HIRDETÉS

Egy mindenes feljegyzései (34. rész)

HIRDETÉS

Két férfi ül egymással szemben a kék üléseken. Közelebb a hatvanhoz, de inkább ötvennek tűnnek. Balról a tó, jobbról a hófoltos táj, nyulakkal. Két idegen a vonaton. Így beszélgetnek:

HIRDETÉS

– Ez nem volt egyszerű.
– Mi nem?
– Egyszerre lekoptatni őket, legalább egy kis időre. Mind a négyüket.
– Nem. Áldott nyugalom.
– Az. Végre csak kettesben. Aztán leszállunk erről a vonatról, és újra tovább hasadunk. Legalább hatfelé, ahogy szoktunk.
– És most mire gondolunk?
– Kik?
– Te meg én. Mi.
– Arra gondolunk, hogy mindenkiből legalább kettő van. Úgy is, mint ahogyan mi vagyunk, és másképp is. A párhuzamos világokra gondolunk.
– Amennyiben ezt feltételezzük, akkor már megint mindjárt és minimum négyen vagyunk. Összesen meg tizenketten. Az egy tucat.
– És még tükröződünk is, plusz a vonatablak. Nézz ki, ha tudsz.
– Próbálok.
– Ne próbáld, tedd. Nézelődj. Menni fog?
– Talán igen, talán nem. Szerinted lehetséges mindezt szinkronba hozni?

Egy mindenes feljegyzései (33. rész) | Magyar Hang

Mostanság egyre kevesebbet gondolkodom. Inkább az alvásra hajtok. Néha mindent megtennék érte.

– Talán igen, talán nem. Nincs bizonyosság. Bizonyosság nincs. Azt sem tudjuk, mi történik a következő másodpercben. A jövő az, ami még nincs megírva. De ezen túl is. Zűrzavar támadt. Bizonytalanság. Káosz. És ijedtség.
– És tovább töredezett mozaikok. Mire gondolunk még?
– Istenre. Az államra. Az álmokra. A szerelemre és a szabadságra.
– Bővebben?
– Hogy Isten meghalt-e tényleg, vagy csupán félrenéz, esetleg egy új világ teremtésével foglalatoskodik épp. Hogy az állam szükségképpen perverz-e, és hogy a szerelem örök, a szabadság viszont…
– Hogy mi vajon szabadok vagyunk-e?
– Például. De nem úgy értem, tudod, hogy itt és most, mondjuk, ebben az országban; és az előbb az államot sem aktualizáltam, mert az már politika, és arra magasról. Hanem úgy általában, érted?
– Arra vonatkoztatunk mi itten tehát, hogy külsőleg meg belsőleg szabadnak lenni, meg ilyenek? Hogy miként lehetséges?

– Arra. Hogy például van egy ember, szegény, mint a templom egere, vacak a munkája, beteg is, meg van kilenc gyereke, és mégis egyensúlyban van. Tehát szabad. Meg van egy másik, mindene megvan, mégis rab, aztán meg jól meghal ő is, és a halottas ingre nem varrtak zsebet.
– Azt hiszem, én nem vagyok erre képes. Erre az egyensúlyra.
– Persze, mert te mindig mindenen felhúzod magad.
– Te meg üldögélsz és sejtelmesen mosolyogsz, mint egy debil.
– Elengedem. Ami meg nem öl meg, az megerősít.
– Közhelyek.
– Minden közhely igaz.
– És mi van az álmokkal?
– Esszencia. Az álom Isten ajándéka, utazás a párhuzamos világokba. Egyelőre nem ellenőrzi az állam, és szabadon kószálsz a szerelmes és a rémálmok között.
– Kontrollvesztés.
– Az a kontrollvesztés, amikor ahelyett, hogy gondolkodnál, bánatosra iszod magad.
– Vagy okosra.
– Hiszed.
– Vallom.
– És azt hiszed, hogy vicces vagy. Holott szánalmas.
– És még öreg is.
– Mindenki annyira öreg, amennyire gondolja magát.
– Na, még egy közhely. Csak úgy durrognak. Mindjárt kisiklik a vonat.
– Te siklasz ki, már megint.
– Oké, nagyokos. Akkor hol vannak az álmaid, hol vannak a művek? Túléltél, cseszd meg. Ezt hoztad ki magadból.

– Elengedtem. Most ezt gyakorolom. Majd legközelebb. Te meg az állandó elégedetlenségeddel még ki is nyírod magadat. Az élet egy csoda, mi? És közben szisztematikusan elveszed magadtól. Tudom, persze, ez a te rohadt nagy szabadságod. Rock and roll, mi?
– És mi van a vágyaiddal? A titokzatos tárgyakkal? A leölésre váró sárkányokkal? Tyúkok lettek helyettük.
– Az is jó. Meg a tojás.
– El ne kezdd. Semminek semmi értelme. És minden elmúlik. Soha ki nem derül, hogy mi végre ez az egész.
– Unalmas vagy, mint egy dobszóló. Nyafogsz, mint egy gyerek. És most jön az, hogy tágul a világegyetem. Na és? Ez a helyes válasz. Illetve kérdés. Vagy mi.
– Leszarom a világegyetemet. A családom darabokban, inog a tető a fejem fölött, alkalmi munkákból élek, folyamatosan szorongok, nem tudok aludni, halálfélelmem van. Árva vagyok. És rossz a zene a rádióban.

