Amikor XI. Piusz pápa 1938. december 24-én 42 évesen gyulafehérvári püspökké nevezte ki Márton Áront, a kolozsvári Szent Mihály templom főesperes-plébánosát, gyulafehérvári kanonokot, aligha gondolta, hogy Kelet-Közép Európa, Románia és benne Erdély későbbi szentéletű egyházi vezetőjének adott megbízást. Márton Áront 1939. február 12-én szentelte az egyházmegye püspökévé Andrea Cassulo apostoli nuncius főszentelő a két társszentelő püspökkel, Fiedler István szatmár-nagyváradi megyéspüspökkel és Pacha Ágoston temesvári megyés püspökkel együtt a kolozsvári Szent Mihály plébániatemplomban.
Az ünnepélyes eseményen – ezt akkor nyilván senki sem gondolta – Márton Áront valójában a vértanúságra szentelték fel. A püspök hasonló életutat járt be, mint lengyelországi kortársa, Stefan Wyszynsky Gneiznó, Varsó bíboros érseke, lengyel prímás, gyakori nevén az „évezred prímása”. Márton Áron felszentelését Erdély magyar népe régen várta már, lelkipásztori szolgálatát jól ismerte; hiteles katolikus-keresztény élete, szavainak és igehirdetéseinek jézusi tanúságtétele, ragyogó humora, a szívekbe látó tekintete gyorsan népszerűvé tette! Az önmagával szemben szigorú főpásztor a szegények és üldözöttek védelmezője volt, aki nem utasította el a munkát és a szenvedést, ahogy jelmondatában olvassuk: „Non recuso laborem.” Az emberi jogok védelmezője volt ő, a II. Vatikáni zsinat rendelkezéseinek bevezetője egyházmegyéjében, a közélet jó ismerője, aki sosem tévedt a pártpolitika ingoványos talajára.
Márton Áron püspök útmutatója erkölcsi válság idején | Magyar Hang
A 122 éve született erdélyi püspök aktuális gondolatai demokráciáról, államvezetésről.
A legtalálóbban Szent II. János Pál pápa jellemezte 1980. március 29-én – hat hónappal a főpásztor földi halála előtt – abban a táviratban, amelyben elfogadta a püspök hatodik lemondását: „Az Úr becsületes szolgája.” A távirat rendkívülisége abban állt, hogy maga a pápa írta alá. Ez a nagy megtiszteltetés jele. Máskor ugyanis az ilyen táviratokat a bíboros államtitkár jegyzi.
Szentelése napján elhangzott felejthetetlen szavait ma is érdemes felidéznünk: „Vallom és hirdetem, hogy vannak olyan igazságok, amelyeknek alapján minden igaz embernek találkozniok kell. Ahogy Erdély földjén a hegyek völgyekkel, a mezők erdőkkel, hófedte bércek a síksággal váltakoznak, éppen úgy váltakoznak a népek Erdély földjén, ahol három nyelven beszélnek és hat-hétféle szertartás szerint imádják Istent, de van a krisztusi evangéliumnak ereje, amely hozzásegít ahhoz, hogy különféle ellentétek összhangba olvadjanak fel és a testvéri együttműködés útját egyengessék. Ígérem püspökké szentelésemnek ezen a felejthetetlen ünnepnapján, hogy ezekkel a történelmi adottságokkal számot vetek, amint azt a múltban is tettem, a sorsközösségnek ezt a szavát megfogadom, és az együtt haladás útját egyengetem. Minden küzdő emberben testvéremet akarom látni, és amennyire segítségükre tudok lenni, leszek és terhüket vállaimra venni igyekszem.”
Most, amikor megemlékezünk püspökké szentelésének évfordulójáról, érdemes szavait, szellemi hagyatékát a szívünkbe zárva megértenünk és követnünk! Talán nem tiszteletlenség beszédei szövegkörnyezetéből kiragadni egy-egy mondatot vagy gondolatot, álljon itt még néhány szövegrészlet üzenetként korunkhoz, a ma élőkhöz.
„Melldöngetés és a farizeusi kérkedés nem ér semmit. Mindig rokonszenves az olyan ember, aki magáról, dolgairól, hivatásáról keveset beszél, de csendben annál odaadóbban dolgozik. És mindig gyanús az olyan, aki hangosan katolikus, vagy úton-útfélen a nemzetiségével kérkedik. A melldöngető, fennhangon magyarkodó magyarok teszik fajuknak a legrosszabb szolgálatot. (…)”
„Az ember földi életét szabadon rendezheti be, de boldogulása teremtmény mivoltából következőleg a Teremtő akaratának teljesítéséhez van kötve.“
„A nép is olyan, mint a gyermek: tettekből ért. A nép szikla, amelyre egy nemzet élete biztosan épül. Minden nép annyit ér, amennyi értéket saját magából ki tud termelni.”
„Mindig katasztrófához vezet az, ha egy nemzet élére felelőtlen vagy ostoba emberek kerülnek.”
Ne csak emlékezünk rá, hanem kövessük is életpéldáját!
A szerző a Márton Áron Társaság elnöke
A publicisztika rovatban megjelent írások nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.
