Egyszerűen nem lehetett kikerülni a koronavírus-járvány miatti veszélyhelyzet idején azt a kormányzati hirdetést, amely a maga nemtelen egyszerűségében jelenítette meg a narcisztikus, szünetmentes orbáni propaganda esszenciáját. Kaotikus képi és zajhatásokkal, mondatfoszlányokkal kezdődött a kis reklámfilm, hogy néhány másodperc után a rendkívüli helyzettől sújtott, a láthatatlan ellenség fenyegetése nyomán veszélyessé és bizonytalanná vált világban megjelenjen a Biztos Pont, az Oltalmazó Erő. A miniszterelnök megfontolt, higgadt, kimért szavai számomra egyenesen az Úr hangját idézték Madáchtól. A szemérmetlen politikai haszonszerzés igazi remekműve.
Bár a Fidesz kezdetben vonakodott elismerni a járvány valós fenyegetését, nem akarta átírni az idei évre legyártott politikai napirendjét, egy ponton váltott, és a hatalom kampányüzemmódban irányította a vírus terjedése elleni védekezést. Egy kampányhoz politikai ellenfél, ellenség is kell, ezért igyekeztek konszenzusteremtés helyett olyan helyzetet kreálni, amelyben – legalábbis a vakhitű támogatók szemében – az ellenzék és a kritikus (értsd: valódi) sajtó az alattomos kis kórokozó szövetségeseként állítható be. Nem lehetett könnyű, de sikerült olyan törvényjavaslattal előállni, amelyet nem támogathatott az ellenzék. Így már fenn lehetett tartani a politikai hisztéria légkörét, ami ennek a fajta hatalomgyakorlásnak az éltető közege.
A rendszer üzemanyaga a célzottan és folyamatosan magánzsebek felé csurgatott közpénz, a napirend uralásának igényén túl ezért is van szükség az újabb és újabb reklámkampányokra, a lassan önmaga paródiájává váló nemzeti konzultáció erőltetésére. Amit most láthatunk, a korábbi gyakorlathoz képest is szintlépés, a propaganda egész pályás letámadása. A kormány a lehetőségeivel visszaélve tájékoztató kiadványnak álcázott fideszes kampány szórólapot juttat el minden nyugdíjashoz, több millió választópolgárhoz. Költség nem számít. A politikai giccs émelyítő termékében celebek osztják meg mindennapi életük gondjait, örömeit, a karanténban szerzett élményeket Trokán Pétertől Szandiig. A kihagyhatatlan Győrfi Pál Vigyázzunk egymásra! címmel értekezik, és hát ki merne vele vitába szállni?
A lényeg persze a miniszterelnök behízelgő üzenete köszöntő, juttatások címszó alatt. Önmaga és potenciális szavazóinak dicsérete mellett van néhány keresetlen szava az ellenzékről is. De a kormányfő osztozni kíván az érettségizettek és a nyelvvizsga nélkül diplomához jutottak örömében is, ezért levélben köszönti őket.
Nem kell azonban sem nyugdíjasnak, sem végzős diáknak lennünk ahhoz, hogy a kormányzati agymosás elérjen bennünket. Lepusztult, falusi porták előtt virító plakátok, focimeccsek szünetében ránk ömlő egyperces kampányhírek, a világhálón elénk ugró üzenetek, a sajtó jó részéből és a postaládánkba tömött kiadványokból kitüremkedő propaganda – ebben az értelemben igaza van Orbán Viktornak, tényleg egyetlen magyar sincs egyedül. Nem győzöm leírni, hogy Magyarország nem diktatúra, de nem lehet nem észrevenni, egyre gátlástalanabbul alkalmaz a hatalom olyan eszközöket, amelyekről mégis valamifajta másik berendezkedés juthat az eszünkbe. Orwelli világ alakulgat, ahol a Nagy Testvér betolakszik az életünkbe, és megtalálja a módját, hogy eljuttassa hozzánk üzenetét, ha kérünk belőle, ha nem.
Amiket az imént példaként említettem, akár arra is utalhatnának, hogy a kormány előre hozott választásban gondolkodik. Kizárni nem lehet, a lehetőség adott, de valószínűnek sem tartom. Ne tévesszen meg bennünket, hogy csúcsra jár a hatalom kampánygépezete! Ez még nem a választási kampány. Nálunk ez maga a kormányzás.
Olvasna még Szerető Szabolcstól? Kattintson!
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/26. számában jelent meg június 26-án.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, vagy digitálisan! És, hogy miről olvashat még a 26. számban? Itt megnézheti!
