Keresztény vagyok, fideszes voltam – Kire szavazzak?

Kénytelen vagyok magánjellegű információval kezdeni. Egyidős vagyok a köztársasági elnökkel (aki a napokban töltötte be a 60-at, ezúton is Isten éltesse) és az országgyűlés elnökével (aki decemberben ünnepelheti majd). Római katolikus tradícióban nőttem fel, amit a kamaszkori újraértékelés eredményeképpen azóta igyekszem személyes hitként átélni.

Alapításától fogva támogattam a Fideszt, 1990–2014 közt mindig rá szavaztam. Tettem is érte ezt-azt az évek folyamán. A 2013-ban beköszöntött konjunktúra és a Fidesz 2014-es győzelme tökéletes konstellációt kínált ahhoz, hogy a magyar nemzetet végre növekedési pályára lehessen állítani. Orbán Viktor kiváló szellemi és politikusi adottságai, hatalmas népszerűsége pedig azzal kecsegtettek, hogy ez a nagy történelmi feladat végre el is kezdődik.

Ami 2014 óta zajlik, az a magyar történelem legsötétebb lapjain fog szerepelni. Orbán Viktor, aki tudja, hogy mi a baj a magyar nemzettel, nem a megoldáson fáradozott az elmúlt években, pedig kivételes történelmi szerencseképpen még viszonylag korlátlan erőforrás is a rendelkezésére állt: több mint kilencezer milliárd forintnyi EU-támogatás!

Az átlagember el sem tudja képzelni, ez mennyi pénz. A könnyebb megértés végett: ha a nyolcmillió nagykorú magyarra leosztjuk, akkor fejenként egymillió-százharmincezer forint jut. Ez számjegyekkel így néz ki: 1 130 000 Ft/fő. Ha pedig a jövőre gondolva a nem egészen 1,8 millió gyermekre osztjuk szét, akkor több mint 5 millió forint gyermekenként.

Ennyi pénzből meg lehetett volna teremteni a magyar jövő alapjait: a korszerű, tisztességes oktatást, a valóságos születésszám-növekedést, a magyar tulajdonú, hazai nyersanyagokon alapuló és versenyképes, alkotó gazdaságot, benne a magyar szellemi tőke jobb nemzetközi piaci pozícióival.

És mi történt? Orbán Viktor kiépített egy az oszmán világra emlékeztető, velejéig korrupt szisztémát, amelynek elsődleges célja ezen európai uniós támogatások lenyúlása. Szisztematikusan lopták el a történelmünkben korábban sosem volt lehetőséget a felzárkózásra Nyugat-Európához.

A Fidesz demokratikus politikai közösségből maffiává lényegült át, szervezett pénz- és szavazatlenyúló bandává. A legnagyobb állami beruházásoktól a legkisebb falusi óvodafelújításig mindenre rátelepedő jutalékrendszer, amelyik a politikai támogatás százalékos honorálását egyformán elvárja a multicégtől kezdve a falusi kisvállalkozásig mindenkitől.

Gyalázatos, korrupt rendszerét Orbán Viktor keresztény köntösbe öltöztette. Az egyházakat csapdába csalta: azt ígérte, hogy segíti őket a missziós tevékenységükben, oktatási, szociális intézményeket adott át nekik – amelyeket az egyházak csak állami támogatásokból képesek fenntartani. Ezzel valójában az egyházak az államot megszabadították sok kínos feladatától, cserébe viszont gazsulálniok kell a pénzért. Ami biztosan nem lesz ebben a rendszerben, az a keresztény megújulás.

Közállapotainkat keresztény szemmel erkölcsi csődként kell minősítenünk.

Mit kínál a mostani választás?

Közvetlenül semmit. Május 26-án az Európai Parlamentről szavazunk, amelynek összetételébe mi, maroknyi magyarok érdemben nem tudunk beleszólni. Európa jövőjét sem mi fogjuk alakítani, ezt egészséges realitásérzékkel be kell látnunk.

Mégis fontos a választás.

Azért fontos, amit az angyali Dsida Jenő így örökített meg, a Tekintet nélkül című versében:

„Be kell látnunk:
Ha kérdeznek, becsületesen
felelni kell.
A harcot becsületesen
fel kell venni,
az úton becsületesen
végig kell menni,
a szerepet becsületesen
el kell játszani,
keményen és tekintet nélkül. (...)

