HIRDETÉS

A CEU plakátjairól: sem határtalan, sem legyőzhetetlen

HIRDETÉS

A kormány, de más politikai szereplők is rég megtanulták már, hogy a kommunikációnak kell alakítania a valóságot, és nem fordítva. A siker kulcsa, hogy azt mondjuk, sikerrel jártunk. Még ha el is vesztettünk egy ügyet, a kárcsökkentés érdekében legalább utólag keretezzük az egészet felül. Az erkölcsi győzelem a miénk! Még az sem biztos, hogy az nyerte az I. és II. világháborút, akiről azt tanultuk – mondta Schmidt Mária tavaly év végén, jókora derültséget keltve. Pedig a fenti logika alapján valójában teljesen racionális volt, amiről beszélt. Az amerikaiak visszavonulása után az angolok és a franciák nem tudták fenntartani a békét, és jött az újabb világégés – magyarázta. Tehát, vonhatjuk le a következtetést: hiába az ideiglenes, a „látszólagos” győzelem, a történelem kereke forog tovább, és átkeretezheti a múltat is.

Végleges: Bécsből folytatja a CEU | Magyar Hang

Mivel a Lex CEU értelmében a CEU nem vehet fel új diákokat 2019. január 1-től, az egyetem kénytelen a mai napon bejelenteni, hogy minden amerikai akkreditációjú programját Bécsben indítja el 2019 szeptemberében – jelentette be a CEU.

HIRDETÉS

Valahogy így gondolhatja a CEU is. Bár példátlan, hogy egy uniós ország kormánya egyetemekkel viseljen hadat, ráadásul az egyik legjobbal, mégsem csak a kormány kommunikálja azt, hogy minden rendben megy tovább. Az elüldözés után az egyetem részéről is arról beszélnek, hogy Bécsben jó helyük lesz, másrészt pedig amit lehet, itthon tartanak. És kampány is indult: egymás mellé helyezett plakátokon hirdetik, hogy „a tudás határtalan, és legyőzhetetlen”. Az egyik hirdetésről is fél pillanat alatt siklik át a szemünk a mellette lévőre, hát miért ne látnánk meg ugyanígy, ami a szomszéd országba kerül? Miniszterek és államtitkárok pedig hozhatnak bármilyen döntést, végül mindig a tudományé a történelmi győzelem. A politikus uralja csak a pillanatot, a jövőt a kutató fogja. Hát nem?

Sajnos nem éppen. Nemcsak a CEU-ról van szó, a tudományos világnak egyébként is sajátja ez az önsorsrontó, bizakodó hozzáállás. Higgyék csak a politikusok, hogy felülkerekedhetnek rajtunk! A harcot egy idő után feladjuk, arra jutva, hogy a másik erősebb, de a hitünket azért nem adjuk. Ítél majd a történelem – reméljük. Pedig pontosan a tudatlanság az, ami határtalan és legyőzhetetlen. Ha a tudás az lenne, nem kellene érte mindennapos, fáradhatatlan, Sziszüphoszhoz méltó küzdelmet folytatni. Valóban elég lenne csak hátradőlni, és elkönyvelni, hogy az igazság nem veszíthet.

„A magyar kultúra világhírű terjesztéséért komoly elismerést érdemelne a CEU” | Magyar Hang

Tisztelt Miniszterelnök Úr! A CEU budapesti megalapítása óta dolgozom az intézményben, kezdetben kutatóként, majd tanárként. A CEU-ban folyó oktatás színvonaláról, az intézmény értékeiről, nemzetközi oktatógárdájáról már sokan sok fórumon írtak. Most csupán azokat az elemeket emelném ki, amelyek Magyarország számára teszik ezt az intézményt kiemelten fontossá.

Érdemes ennek kapcsán belegondolni, az elmúlt évezredekben hány fontos gondolat veszett el vagy maradt lejegyzetlen, csak mert veszélyes volt kimondani, leírni, terjeszteni. És még ha sikerült is, az emberi hanyagságnál, lustaságnál és feledékenységnél nincs nagyobb úr. Két éve például egy eltűntnek hitt Walt Whitman-regényre bukkantak, ami 167 éve jelent meg nyomtatásban. És hány hasonló van még, ami már végleg elveszett az emberiség számára. Táborokba hurcolt lángelmék jegyzetei, tűz martalékául esett filozófiai levezetések, elfelejtett nagyregények mutatják, hogy a tudás mindennap legyőzhető.

És hogy határtalan lenne? Hányan tudunk megnevezni akár csak egy szlovén rendezőt, ukrán írót vagy szerb kutatót? Hiszen sokunk még kortárs magyar költőt vagy matematikust sem tudna mondani. A CEU nevét persze azért többen ismerik: a Soros-egyetem, amely migránsokat hozna be, és lebontaná a nemzetállamokat, nem? Igen, a kommunikáció minden. Hiába tudják néhányan, hogy a kék kormányplakátok mögött milyen előfeltevés húzódik. Hogy a kormány direkt arra épít, hogy a tudatlanság határtalan. Sikerrel. Mert a tudás legyőzhető, és egyre szűkülő határok közé szorul.

HIRDETÉS

A CEU veresége pont ezért is akkora veszteség, mindannyiunk vesztesége.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/6. számában jelent meg, 2019. február 8-án.

Hetilapunkat megtalálja az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat még a 2019/6. Magyar Hangban? Itt megnézheti.

HIRDETÉS

Tudjuk, hogy mindenki kér...

…tudjuk, hogy mindenki panaszkodik. Mi legalább utóbbitól megkíméljük Önöket, inkább dolgozunk. Keményen. A túlélésért. Ha tudja, segítse, támogassa munkánkat, hogy hétről hétre fontos történeteket, értékes olvasmányokat tárhassunk Önök elé. A legfontosabb persze, hogy olvassanak minket és hírünket vigyék. Sőt, ha tehetik, fizessenek elő hetilapunkra! A túlélés másik záloga a közösségi finanszírozás. Erre a célra hoztuk létre felületünket a Patreon adománygyűjtő oldalán. Akár havi néhány száz forint is óriási segítség. Mentsük meg együtt a szabad magyar sajtót! Nagyon köszönjük!

Hozzászólna? Várjuk Facebook-oldalunkon:
HIRDETÉS
Lakner Dávid
Lakner Dávid
1990-ben született újságíró, a Magyar Hang munkatársa. 2015-től dolgozott a Magyar Nemzetnél, előbb az MNO-nál, majd a kultúra rovatban. Média, film, irodalom, Bergman, Camus, Vonnegut.

Ezek is érdekelhetik még

Legolvasottabb a Magyar Hangon

HIRDETÉS

Kövessen minket a közösségi oldalainkon!

28,436lájkolóTetszik
2,551követőKövetés
17,200feliratkozóFeliratkozás

Friss lapszámunk

A gyűlöletkeltés időpocsékolás – Magyar Hang-ajánló

Interjú Csukás Istvánnal és Pálinkás Józseffel. Mennyit ér egy élet? Tiborc beszámolója az Electrolux nyíregyházi gyárából. Keresse a Magyar Hangot, mostantól plusz négy oldalon!
HIRDETÉS
HIRDETÉS

Kiemelt cikkek

Nem volt mozdonyvezető, nem jártak a vonatok

A Közlekedő Tömeg Egyesület információi szerint szeptember 17-én négy elővárosi vonat azért nem indult el a végállomásról, mert nem volt rájuk mozdonyvezető.

Nekünk harangoztak?

Mennyit ér egy élet?