Ha már C terv sincs – Avagy Tiszabura a „fejlődés útján”

Tikkasztó meleg, egy hétköznapi délelőtt a cigánysoron. Az utca egyetlen kerítéssel rendelkező háza és udvara. Talán a helyi önkormányzat optimizmusát sugározza az utca elnevezése: Fejlődés út, de az puszta véletlen, hogy épp a legcsinosabb házra került fel a tábla. Tiszabura nagyközségben járunk egy súlyos bűncselekmény okán, Jász-Nagykun-Szolnok megye kunhegyesi járásában. Már az idevezető út is igen nagy erőpróba, hiszen a kátyúk kerülgetéséhez nagy fokú türelem és ügyesség kell az utakon. Esetleg egy Lada Nivával könnyebb lenne.

A Komplex Útfelújítási Program még nem ért ide, pedig: „Magyarországon 2010 és 2018 között összesen több mint 5500 kilométer felújított útszakaszt adtak át, az elvégzett beruházások összértéke mintegy 690 milliárd forint volt uniós és hazai forrásból. Ebből tavaly több mint 1000 kilométer útszakaszt tettek rendbe, ezzel a 2018-as esztendő az elmúlt időszak legeredményesebb útfelújítási éve volt” – tudósított a kormánysajtó. De a Magyar Falu Programnak sem látni nyomát. Az önkormányzat éppen adósságrendezés alatt áll.

A nagyközség valaha virágzó település volt, gyümölcstermesztésből éltek az emberek, a munkanélküliség fogalmát nem ismerték. Egészen a rendszerváltásig. A Szolnok Megyei Néplap 1954-es száma arról tudósít, hogy alig egy éve működik még a Szolnok megyei Cirokszár-ládagyártó Vállalat kisújszállási üzeme, de már nagy kereslet van a kiválóan szellőző cirokszárból készülő gyümölcsládákra. A termelőszövetkezet sikeresen gazdálkodott, szinte csak a mezőgazdaságban dolgoztak a falu lakói. Azóta a nagyüzemi termelésben a búza-, a napraforgó- és a kukoricatermesztésre került a hangsúly, a kézi munkaerő teljesen kiszorult.

Tiszabura 3300 fős, a lakosság 90 százaléka roma származású, akik között már kimutatható a belső szegregáció. Aki megteheti, a szomszédos, valamivel gazdagabb faluba viszi a gyermekét óvodába, iskolába. Hatalmas a munkanélküliség. A közmunkaprogramban 150–300 főnél többet nem tudnak alkalmazni, de a lakosság több mint fele még 18 év alatti. Itt nincs reprodukciós probléma, sok a gyermek, a 3 év alatti is. A „rendszerváltást követően községünk súlyos munkanélküliségi gondokkal találta szemben magát (a roma népességen belül különösen súlyosnak mondható, a társadalmi lecsúszás veszélyével fenyegető helyzet alakult ki). Nagyobb arányú foglakoztatásra sajnos nincs lehetőség (néhány évi működést követően megszűnt a 25–50 dolgozónak kenyérkeresetet biztosító seprűüzem és kartonhajtogató vállalkozás). A községi önkormányzat különböző közcélú és közhasznú programjai révén számít a legnagyobb munkaadónak. A faluvezetés különböző pályázatok révén kívánja a község modernizációját továbbvinni, a falu jövőjét megalapozni. Útépítések, csatornahálózat kialakítása, vízmű-rekonstrukció, cigánytelep-rehabilitáció, üdülő- és rekreációs központ létrehozása a turisztikai fejlesztéseken belül” – tájékoztat a község honlapja.

A Fejlődés út a falu legszélén lévő út. A kisboltban így igazítanak el: hátul, a cigánytelepen. Leaszfaltozott, foghíjas utca, a mező közvetlen szomszédságában. Körülöttünk mezítlábas gyerekek tucatjai az utcán. Romos házak, kóbor kutyák, kidőlt kerítések látványa fogad. Eredetileg vályogházak álltak itt, az utca közelségében van a „cigány tó”, ahonnan az alapanyagot hozták a helyi romák, amelyből a vályogházaikat építették fel. A szocializmusban ezt a területet is elérte a „C terv” lakásrehabilitációs programja. Új szerkezetű, új anyagokból épült, félkomfortos vagy komfort nélküli lakások építését jelentette ez, feltételezések szerint ekkor kaphatta ez a terület a Fejlődés út nevet.

A Szolnok Megyei Néplap 1964. május 17-ei számában, A szocialista világrendszer a forradalmi világfolyamat fő ereje című cikkben olvasható: „Népek százmilliói szabadultak fel az imperialista gyarmati elnyomás alól. Megnyílt előttük az önálló nemzeti fejlődés útja. S mind több függetlenné vált ország ismeri fel, ha a felemelkedés útján akar járni, a szocializmus felé kell haladnia. A fejlődés nem kapitalista útja, a nemzeti demokratikus állam megteremtése, a munkás- és paraszttömegek elemi társadalmi, gazdasági és politikai követeléseinek megvalósítása szükségképpen a szocializmus felé mutat. S ez az út, a fejlődés nem kapitalista útja, a jövő szocialista távlatai azért váltak reálissá, mert merőben új nemzetközi erőviszonyok alakultak ki, mert világtörténelmileg bebizonyosodott, hogy a szocializmusban valósulnak meg a dolgozó osztályok történelmi igényei, mert a nemzeti függetlenség, a társadalmi haladás útját járó népek támaszkodhatnak a szocialista világrendszer őket segítő és védelmező erejére.”

Az elszegényedés és a társadalmi leszakadás nem áll meg. Nő a munkanélküliség, fogynak a lehetőségek. Aki teheti, elmegy innen. Nehéz elképzelni, hogy ez a falu újra prosperáló környékké válhatna. Pedig a sok gyerekkel bizony érdemes lenne foglalkozni. Az egyik kis szöszke rám kérdez: – Nénje! Mennyibe kerül egy ilyen gép, meg miből? – Sokba, milliókba, és hitelből. – Hitelből? – kérdi még, majd megkér, hogy fotózzam le őket is a kis társaival.