Migránskaraván: nem az, aminek látszik

Hondurasi rendőrök állják el az utat a kivándorlók elől a guatemalai határnál, Agua Caliente közelében. A jövő elkezdődött (Fotó: Reuters/Jorge Cabrera)

Társadalmak vagy emberek elszegényedésének sokféle oka lehet, gazdaggá azonban csak két úton válhatnak: kemény munkával és/vagy okos gazdálkodás által. Vagy ha a természeti kincseik gazdaggá teszik őket, mint például Szaúd-Arábiát, hallom az ellenérvet. Mielőtt ezzel egyetértenénk, nézzük meg Venezuela példáját: a világ egyik legnagyobb olajmezőjén ül, mégis a világ egyik legszegényebbjének számít. Annyira, hogy Freddy Bernal, Nicolás Maduro kormányának tervezési minisztere az ország lakosságát arra biztatja, hogy neveljenek nyulat, és azt egyék. Az áldatlan állapot, mely Venezuelát a tönk szélére vitte 1999-ben, Hugo Chávez „szocialista reformjával” kezdődött. Sajnos a nép – amely mindig (és mindenhol) örömmel adja a voksát bárkire, aki havonta pénzt küld neki – 2013-ig tartotta Chávezt hatalmon. Akkor sem leváltották, hanem rákban elhalálozott. Mindent összevetve, Chávez egykori szavazóinak körülbelül nyolcvan százaléka ma éhínségben nyomorog.

Hirdetés

A bűnözés a szegénység és a nyomor velejárója. Sok elszegényedett országban dönt úgy a lakosok jelentős százaléka, hogy gazdagabb helyre próbál menni (Venezuelát például több mint kétmillióan hagyták el 2018 közepéig). A potenciális célországok meghatározott számú migránst tudnak befogadni, meghatározott, létező jogi kereteken belül. Nyilvánvaló kellene legyen minden gondolkodó ember számára, hogy a befogadó országnak kizárólagos joga van migrációs törvényeit megszabni. Ahogy a mondás tartja, a barátod házába úgy jutsz be, hogy engedélyt kérsz rá, nem úgy, hogy berúgod az ajtót.

Pánikszerűen vitték el a menekülteket a Balaton partjáról – Magyar Hang

Magyar származású menekültek és rokonaik érkeznek hazánkba a káoszba süllyedt Venezuelából. Őszödön migránspánik tört ki miattuk.

Sajnálatos módon ez az egyszerű logika nem működik mostanában. Az USA-ban 11-14 millió illegális bevándorló él. Amerikai liberálisok évek óta dolgoznak azon, hogy a köztudatba „papírok nélküli” terminológia kerüljön be az „illegális” helyett. Teszik ezt azért, mert az illegális tisztán mutatja, hogy az illető megszegte az ország törvényeit. A helyzet annyira elfajult az Egyesült Államokban Barack Obama elnöksége alatt, hogy illegális bevándorlók ezrei vonultak és tüntettek különböző városokban a saját országuk zászlaját lengetve.

Ezzel megérkeztünk a Közép-Amerikából indult karavánhoz, amely az USA déli határa felé menetel. Egy 2001-es legfelsőbb bírósági döntés kimondta, hogy az amerikai hatóságoknak szabadon kell engedniük a már regisztrált menedékjogot kérőket arra az időre, amíg bírósági ügyük folyik. Ezzel kaput nyitottak a rendszer kijátszására: gyere a határunkig, regisztrálj mint menedékjogkérő, és élj boldogan! A törvény előre látható eredménye az lett, hogy az összes menedékjogkérő kevesebb mint négy százaléka jelenik meg a saját bírósági meghallgatásán! A többi eltűnik az országban.

Egy másik, 1997-es legfelsőbb bírósági döntés előnyben részesítette azokat, akik kiskorú gyerekkel érkeztek a határhoz. Ez vezetett ahhoz az állapothoz, hogy százezres nagyságrendben érkeztek olyan menekültek, mint Guillermo T. Ezért hoztam a gyereket magammal – mondta az 57 éves munkás, aki nemrég érkezett Arizonába. Ő a guatemalai munkanélküliség miatt indult északnak, és azt a tanácsot kapta, hozza magával 16 éves lányát, mert akkor biztosítva van a belépése az USA-ba. – Ő az én útlevelem – mondta a lányáról.