És este a tűzhely mellett,
vagy szuronyos zsandárok között
hátrakötött kézzel,
mégis mondogatni kell
a fellebbezhetetlen,
sziklakemény,
erősítő,
vigasztaló
igét:

Krisztusnak és Pilátusnak,
farizeusoknak és vámosoknak,
zsidóknak és rómaiaknak
egyformán szolgálni
nem lehet.”

Meg kell vonni a bizalmat Orbán Viktortól, ez az aktuális krisztusi elvárás. Nem lehetséges támogatni a közjót semmibe vevő, korrupt, a közösség erkölcsét romboló kormányzást.

Kire szavazzunk? Kire szavazhatok keresztény magyarként?

A jelen politikai kínálatot nézve bizonyos értelemben mindegy is, hogy kire szavazunk. Egyetlen ellenzéki csoport sincsen egy súlycsoportban Orbán pártjával, Az viszont nagyon fontos, hogy szavazatunkkal jelezzük: nem értünk egyet az orbánizmussal, nem támogatjuk Orbán-Magyarországot.

Ezt becsületesen, az Örökkévaló színe előtt meg tudjuk üzenni az égieknek és a földieknek is május 26-án. Itt és most (lásd Dsida versét) becsületesen meg kell mondanunk, hogy elegünk van az Orbán-rezsimből.

Mivel az Orbán-rezsim a sátán munkáját folytatja a világban, azaz rágalmaz és gyűlölködést gerjeszt, arra érdemes szavazni, akit a legjobban gyűlöl a Fidesz. Aki ellen a leghangosabban fenekedik a Fidesz-média, azt érdemes támogatnunk a jelen helyzetben.

Hogy melyik pártot mennyire gyűlöli a Fidesz, az jól kiolvasható a sajtójából.

Vannak az álellenzéki médiumok és pártok. Ezek sorában a legújabb A Mi Hazánk Mozgalom, amely a semmiből született, bőséges felületet, sok műsoridőt kapott a Fidesz-médiában, sőt még „ismeretlen adományozók” jóvoltából óriásplakátokra is futotta nekik, természetesen főleg a Fidesz-közeli hirdetőcégek felületein.

Ott van aztán a Gyurcsány-párt. Érdekes módon szintén jut nekik hely és idő a kormánysajtóban, amióta két dolog megtörtént: 1. eladták a cégeiket (vajh kiknek?), és 2. szétverik a budapesti főpolgármester-jelölési ellenzéki együttműködést. Gyurcsány Ferenc ma Orbán Viktor legfőbb segítője az ellenzéki egység megakadályozásában.

A legprofibb álellenzéki műbalhé a Hit Gyülekezetének a sajtója. A Hitgyüli hatalmas pénzeket kapott Orbánéktól, ezek a médiumok cserében hatékonyan verik az éket az ellenzéki pártok közé.

Észnél kell tehát lennünk, amikor az igazi, valóságos ellenzéket keressük. Figyelemreméltó iránymutatást adott az Állami Számvevőszék. Ez az elvben független intézmény, amelynek élére Orbán egy Fidesz-katonát állított, annál nagyobb büntetést rótt ki rájuk, minél jobban tart a Fidesz az adott párttól. Az ÁSZ-on keresztül a Fidesz beárazta az ellenzékét.

Ugyancsak jó útbaigazítás az Orbán-média elveszített sajtópereinek a száma és a minősége. Sajnos erről nem készült olyan egyszerűen elérhető kimutatás, mint az ÁSZ-büntetési lista, de azért ez is jól tudható.

Keresztényként el kell mennem szavazni, és a lehető legkeményebb protestszavazatot leadni. Megmutatni a világnak, hogy elegem van a korrupt rezsimből, hogy mélyen elítélem a Fidesz sátáni politikáját, és gyökeresen mást akarok ahhoz képest, ami folyik. Egyben azt is jeleznem kell a voksommal, hogy nem akarok visszatérni a 2010 előtti világba.

A Keresztény szemmel rovat további cikkeit itt olvashatja.

A Publicisztika rovatban megjelent írások nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.