaság újraindításáról és természetesen Soros György aktuális ravasz tervéről szólnak.

A magyar közéletbe a Fidesz által francia importtermékként behozott nemzeti konzultáció nem ördögtől való, optimális esetben a közvetlen demokráciát, az állampolgári részvételt erősítő eszköz. Legalábbis akkor, ha a feltett kérdések érdemi válaszlehetőségeket kínálnak, vagyis valódi tétje van az akciónak. Az Orbán-kormányok konzultációi viszont a folyamatos hanyatlás képét mutatják, egyre irányítottabb, manipuláltabb kérdéssorokkal találkozhat a polgár. Nem csoda, hogy a szegény ember népszavazásának is nevezhető nemzeti konzultációk nem mozgatják meg a nyolcmillió választó többségét.

A híveken kívül mindenki érzi, hogy a képviselői vagyonnyilatkozatokhoz hasonló átverést finanszíroznak az adónkból: a kérdéssorok nem a valódi alternatívák közötti választás lehetőségét teremtik meg, hanem a közbeszéd hatalom számára kedves irányba való terelését szolgálják. Ráadásul a politikai napirend uralásának szándékán túl az újabb és újabb konzultációknak a kapcsolódó reklámkampányokkal prózaibb céljuk is van. A kormányközeli üzleti kör folyamatos megrendeléssel való ellátása, a hatalmasra hizlalt fenevad etetése. Ne feledjük, a tavaszra betárazott, a gyöngyöspatai szegregáció és a börtönviszonyok miatt megítélt kártérítések témájával foglalkozó konzultációt elsodorta a járvány. Ezt a kiesést persze igyekezett kompenzálni a járványügyi tájékoztatásnak álcázott önfényező politikai kampány.

Nem kell ahhoz elitistának, csupán józanul gondolkodónak lenni, hogy belássuk: a járvány tipikusan az az ügy, ahol egy felelős országvezetésnek nem a népszerű, hanem a kór terjedése, a második hullám elkerülése elleni hatásos eszközöket kell keresnie. Itt elég (lenne) az őszinte, egyenes beszéd; ne játsszuk el a tízmillió virológus országát! A gazdasági intézkedések „megvitatása” is inkább pótcselekvés, amikor a kormánynak haladéktalanul kellene segítenie a bajba jutottaknak. A lényeg, hogy a gyors és hatásos cselekvést leginkább a kormány(fő) neoliberális dogmákhoz – egykulcsos adó, minimális idejű álláskeresési járadék stb. – való ragaszkodása akadályozza, és ez a Fidesz által uralt politikai térben, nyelvi környezetben úgyis kibeszélhetetlen.

Az újabb „Soros-terv” beemelése a rutinszerű cselekvés, az innovációhiány tragikomikus tünete. A magyar származású milliárdos – és nem mellesleg a spanyol kormány – valóban tett javaslatot az Európai Uniónak egy úgynevezett örökkötvény kibocsátására, amellyel a járvány következtében hirtelen megnövekedett gazdasági-társadalmi kiadások finanszírozhatóak volnának.

Az adósrabszolgaság rémképét a falra festő miniszterelnök sajnos nem bontotta ki az igazság minden részletét. A kötvénnyel olcsóbban jutna forráshoz az EU, mint egyenként a tagállamok – köztük hazánk –; a kamat változatlan összegű lenne, így idővel veszítene az értékéből; van példa ilyen konstrukcióra, amely ráadásul bármikor visszavásárolható. A szakértők véleménye megoszlik a bevethetőségéről, de abban egyetértés látszik, hogy nem csodafegyver. Ahogy az is biztos, hogy semmilyen fenyegetést nem jelent a magyar emberek számára. Az ő jövőjüket inkább érinti az a kölcsön, amelyet a Budapest–Belgrád között építendő vasútvonalhoz vesz fel Kínától a kormány. A beruházás fontos részleteit éppen most tette átláthatatlanná a parlament kormánypárti többsége, ez is megérne egy konzultációs kérdést.

Ha valakinek ezek után kedve van részt venni a kormány újabb játékában, tegye bátran! Végül is akármit teszünk, nem oszt, nem szoroz.

Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2020/23. számában jelent meg június 5-én.

Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában! És hogy mit talál még a 2020/23. számban? Itt megnézheti!