Migránskaraván a 22-es csapdájában – Magyar Hang

Így menetel a „Soros-expressz” Amerika felé – harsogja a magyar közmédia is bármiféle kontextusba helyezés nélkül. De pontosan miről is van szó? A közép-amerikai migránskaraván és annak háttere.

Az amerikai bíróságok a mexikói menekültkérvények 88 százalékát utasították el 2012 és 2017 között. El Salvador esetében 79, Hondurasnál 78 százalék az arány. Ugyanezen időben a kínai kérvények mindössze húsz százaléka lett elutasítva. A közép-amerikai karaván tiszta képet ad az amerikai bevándorlási rendszer hibáiról és kijátszhatóságáról. Csak gyere, és hozz egy gyereket magaddal – nekünk így be kell engednünk, és utána úgy tűnsz el az országunkban, ahogy akarsz. A televíziós tudósításokból világosan látszik: az első napokban mindenki arról beszélt, hogy a jobb megélhetés reményében indultak el. Ez nem menekültjogi alap az USA rendszerében, ezért néhány nap után már mindenki megtanulta a célravezető érvelést: „megszöktünk a bűnözés elől”. Ez azóta „politikai elnyomást szenvedtünk, azért menekülünk”-re finomodott.

A mára már hétezer lelket számláló menet tagjait nyilvánvalóan ellátják tanácsokkal. Sőt, talán finanszírozzák is – Michael Pence, az Egyesült Államok alelnöke legalábbis azt mondta október 24-én: „A hondurasi elnök arról tájékoztatott, hogy a karavánt Venezuela szocialista kormánya finanszírozza”. Trump elnök azt mondja, a menet egy megszervezett invázió az Egyesült Államok ellen, amelyet idegen politikai erők irányítanak. Az amerikai alkotmány szerint az elnök legfontosabb feladata az ország védelme, amelyhez széles körű hatalmat is biztosít. Beleértve azt a jogát, hogy lezárja a határt, ha azt tartja a védelem legjobb eszközének. Ehhez joga van akár a hadsereget is bevetni.

Karaván a politikai mocsárban – Magyar Hang

A híradásokat nézve zombiapokalipszis rémlik fel, az elnök pedig intézkedik, katonákat küld a határra, de legfőképpen örül, hogy nem az egészségügyi reformról kell beszélnie.

A „karaván” és az „invázió” közötti különbség kulcsfontosságú; az 1878-as Posse Comitatus Act értelmében az amerikai kormány nem használhatja a hadsereget belső intézkedések befolyásolására. Azonban az ország elleni invázió nincs a Posse Comitatus jogértelmezése alatt; az elnök az országot védi a behatolók ellen. Az amerikai kormány megegyezést keres a mexikói kormánnyal a menet megállítására és visszafordítására, még mielőtt az Egyesült Államok határának közelébe érne. Nyilvánvaló, hogy a helyzetet sokan kül- és belföldről a saját politikai céljaik elérésére használták és használják majd fel. Reméljük, nem járnak sikerrel.

A szerző Dallasban élő magyar

A publicisztika rovatban megjelenő írások nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját.

Hirdetés

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 25. számában jelent meg, 2018. október 31-én.

Hetilapunkat keresse az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 25. számban? Itt megnézheti!

Tudjuk, hogy mindenki kér. Tudjuk, hogy mindenki panaszkodik. Mi legalább utóbbitól megkíméljük Önöket, inkább dolgozunk. Keményen. Ha tudja, segítse, támogassa munkánkat, hogy hétről hétre fontos történeteket, értékes olvasmányokat tárhassunk Önök elé. A legfontosabb persze, hogy olvassanak minket és hírünket vigyék. Sőt, ha tehetik, fizessenek elő hetilapunkra! A túlélés másik záloga a közösségi finanszírozás. Erre a célra hoztuk létre felületünket a Patreon adománygyűjtő oldalán. Akár havi két dollár is óriási segítség. Mentsük meg együtt a szabad magyar sajtót! Nagyon köszönjük.

Hozzászólna? Várjuk Facebook-oldalunkon.