Olvastam valahol, hogy a világon négypercenként meghal valaki kígyómarás miatt, mert nem jut időben ellenszérumhoz. Tudom, hogy ez senkit nem nyugtat meg, mert se otthon, se munkahelyen, se a BKV járatain nem túl gyakran találkozunk lesben csúszó-mászó mérges kígyókkal.
Ezt most nem azért mondom, hogy ne tegyünk meg mindent azért, hogy elkerüljük a bajt, de a koronavírus-járvány miatti hisztériának semmi értelme. A kormány a helyén van, és nyilván mindent megtesz azért, hogy a helyzetet kezelje.
A kórházainkban közben éppen most zajlik vita arról, hogy a pénzügyi kormányzat a kórházak beszállítói felé esedékes tartozásmegfizetést akként akarja teljesíteni, hogy azok engedjenek jogos követelésükből húsz százalékot. Ennél nagyobb pofátlanságot elképzelni nem tudok. Ezek a követelések tavalyi beszállításokból eredhetnek. Gondoljunk bele, a kórházak közbeszerzési eljárások keretében kiválasztják a beszállítót, azok teljesítenek, átveszik tőlük a megrendelt árut, kiállítják a számlát, majd befizetik teljes összeg után az áfát, és ezek után a megrendelő kórház tulajdonosa, az állam azt mondja, hogy csak akkor fizet, ha utólag elengedi a számlán szereplő összeg, a követelése húsz százalékát. Nem tudom, hogy szájmaszkkal kereskedő cég van-e a lóvá tett cégek között…
Egyszerűen felfoghatatlan, hogy a jó hírére kényes magyar állam, hogy viselkedhet így szerződéses üzleti partnereivel.
A kórházi beszállítók nem fogadták el a kormány feltételét | Magyar HangAz sem nyugtat meg, hogy a repülőtereken hőmérőzéssel akarják kiszűrni a vírushordozókat, hiszen a lappangási idő alatt, mondják, nem jár lázzal a vírusfertőzés.
És az is a fejetlenségre utal, hogy a hivatalos hírközlő szerv, a Magyar Távirati Iroda szinte pánikot keltve olyan információkat terít szét a médiában, hogy a karanténba kerülő embereknek nem jár táppénz. Egy karantén két hétig is eltart, ekkora bevételkiesés komoly aggodalmat vált ki a bérből és fizetésből tengődők nagy részénél. Mindenki nyugodjon meg, jogszabály rendelkezik arról, hogy jár a táppénz ilyen esetekre. Ha mégsem, majd tartunk róla egy nemzeti konzultációt, vagy egy népszavazást, aminek értelme is lesz.
Komolyan örvendetes, hogy Magyarország gazdasága olyan jól teljesít, hogy képesek vagyunk segítségnyújtás keretében kórházat építeni Vietnamban, de igazán akkor lennénk elégedettek, ha a kórház igazgatóink legalább most, a pandémia-veszély idején élveznének akkora bizalmat a kormányzat részéről, hogy megrendelhessék azokat az eszközöket, felszereléseket, amikre szükség lehet, ha fel kell venni a küzdelmet a járvánnyal szemben.
Nem fogunk megsértődni, ha ennek érdekében például a most tervezett nemzeti konzultációról is lemondana a kormány, sokkal fontosabb célra is el lehet költeni azt a sok milliárd forintot. És az sem lenne nagy baj, ha a Szerencsejáték Zrt. most kivételesen nem a holdudvari csókosokat támogatná tízmilliókkal, hanem a kórházakba irányítana át pluszforrásokat. És a nemzeti nagytőkések is a zsebükbe nyúlhatnának, most van itt a jó alkalom, hogy visszaadjanak egy keveset a járványveszéllyel való küzdelem céljaira, abból, amit a közösből korábban megszereztek.
