HIRDETÉS

A sovány talpú róka

Nyugalom csomag

Legyen Ön is előfizetőnk, most akár egy hónapra is otthonába rendelheti a Magyar Hangot! Ha más módon támogatná a lapot ebben a nehéz helyzetben, azt is megteheti ITT! Köszönjük!

HIRDETÉS

HIRDETÉS

HIRDETÉS

Fönn ült a Sedlovics Kaska az almafán, hátul. Fönn ült és füttyögött. Varjak kavirnyáltak a koszszürke égen az ágak fölött. Fekete, kerge felhőnek tűntek, ami az open air kártyapartikat veri el ősszel, a fa alatt meg vékony, friss hó pettyezte a kertet, mintha a pasztörizáló üzem lögybölőjéből csurgott volna oda. A Kaska nyomait lehetett olvasni a hóban, végig, a telep körül ólálkodó róka tappancsának a helyébe lépett bele. A kányák meg a fagyálló fecskék csapatai között kereste ezért a Groszcsek vadász már egy ideje. Már hogy a rókát. Kilőni lett volna a dolga ugyanis. Azt hitte, a Holdnak ugrik éjszaka, ahogy a macska, amit a Bandur talált a susnyásban valaha. Más magyarázat, a lábnyomok abbamaradására nem maradt.

Fönn ült az almafán a Sedlovics Kaska, hátul. Cseresznyepiros hótaposóit a legszebb Vangelis-szám ritmusára csapta olykor össze, tejfehér korallokat firkált a levegőre a füttye és nézte, csak nézte a végtelent. A Baráth Ernesztin kunyhója volt az neki. Addig látott. Nyugalmazott tévébemondónő volt a tulaja, magányos és akkora anternát hajlított egy vándorkovács pár éve neki, hogy tiszta időben a cseszkó kettőt is megfogta vele. Szerdánként meg, valami kazah klipadónak jött be a képe néha. Igaz, hang ahhoz nem volt. Soha. Igazgatta az anternát az Ernesztin, most is. Kíváncsi volt a számok refrénjeire. Azéra főleg, aminek az elején hasas macskákat látni, pitypangtermést mutat utána a kamera, de annyit, mintha hó esne a kazah sztyeppén éjjel és az ének aztán indul be csak. Az énekeslánynak őzbarna a szeme és a süvege hermelinszőrtől puha. És ahogy mutogat, bundája alól kibuggyan a cicifixe, kéken. Dalol. A Baráth Ernesztin meg nem hallja, sehogy. Pedig leadják a klipet szerdán, többször is.

Talált macska | Magyar Hang

Szerda volt. A Sedlovics Kaska fönn ült az almafán. Piros kartonálarc volt rajta, nyúlmaszk, tacsli, piros nyúlfülek. Kinyúlt kalapgumi fogta hátul, hogy csak a szája volt szabadon meg a két szeme. Azokkal bambult a Baráth Ernesztin kunyhója fele, azokkal nézte a végtelent egy ideje, mikor csöngettek valakik. Fürst Walter overallos ikerlányai nyomták a csöngőt. Hasonlítottak egymásra, mint tükrözött figurák egy cinkelt kártyalapon. Csókolom, kiáltották, ahogy nyílt az ajtó, együtt. Csókolom, Sedlovics néni, a Kaska itthon van-e? Kaska, legyintett a Kaska anyja, ki tudja, merre csavarog. De hát, szólt a Fürst-lány, amelyiknek élesebb volt a Groszcsek vadászénál is a szeme, mintha ott ülne az almafán, hátul, csak van az arcán valami meggypiros, furcsa maszk. Hisz az a baknyúl, nevetett a Sedlovics néni erre, a kezében félüres üveg. Belepirul, mikor bolondos, a pofája teljesen. Ha kiugrándozta magát a hóban, a Kaska csizmájába bújik olyankor az ördögadta bele, és az alsó ágon megpihen. Cigarettacsikket pöccintett a Sedlovics néni a hóba, azzal ő kész volt. Bevágta az ajtót maga mögött.

Fönn ült a Sedlovics Kaska a fán, a hátsó a kerítéshez közel. Csuklott. Szerda volt és nem voltak barátai. De amíg az anternával matatott, meghallotta a Baráth Ernesztin a füttyét, és tetszett neki a varjak hasa alatt a kunyhója fele kanyargó zene. Vanéliát kevert egy kis pasztörizált tejbe meg ánizst, hogy édes lett egyből a levegő, a kislány felé kínálta a csuprot és hogy füttyögött-e már kazah klipek alá, valaha, arról kíváncsiskodott. Soha még, mondta a Kaska és leugrott a hóba legott. De, ha úgy van. És úgy volt. Kortyolt az ánizsos-vanéliás tejből egy kicsit, hogy a csuklás múljon, átugrott a kerítés fölött, aztán a kunyhó fele ment. A végtelenbe odaért.

HIRDETÉS
Meccsnapon, öcsém? | Magyar Hang

Sárgult blúzok voltak, szanaszét a házban, filmtekercsek és poros műsorújságok is. A tévé zúgott. A kazah csatorna képe jött. Meat Loaf ment épp, de az Ernesztint nem érdekelte az. Mikor viszont a hasas macskák jelentek meg, tapsikolt. A Kaska meg, nyúlmaszkban, halkan, hümmögni kezdte a szép Vangelist. És fütyült. És cirill betűk estek erre ki a képből és pitypangterméssel lett a szoba tele. És könny ült az Ernesztin szemébe és sírt az égen egy sovány talpú róka is. A Groszcsek vadász meg célra tartott a lesben. Csakhogy ez egyszer mellétrafált. A puskacsőre hulló kék cicifix miatt.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/50. számában jelent meg, 2019. december 13-án.

Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/50. számban? Itt megnézheti!

HIRDETÉS

Tudjuk, hogy mindenki kér...

…tudjuk, hogy mindenki panaszkodik. Mi legalább utóbbitól megkíméljük Önöket, inkább dolgozunk. Keményen. A túlélésért. Ha tudja, segítse, támogassa munkánkat, hogy hétről hétre fontos történeteket, értékes olvasmányokat tárhassunk Önök elé.

Hozzászólna? Várjuk Facebook-oldalunkon:
HIRDETÉS

Ezek is érdekelhetik még

Legolvasottabb a Magyar Hangon

HIRDETÉS
HIRDETÉS

Kövessen minket a közösségi oldalainkon!

38,644lájkolóTetszik
3,464követőKövetés
19,800feliratkozóFeliratkozás

Friss lapszámunk

„Amíg rám nem emeli a kezét…” – Magyar Hang-ajánló

Interjú Verebes Istvánnal. Miből lett Németh Sándor dúsgazdag? Hogy élnek a szociális szféra dolgozói? Keresse a friss Magyar Hangot, digitálisan is!
HIRDETÉS
HIRDETÉS

Kiemelt cikkek