Nem gyom, gyógy

Kis kerti zen. Egyik tanítóm és biztatóm azt írta, fontoljam meg, hogy magról növesztek egy virágot. Ültessem a magot egy cserépbe, és minden reggel beszéljek hozzá, miközben megöntözöm. És idővel megjelenik egy kis hajtás, majd kinyílik egy szép virág, ami mindennap, minden órában, minden percben növekszik, és így könnyedén megérthetjük a változást.

Merthogy a kertekben, még az egészen kicsikben is minden nap új nap, és nincs fontosabb nap a mai napnál. És a kert soha nem olyan az egyik nap, mint a következőn. Azt is érdekes szemlélni, miként kanászodnak el lassan a dolgok. Így a nyár vége felé már gyakrabban jelentkezik a fáradtság, és ezt kiszagolják a gyomok. A gazok. Ez sem akkora baj persze, némelyiket például megeszem. Ilyen például mindjárt a közismert gyermekláncfű. Egész nyáron rengeteg van a kertben, a másik kedvencem, a százszorszép társaságában, és bár az idősebb levelek már kissé kesernyések, de ez főzéssel megoldható.

Az egyik legszívósabb gyom valószínűleg a porcsin. Ez a kis levelű, elterülő szárú növényke simán kinő a járdából vagy a teraszból is, bizonyára direkt csinálja minden olyan helyen, ahol a kapa használata aggályos. Viszont nem is szükséges indulatból a kipusztítására törekedni, ami amúgy is lehetetlen küldetés. Ugyanis magas C-vitamin-tartalommal bír, olyannyira, hogy régen skorbut ellen alkalmazták. Télre is remekül eltehető, savanyúságként ecetes lében, de borba is dobálhatjuk. Így aztán egy idő után találékony emberek rájöttek, hogy nemesíteni, termeszteni is érdemes, sőt máris a jövő egyik fontos tápláléknövényeként tekintenek rá. Egyiptomban és Szudánban elismert kertinövény-státuszt vívott ki magának, Európában vadon begyűjtik, és a gyökérzet kivételével megy a salátába. Vagy éppen párolják, omlettbe, levesbe teszik. Ez azért elég komoly karrier ahhoz képest, ahogy nálunk bánunk vele.

Személyes kedvencem a tyúkhúr, a neve nem csak úgy vaktában született, hanem tapasztalatok alapján, minden rendű és rangú baromfi rajong érte. Érdemes nyersen is megkóstolni, egy hanyag mozdulattal levesbe szórni, vagy főzelékként értelmezni. Úgynevezett efemer növény, egy évben több generációját is fülön csíphetjük késő őszig, de kapirgáltam elő én már a hó alól is csinos egyedeket.

A szintén többféle módon felhasználható csalánnak már a begyűjtése is felér egy kisebb kalanddal (kesztyű ide, kesztyű oda), de még a konyhában sem adja olcsón az életét, ezért ajánlatos fél percre forrásban lévő vízbe dobni. Aztán lehet főzelék, leves, tea tetszés szerint. Régen még sört is próbáltak főzni belőle, de azért jobb lenne mindenkinek, ha még most az úgynevezett sörforradalom idején sem próbálná meg senki feleleveníteni ezt a gondolatot. És amennyiben nem sikerült égés és viszketés nélkül megúsznunk a gyűjtést, akkor jöhet az aloé, azaz az Aloe vera. Ezt a csodanövényt már az ókori görög orvosok is ismerték (bár ők inkább hashajtóként alkalmazták), de most sem ártana, ha minden háztartásban lenne egy cserépben vész esetére. Égésre, forrázásra, viszketésre néhány csepp a levélből, és máris jobb a világ.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/33. számában jelent meg, 2019. augusztus 16-án.

Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/33. számban? Itt megnézheti!