Ó, bár elfogyna már a sok
Bámészkodó köröttem!
Hisz annyit bízvást mondhatok:
Csak embernek születtem.
Epém kavarja föl, mikor
Gusztálni kezd a jó nép,
Bensőmben ettől csak düh forr:
Egy csigaházba bújnék!
Színházban azt, ki nézni mer
Kis látcsövén, szemezve,
Megfojtanám helyben, mivel
Szerszámát rám szegezte.
Kibírhatatlan mindez itt
Bizony legszívesebben
Fügét mutatnék őnekik,
S arcom helyett a s…
Ezt a vitriolos verset (Mészöly Dezső fordítása) maga Wittelsbach Erzsébet, vagyis Sisi, Ausztria császárnéja, Magyarország és Csehország királynéja, Ferenc József felesége vetette papírra.
A különc Sisi egyike volt a XIX. század szépségideáljainak, közel három évtizeden át őt tartották a világ legszebb asszonyának. De legendás bája és kisugárzása nem csupán a természet ajándéka volt, hanem vasfegyelmének és önsanyargatásának eredménye. A császárné egész életében nem tudott mit kezdeni azzal az imádattal, amely körbevette. Pedig ez a rajongás a mai napig tetten érhető, a hosszú évtizedek óta tartó Sisi-kultusz az osztrákok egyik legfőbb turisztikai vonzereje.
De Magyarországon is jelen van Erzsébet császárné emlékezete: a gödöllői királyi kastély mellett a fővárosban is számos köztéri alkotás őrzi alakját. Ennek egyik legszebb példája az Erzsébet híd lábánál lévő szobor, Zala György alkotása (amely korábban a Március 15-e téren állt egy kupolacsarnokban), de figyelemreméltó a Magyar Tudományos Akadémia székházában található, carrarai márványból faragott nagyméretű dombormű, Holló Barnabás munkája, és a budavári Mátyás-templomban felállított Erzsébet-mellszobor (Jankovits Gyula alkotása) is. Ismerve a császárnéról készült fotográfiákat, mindegyik említett szobor hűen ábrázolja a melankolikus szépségű, törékeny asszonyt.
Egyrészt ezért is olyan érthetetlen, hogy novemberben Budapesten, Erzsébetváros központi helyén, a Madách téren miért kapott egész alakos szobrot szeretett királynénk. A helyszínválasztás érthető ugyan, de R. Törley Mária alkotásával nehéz közösséget vállalni.
A kezében esernyőt tartó alak még távolról, hunyorítva szemlélve sem hasonlít az egykori uralkodóra. A helyzetet csak rontja, hogy a nőalakot egy sírkőszerű, otromba posztamensre helyezték el, hogy kiemelkedjen a pórnép közül. És, hogy a pátosz se hiányozzon: mellkasát a magyar címer díszíti. (R. Törley megfogalmazása szerint ez „azért is fontos motívum, mert Erzsébet szerette a magyarokat, hozzájuk hasonló volt a temperamentuma, a szabadság utáni vágya”.)
A szobor kezében lévő könyvszerű tárgy pedig a királyné költői tehetségére utal. Biztos vagyok benne, ha Sisi viszontlátná ezt a róla készült ábrázolást, fügét mutatna mindenkinek, aki kitalálta ezt az egészet.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 28. számában jelent meg, 2018. november 23-án.
Hetilapunkat keresse az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 28. számban? Itt megnézheti!
