Kitörések, emlékverekedések

Kitörések, emlékverekedések

Résztvevők a Becsület napja elnevezésű rendezvényen, ahol azokra a katonákra és civilekre emlékeztek szélsőjobboldali szervezetek 2016. február 13-án a Kapisztrán téren (Fotó: MTI / Kovács Tamás)

Támogassa a Magyar Hangot!

Legyen Ön is előfizetőnk, rendelje házhoz a Magyar Hangot! Ha más módon támogatná a lapot ebben a nehéz helyzetben, azt is megteheti (PayPal és bankkártya is)! Köszönjük! ELŐFIZETEK

Fiatalabb koromban minden annyival egyszerűbbnek tűnt. A veszprémi éjszakában például elő-előfordult, hogy punknak és skinheadnek öltözött tizenévesek csaptak össze egymással, nyilván kellő mennyiségű kannásbor bevitele után. De ők ezt inkább nevezték verekedésnek, mintsem kitörésnapi emléktúrának.

Az ember persze szimpatizált az antifasiszta hevülettel, szerette is a Hatóságilag Tilos zenekart meg a többit, de a bunyóban inkább nem akart oldalt választani. Mert tudta jól, hogy ha a hülyegyerek ma épp fehér fűzős bakancsban is bohóckodik, holnapra majd kinövi.

Vannak persze, akik nem növik ki az ilyesmit, és külföldről hozott segítséggel mindenféle kirándulásokat vernek szét. Olyanokat persze, amiket közel éreznek magukhoz a horogkereszt-mániások, például az úgynevezett becsület napját.

Hiába mondja Ungváry Krisztián történész is évek óta, hogy a február 11-ei kitörésben résztvevők nem hősök, sokkal inkább áldozatok voltak. Vagy amint most a HVG360-nak kifejtette: „Az, hogy a németek két hónapig tartották, és így a szovjet hadsereggel közösen szétlövették Budapestet, elsősorban azzal a következménnyel járt, hogy tovább tartott a háború.”

Teljesítménytúrát szervezni persze szép dolog, az áldozatokra emlékezni még inkább. Betiltani tehát nem feltétlenül kell, de jobban felügyelni a rendet nyilván, és persze önkényuralmi jelképeket, Hitler-tablókat lóbálni sem fér bele. (Hitler egyébként épp hogy ellenezte a kitörést, de hát ez nyilván nem kell zavarja azokat, akik a holokausztot sem hiszik el, vagy súlyosabb esetben még helyeslik is.)

Érdemes a józanabb kirándulóknak is figyelniük a környezetükre, mert hiába nem vesznek részt a náci cosplayben, azért könnyen a jelmezesek közé sodródhatnak. Főleg, hogy ezeket a sétákat általában mindenféle hungaristák, Magyarországot hatvannégy vármegyére osztók szervezik meg.

Aztán persze jön a megszokott politikai posvány is: a kormánypárti tévé például, ami máskor oly előszeretettel nácizza össze az ellenzéket, most kifelejtené a III. Birodalom híveit az összképből. A főpolgármester meg erre közli, hogy addig nem megy a Hír TV-be, amíg az bocsánatot nem kér.

Hogy ebből az egész fárasztó cirkuszból mikor fogunk tudni kitörni? Jóslatokba inkább nem bocsátkoznék.  

„Ha Rákay Philip nem sértődik meg, én régebb óta tervezem a Petőfi-filmem”

„Ha Rákay Philip nem sértődik meg, én régebb óta tervezem a Petőfi-filmem”

Ha Petőfi egyszer csak felbukkanna 2024-ben, Orbán Viktornak nem is kellene olyan nagyon erőlködnie, hogy meggyőzze őt a NER igazáról – mondta a költő visszatéréséből féktelen szatírát gyártó animátor, aki szerint az alkotását talán még Bayer Zsolt is nevetgélve nézné. A YouTube-on két hete bemutatott videó nagyot megy, eddig több mint 110 ezren látták, és hamarosan jön a folytatás. Mitől különleges hely a Szondi utca, hogyan fordul „a teremtője” ellen Petőfi, mi a baj Gyurcsánnyal, miért gesztikulál olyan hevesen Tölgyessy Péter és hogyan lett ekkora a siker a videó? Erről kérdeztük az animáció alkotóját, aki örül a pozitív visszajelzéseknek, bár felkészült az ellenkezőjére is, őrzi anonimitását, a közönségtől pedig csak madártejet vár támogatásként.