HIRDETÉS

Vízszintes végtelen

Kérjük, támogassa a Magyar Hangot...

és a szabad sajtó megmaradását! Olvasóink segítségére is szükségünk van, hogy még több riportot és tényfeltáró cikket közölhessünk. Részletek ITT.

HIRDETÉS

Micsoda sötétek lehettek régen itt. És mekkora csöndek fértek bennük el. Hány meg hány ezer ősz, mire a nádsusogás a holtágon egyszer csak evező hangjába ütközik. Az esőcseppek közé befúrja lassan magát az első jajveszékelés, kutya mordul, tehén bőg, az izzó hamu fölött a szalonna sercegni kezd. Azelőtt az ég dörrent néha csak, madarak röpültek át a sík vizek fölött, és bő eső mosta vagy hó temette el pár hónapra a zsíros földeket. Most nap tűz a terményre, de úgy, hogy meglenni alig lehet. Ha borul, egyből készülni kell, mert a vihar ha ideér, mozdulni képtelenség, megint. Háromsebességes, úgy fest, errefelé az idő. Mint a kölcsönkerékpárom, pont olyan. A küllők közül kifújja a szél a megült porréteget. Mert a szél, az fúj folyton, legtöbbnyire ráadásul szembe, de nem kap semmit sem innen föl, attól fölösleges tartani. Csupán a felhőket hozza, viszi.

HIRDETÉS

És éthordókat zörget olykor a biciklikre szerelt kosarakban, a Sport előtt. Műanyagot, fémet is. Szomorú szemű férfiak kanyarodnak erre, papucsban jönnek, ujjatlanban, gyér hajukat fakult simléderes sapka fedi, és míg bíbelődnek a zárral, hátul, szó nélkül önti ki nekik a tetovált csapos lány az első unicumot. Dél van ugyanis, délibábok órája, és pár héttel múlt csak el a legrövidebb éjjel itt, ebben a túl hosszú nevű, hatalmas kisvárosban, ahol két keréken közlekedik szerintem maga az ördög is.

Terra incognita | Magyar Hang

A föld mélyére egy vasvilla alakú, rozsdás mágnes van tán ásva, hogy az istennek se moccannak az itt lakók, legfeljebb a Vidámig vagy a Fehér akác teraszig. És amikor a délutáni dögmelegben az egyikük felveti, hogy jó lenne a Copanacabanán csobbanni – így mondja, hogy Copanacabana, és nem javítja senki ki –, egy másik azzal válaszol neki, hogy aztán minek. Ha a víz jó is ott, kellemes, biztosan nem háromszáztíz a sör arrafelé, és bólogat erre, aki ott ül, mindenki, hogy ugye, amannak meg felcsillan a szeme és fenn marad a mutatóujja a levegőben még kicsit, hogy na azért, és hogy akkor hozhatna is egy kört valaki, mondjuk, a copanacabanás, ha már, és amíg térül, nevetnek nagyokat, hogy nem köllene a drága brazil sör nekik, de a sós víz se, soha, ami csípné még a pöcsüket is, lehet, ha egyszer az Ászok itt ennyi, meg amíg ilyen jó hideg.

A borsodis napernyő alatt bambulok, és eszembe jut, hogy ahol hegyek vagy lankák vannak legalább, a magaslatok alá gyűrve lakik a furcsa időtlen valahogy. Itt viszont vízszintes alighanem a végtelen, ha van. Az utcák a földek felé futnak hosszan, sárosan. Kivétel nélkül mindegyik egyenes, ahogy az emberek tartása is, még a bringán, még a ki tudja hányadik sör után is az. Távolságot tartanak, akár az első tanyákon egymástól az őseik. Vagy csak én vagyok mérhetetlenül idegen itt. Törvényei vannak mindenesetre ennek a helynek, lábon hajtott, ósdiak. És hát hiába látni az égen Kohán meg Tornyai színeit, ha Tar Sándor és Móricz hőseinek fiai és dédunokái az aszfaltot nézik feszt, vagy a sörpadokat, vagy a kopott síneket.

HIRDETÉS

Kérdezem az állomáson másnap, hogy Aradra hogy lehetne eljutni vajon, és néz rám a pénztáros riadtan, mint aki prikulicsot lát, úgy, hogy őneki három éve van már csak a nyugdíjig vissza, de amióta itt ül, Aradot nem kérdezte még senki meg. Nem tud segíteni. Egy számot ír ki grafittal egy lapra mégis, a vastag üveg alatti forgó fémtálcára teszi, hogy azt hívjam esetleg föl, vagy pattanjak az esti békéscsabaira, onnan jár talán valami. Errefelé Csaba, úgy látszik, a viszonylat. Azon túl minden beláthatatlan messze van.

Advent | Magyar Hang

Éjjel van, és esik, nem látszanak se színek, se csillagok. Tócsákba oldja a koszt az égi irgalom. Mintha a járdára ömlene a ház előtt az összes víz, és oda gyűlne most minden könny és fájdalom, amit a szemekben tart napközben a sok pislogás. Aztán eláll, párologni kezd. Utcányi fullasztó finn szauna. És ebben a túlvilági, éber gőzben árnyak suhannak odakint, súlyosak, és söröskorsót egyensúlyoznak ernyőjük tetején. Hiába engedem ki hosszan, a csapból langyos víz folyik. És a Jóisten a langyosat kiköpi.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/30. számában jelent meg, 2019. július 26-án.

Hetilapunkat megvásárolhatja csütörtök estig az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/30. számban? Itt megnézheti!

HIRDETÉS

Tudjuk, hogy mindenki kér...

…tudjuk, hogy mindenki panaszkodik. Mi legalább utóbbitól megkíméljük Önöket, inkább dolgozunk. Keményen. A túlélésért. Ha tudja, segítse, támogassa munkánkat, hogy hétről hétre fontos történeteket, értékes olvasmányokat tárhassunk Önök elé. A legfontosabb persze, hogy olvassanak minket és hírünket vigyék. Sőt, ha tehetik, fizessenek elő hetilapunkra! A túlélés másik záloga a közösségi finanszírozás. Erre a célra hoztuk létre felületünket a Patreon adománygyűjtő oldalán. Akár havi néhány száz forint is óriási segítség. Mentsük meg együtt a szabad magyar sajtót! Nagyon köszönjük!

Hozzászólna? Várjuk Facebook-oldalunkon:
HIRDETÉS

Ezek is érdekelhetik még

Legolvasottabb a Magyar Hangon

HIRDETÉS

Kövessen minket a közösségi oldalainkon!

31,541lájkolóTetszik
3,048követőKövetés
19,800feliratkozóFeliratkozás

Friss lapszámunk

A NER közepén állva – Magyar Hang-ajánló

Interjú Udvaros Dorottyával, kádári módszerekkel megosztott magyar közösségek és az Edda, ózdi és sályi riport. Keresse a friss Magyar Hangot!
HIRDETÉS
HIRDETÉS

Kiemelt cikkek

Nem én voltam…

Tudtommal nem folyik az ereimben kipcsak vér, de ha igen, akkor lehet még besenyő, jász, tót, rác, oláh, sokác, bunyevác, török, cigány, zsidó, orosz, német is. Ettől magyar a magyar.