Pártválasztás vagy népszavazás? Brexit, december 12.

A brit Királyi Pénzverde 3 millió különleges 50 pennys érme kibocsátásával kívánt megemlékezni október 31-éről, a brexit napjáról, a november elseje azonban még mindig az Európai Unióban találta az Egyesült Királyságot. Így az érmék sorsa a beolvasztás lesz. Előállításukra Sajid Javid pénzügyminiszter adott utasítást még a nyáron – ő is azok közé tartozott, akik hittek abban, hogy Boris Johnson be fogja tudni váltani sokat hangoztatott ígéretét, miszerint október 31-éig kiviszi a szigetországot az EU-ból, „ha törik, ha szakad”.

Nem így történt, noha kétségkívül ez az ígéret állt Johnson politikai programjának a középpontjában. Nagyon sokat elmond a jelenlegi politikai hangulatról, hogy a miniszterelnök népszerűsége ettől nem csökkent és pártja is jó esélyekkel indulhat a nagy nehezen kiharcolt decemberi előre hozott választáson. A Churchillről életrajzot publikáló Johnsont a jobboldalon egyre többen hasonlítják a nagy világháborús vezetőhöz, azzal érvelve, hogy hozzá hasonlóan ő is fanatikus elszántsággal küzd egyetlen ügyért. November első napjaiban a konzervatívok népszerűségét 36-37 százalékra mérték, míg fő vetélytársáét, a Munkáspártét csak 24 százalékra, a harmadik erőnek számító Liberális Demokratákét pedig 18-19-re. De ezt ne értékeljük túl: a Theresa May által 2017-ben könnyelműen kiírt, s a torykat a kormányalakításhoz szükséges többségüktől megfosztó választás nyomatékosan figyelmeztet arra, hogy roppant kockázatos az előrejelzésekre építeni.

A bizonytalansági tényezők közül különös figyelmet érdemel a Brexit Párt szerepe. Igaz, e pártot csak 9-10 százalékra mérik, ám a kilépéspárti voksok megosztásával érzékeny veszteséget okozhat a kormányzó konzervatívoknak. Vezére, Nigel Farage felszólította a miniszterelnököt, hogy mondjon le a Brüsszelnek engedményeket tevő új kilépési megállapodásról, dobja azt sutba és lépjen választási szövetségre pártjával, különben ellenjelöltet állít minden egyes választási körzetben. „Ez nem brexit” – jelentette ki Farage, s követelésének sajátos nyomatékot adott, hogy a vele való Leave Alliance, vagyis kilépési szövetség megkötésére az amerikai elnök is felszólította Johnsont. Mi több, Donald Trump azt is közölte, hogy így Washington nem fog tudni szabadkereskedelmi egyezményt kötni Londonnal.

Pikáns fejlemény, hogy az ellenfeleit az EU elleni „fegyverletétellel” vádoló Johnsont most magát is ugyanezzel vádolják. Farage ultimátumát a miniszterelnök határozottan elutasította, azzal érvelve, hogy bármely párttal való szövetség csak Jeremy Corbyn Munkáspártjának kedvezne. Johnson – eddig kétségtelenül sikeres – stratégiája arra irányul, hogy visszahódítsa azon brexitpárti, zömmel tory érzelmű szavazókat, akik May tehetetlenségéből kiábrándulva a májusi európai parlamenti választásokon a Brexit Pártot választották.

Ha végigtekintünk a 2016 júniusa óta eltelt csaknem három és fél éven, egy dolgot bizonyosan állíthatunk: míg a korábbi évtizedekben az Európához való viszony ügye sohasem tartozott a brit politikai közélet prioritásai közé, mostanra ez már minden mást háttérbe szorító kérdéssé vált. A brit politika legélesebb törésvonala lett belőle. Ennek fényében megalapozottan állítható, hogy a decemberi választás valójában a brexitről sokak által régóta sürgetett újabb népszavazás szerepét is betöltheti. A torykra leadott voksok Johnson hard brexitjének fognak szólni, míg az ellenzéki pártok közül a Liberális Demokraták világossá tették, hogy újabb referendumot nem is tartanának, hanem azonnal visszavonnák a kilépési kérelmet. A Munkáspárt népszavazáson ígér választási lehetőséget egy újfajta vámuniót kialakító, s egyelőre körvonalazatlan soft brexit és a kilépés teljes elutasítása között.

Mindezzel persze nem azt akarjuk mondani, hogy a hagyományos törésvonalak és pártpreferenciák nem árnyalják a képet. Különösképpen a viták középpontjába került a britek nemzeti büszkeségének számító Nemzeti Egészségügyi Szolgálat (National Health Service, NHS) sorsa; Johnson az NHS állami támogatásának a növelését ígéri, miközben Corbyn épp azt állítja, hogy a toryk valójában az állami egészségügy részleges privatizációjára készülnek. A Daily Telegraph publicistája szerint Corbyn hadat akar üzenni a szabad piacnak és a gazdagoknak, dermesztő félelmet keltve a City üzletembereiben.

November 5-én éjjel egész Angliában idén is örömtüzek gyúlnak: a tűzijátékok arra emlékeztetnek, hogy 1605-ben e napon a katolikus Guy Fawkest és társait csak egy véletlen akadályozta meg a parlament épületének felrobbantásában. A brit parlamentáris rendszer épségét a 2016 júniusa óta eltelt években nem lőporos hordók fenyegették, ám nagy hiba lenne lebecsülni a megoldatlan dilemmák sorában rejlő veszélyeket. A brexitvita magának a demokráciának a lényegéről és természetéről zajlik, s a legkevésbé sem közömbös, hogy a népszavazással felérő decemberi választás milyen válaszokat alapoz majd meg.

A Magyar Hangban megjelenő véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját!

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/45. számában jelent meg november 8-án.

Hetilapunkat megvásárolhatja jövő csütörtök estig az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/45. számban? Itt megnézheti!