Ha megjön a hó és a hideg, nincs mese, kell a fa, hogy az ember fia ne fagyjon meg a házban. Fából pedig az erdőben van bőven, csak tilos kivágni. Van az a hideg, amikor már semmi sem érdekel, veszed a fejszét, és mész. Energiaszegénység, mondják erre a tudósok, de fölöslegesek a nagy szavak – ha fázik a család, elindulsz, és szerzel.
Néha vannak jó emberek, akik meghagyják a gallyakat. Mint most itt, a Duna–Tisza közi homokhátságon, Nyársapát közelében, ahol a legelőtakarításból és a gyérítésből maradtak ágak, és megengedték, vigye, akinek szüksége van rá. És ilyenből, akinél nagy a szükség, sok van a Nagykőrös melletti tanyavilágban.
Kati a lányával, vejével és unokájával él a tanyán, ahol villany nincs, pedig a háztól nem messze megy el a magasfeszültség ű vezeték. A transzformátor milliókba kerülne, és nekik kellene kifizetniük. Pár éve, egy uniós pályázaton jutott számukra napelem, de ez pont fordítva működik, mint ahogy itt szükség lenne rá: nyáron fölöslegesen sokat termel, télen pedig, amikor rövidebbek a nappalok, alig. És ráférne a karbantartás is, de arra már se pénz, se akarat nincs az unióból. Marad a teker ős lámpa és a gyertya este – nagy szerencse, hogy térerő van, így lehet telefonálni, ha éjjel dörömböl a baj.
Szóval ott tartunk, hogy Kati aprítja és hordja a fát, mert jó emberek megengedték, hogy hazavigyék a gallyakat. Erre a célra is alkalmas az unoka babakocsija, már ha lehet tolni egyáltalán a homokos, süpped ős talajon. Kati veje persze alkalmasabb lenne a faaprításra, mint a madárcsontú asszony, de őt hétfőn elvitte a multinacionális cég munkásbusza, és majd csak valamikor péntek este hozza haza. Pontosabban a falusi buszmegállóba, ahonnan még egyórányi gyalogút vezet a tanyáig.
Szelfik a vízből | Magyar Hang
Isten ostora nem sejtette, hogy egy új európai nagyhatalom alapjait teszi le, amikor csapataival 452 júliusának közepén feldúlta, majd porig rombolta a korábban virágzó római települést, Aquileiát. Attila, a hun inváziója elől a lakosság a Velencei-lagúnákba menekült. De nemcsak a korai keresztény központnak számító, százezres nagyvárosból kerestek menedéket a lápos, a nyílt tengertől védett lagúnák között.
Nincs annak száz éve, hogy aranykorát élte a magyar tanyavilág. Egymilliónál is több ember élt ezen az Európában is egyedülálló településformán. Aztán jött az erőltetett kollektivizálás, a földek a közösbe mentek, nem tudták eltartani a családokat. A kapitalizmus sem hozott semmi jót – bármilyen változás jön erre a vidékre, csak rosszabb és rosszabb lesz.
Friss felmérést nem találtam, de 2001-ben már csak 210 ezren laktak tanyán az Alföld külterületén. A légi felvételek azt mutatják, évről évre egyre több tűnik el belőlük, legtöbbször úgy, hogy idős lakója meghal, az értékeket széthordják. A működő tanyák egynegyedének csak idős lakója van, többségük nem gazdálkodik érdemben. Nincs is hol, a környező földek ugyanis máséi lettek. A magyar tanyavilág az elmúlás utolsó fázisában van – csak azért van utánpótlás, mert akinek már semmije sincs városon vagy falun, az valahogy megszerez-beköltözik egy üresen maradt tanyasi házba.
A kép készítője nyolc éve járja a magyar tanyavilágot. Katiékhoz rendszeresen visszamegy. Van kacsa, tyúk, disznó, tavaly még egy őz is odaszokott. Azért élnek itt, mert így olcsóbb az élet, de ennek súlyos ára van.
Három generáció lakik együtt, a lánya varrónőnek tanult, de nem fejezte be – a komisz homok nem csak a növényeket öli meg, az iskolába járásnak sem tesz jót. Nyáron süpped, télen latyakos, csak erős fagyban és nagy szárazságban járható igazán. A tanyagondnok Lada Nivája is gyakrabban romlik el, mint illene, pedig ő az egyedüli kapocs a világhoz – bevásárol, orvoshoz viszi a betegeket, figyel az idősekre. A közbiztonságról jobb nem is beszélni – idős, kiszolgáltatott emberekkel történnek szörnyűségek pár forint vagy némi borra cserélhet ő élelem reményében.
Vörös és fehér | Magyar Hang
Ha felelős kormány lenne, észszerű törvényeket hozna, mert néha szép szóval nem megy.
Hogy mit hoz a jövő, nehéz kérdés. Ha nem sikerült a népességet megtartani, és áttérni egy modernebb gazdálkodási formára, csak több és több lesz a baj. Persze vannak álmodozók, akik organikus mezőgazdaságról, tanyasi turizmusról szőnek terveket. Szurkoljunk, hogy nekik legyen igazuk!
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/50. számában jelent meg december 13-án!
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még az idei utolsó, 2019/51-52. duplaszámban? Itt megnézheti!