HIRDETÉS

– Eredj fát vágni.
– Azt csinálom mindennap. Az nekem rutin, nem terápia.
– Akkor menj fel a hegyre.
– Annyira öreg még nem vagyok.
– Idióta. Menj fel, és nézz körül. Helyezd el magad abban, amit látsz. Vulkánok, haver, nem homokozó. Segíteni fog abban, hogy hátrébb pakold az önnön fontosságodba vetett hitedet. A természetnek megvan a maga rejtett hálózata. Ezt mondja az a német erdész, tudod, a Wohlleben. Meg azt is mondja, hogy a lombos fák befolyásolják a Föld forgását, a darvak akadályozzák a spanyolországi sonkatermelést, a tűlevelű erdők pedig esőt csinálnak. Emlékszel, két könyvét is olvastuk, Az állatok érzelmi élete is remek volt, de arról viszonylag sokat tudtunk, mert értjük a nyelvüket, de A fák titkos élete, na az reveláció volt, utána direkt elrontottuk a láncfűrészünket. Emlékezz az emlékeinkre. Na, most itt a harmadik, ott van az asztalunkon, olvasd. Vagy menj ki az erdőbe, és ölelj át egy fát, ha már mást nem tudsz, és súgd a fülébe, hogy szereted, vagy harapj bele, csak csinálj már magaddal valamit, mert nem bírlak nézni.
– Magadat bámulod, te kis öngyűlölő.
– A tájat nem látom.
– Mert sötét van.
– Hol vagyunk?
– Nem tudom. De leszállunk.

Egy mindenes feljegyzései (31. rész) | Magyar Hang

A piacon nincs idő az önsajnálatra, és amúgy is hiszek a munkaterápiában.

Ekkor a két férfi elkezdett cihelődni, kabát, sál, sapka, kesztyű, egyikük még egy szájmaszkot is felrakott, gondosan megigazítva hátul a gumit, én meg a mögöttük lévő ülésen kikapcsoltam a diktafont, amit korábban Jean-Luc Godard Bevezetés egy (valódi) filmtörténetbe című könyve alá rejtettem, ami éppen annál a képnél volt nyitva (lefordítva persze), amelyen a Kifulladásignak az a jelenete látható, amikor Jean Seberg ad egy puszit Belmondónak, aki kalapot visel és cigarettázik.

Közben a vonat lassított, majd nagyot zökkenve megállt. A férfiak elindultak a legközelebbi ajtó felé, és a magas lépcsőfokokra ügyet sem vetve gyorsan leszálltak. Utánuk mentem a peronra, megvártam, amíg a szitáló ködben lépteik elcsikorogtak az állomásépület foghíjas neon felirata alá, és leugrottam a lustán megmozduló szerelvényről. A tárcsáját katonás mozdulattal a hóna alá illesztő vasutas rosszalló tekintetétől kísérve oldalra pillantottam, és láttam, hogy a következő kocsiból még három alak landol a kavicson. Kísértetiesen hasonlítottunk egymásra, és ezt egyáltalán nem csodálkozó, inkább elismerő pillantással nyugtáztuk. Megnyújtottuk a lépteinket.

Sietnünk kellett, hogy beérjük azt a két másikat, akik már beértek a váróterembe, ahol senki nem várt senkire.

A sorozat többi részét itt olvashatja.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/5. számában jelent meg, 2019. február 1-jén.

Hetilapunkat megtalálja az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat még a 2019/5. Magyar Hangban? Itt megnézheti.

HIRDETÉS

Tudjuk, hogy mindenki kér...

…tudjuk, hogy mindenki panaszkodik. Mi legalább utóbbitól megkíméljük Önöket, inkább dolgozunk. Keményen. A túlélésért. Ha tudja, segítse, támogassa munkánkat, hogy hétről hétre fontos történeteket, értékes olvasmányokat tárhassunk Önök elé. A legfontosabb persze, hogy olvassanak minket és hírünket vigyék. Sőt, ha tehetik, fizessenek elő hetilapunkra! A túlélés másik záloga a közösségi finanszírozás. Erre a célra hoztuk létre felületünket a Patreon adománygyűjtő oldalán. Akár havi néhány száz forint is óriási segítség. Mentsük meg együtt a szabad magyar sajtót! Nagyon köszönjük!

Hozzászólna? Várjuk Facebook-oldalunkon:
HIRDETÉS

Ezek is érdekelhetik még

Legolvasottabb a Magyar Hangon

HIRDETÉS

Kövessen minket a közösségi oldalainkon!

27,477lájkolóTetszik
2,297követőKövetés
16,223feliratkozóFeliratkozás

Friss lapszámunk

Ugrás a mély vízbe – Magyar Hang-ajánló

Interjú György Péterrel, Ungváry Krisztiánnal, Rékasi Károllyal és Zsigmonddal, valamint a Fridays for Future hazai szervezőivel. Itt a friss Magyar Hang!
HIRDETÉS
HIRDETÉS

Kiemelt cikkek

Van, ahol már nem csak álom az „energiacella”

Először tesztelték élesben az amerikai haderő új drónelhárító fegyverrendszerét. Ezzel „lőtték le” az iráni pilóta nélküli repülőgépet.

Civiliáda