Feledhető?

A második világháború folyamán a magyar fővárosért vívott harcok megítélése némi vitát váltott ki. Elfoglalás, felszabadítás, feldúlás és hasonló fogalmak váltották egymást. A magyar vidék átélt borzalmáról alig esett szó, pedig sajnálatos módon számtalan inzultus történt.

Olaszfalu, 1945. március 22. A Vörös Hadsereg Bogdanov tábornok vezette 107. lövész hadosztálya némi harc után elfoglalta a kis veszprémi községet. A nép hallott a (rendszerváltásig fasiszta propagandának tartott) vérengzésekről, rablásokról, így érthetően nem várta a bevonulókat. A hírek rövid időn belül beigazolódtak. Az átélők későbbi elmondása alapján, a „ragyás képű” és a „dagadt” házról házra járt, kedve szerint szólítva ki a házukban védelmet kereső férfiakat.

Csipak Béla (20) az égő tetőt oltotta, az orosz golyó az életét vette el. Harich Béla (16) és Hanvig Lajos (22) a határban elbújik, elkapják őket, hátulról éri őket a sorozat. Dobos Gyula (21) apja bíró volt; a fiút elvitték, az apa tekintélyével szeretett volna élni. Utánament. Fia mellé került, gyermekét előtte lövik le, őt elzavarják. Ifj. Magyar István (25) a Donnál hagyta fél szemét, házában kislányával, várandós feleségével ült, rájuk törtek. Az udvaron lőtték le. Vesz József (21) szerette a rábízott lovakat, az egyik kancája épp ellett, amikor a két tovaris megjelent. Vele is végeztek. Rábaközi Antal (56) a falu „félkegyelműje,” az úttesten lövik le, gépkocsik szedik szét otthagyott testét. Az uradalmi magtárba több fiatalt vittek be, a testükön áthaladó golyók ma is a falban vannak.

A falu másnap mert előmerészkedni, borzalmas kép fogadta, 33 fiatal vált ártatlanul áldozattá. Magyar István három fiát, vejét veszítette. A halottakat ökrös szekérre dobálták fel és vitték a temetőbe. Dobos Istvánt a sírgödrök ásására rendelték ki, ő jegyezte fel, hogy milyen sorba kerültek végső nyughelyükre a falubéliek, többek között saját gyermeke. Az akkori plébánosban volt annyi bátorság, hogy a halotti anyakönyvbe az áldozatok halála okaként beírta: az oroszok meggyilkolták.

Múlt az idő, a temető kerítésénél lévő sírokat alig merték gondozni, hallgatni kellett. Mígnem Mozsgai József plébános 2001-ben dokumentumok alapján megírta a borzalom történetét. Érdemes megemlíteni, hogy a háború után az egyházközségeknek jelentést kellett írnia a zirci apátság felé, az olaszfalui nem lelhető fel.

A rendszerváltás után az MTV Aranyfüst című műsora bemutatta a tragédiát, sőt egyéni feljelentést történt a Vörös Hadsereg háborús bűntett elkövetése miatt. A Nemzeti Nyomozó Iroda hosszú vizsgálat után bebizonyította, hogy valóban bűntény történt.

75 év eltelt, Lidicére, Oradourra világra szólóan, folyamatosan emlékeznek az utódok. Olaszfalu a múltba vész éppúgy, mint Kápolnapuszta község, amelyet szinte teljesen megsemmisítettek a győztesek.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/14. számában jelent meg április 3-án.

Hetilapunkat megvásárolhatja az üzletekben vagy digitálisan! És hogy mit talál még a 2020/14. számban? Itt megnézheti!