A bizalom hiánya

Ahogy az várható volt, az ellenzék hétfőn nem szavazta meg, hogy az Országgyűlés a házszabálytól eltérve tárgyalja a koronavírus elleni védekezésről szóló törvényjavaslatot. Ebből mindössze annyi következik, hogy majd a jövő héten megszavazza azt a kétharmados parlamenti kormánytöbbség.

A tegnapi parlamenti történéseknek mindössze politikai üzenete van, jogi következménye szinte semmi. A politikai következménye az, hogy az ellenzék semmilyen felelősséget nem vállal azokért a döntésekért, amiket az Orbán-kormány a koronavírus-járvány elleni küzdelemben hoz. Minden felelősség a kormányra, a kormányfőre és a mögötte álló kormánypárti képviselőkre hárul.

Az egyesek szerint „túlhatalomtörvénynek” nevezett jogszabály, amit a jövő héten megszavaz a parlament, egyebek mellett azoknak a rendeleteknek a hatályát tolja ki a vészhelyzet végéig, amelyeket a kormány a rendkívüli jogrend idején hozott.

Emellett szigorítanák például a Büntető Törvénykönyvben „rémhírterjesztésért” járó büntetést, amely rendelkezés alkalmas arra, hogy a sajtó képviselőit öncenzúrára késztesse. Hatszor is meggondolják majd az újságírók, hogy például nyilvánosságra hozzák-e az orvosok, ápolók, mentősök panaszait a védőfelszerelések hiányáról, vagy hogy kritikus véleményt formáljanak-e a betegek ellátásáról.

Fontos tudni, hogy hétfőn nem egy olyan törvény házszabálytól való eltéréséről szavazott a parlament, amely a március 11-én a kormány által kihirdetett veszélyhelyzetet érintené. A veszélyhelyzet addig tart, ameddig azt a kabinet szükségesnek tartja. Az ez idő alatt hozott rendeletek hatályát nem lehetett kedden egy szavazással meghosszabbítani.

Az ellenzék ennek a szavazásnak a felhasználásával szerette volna elérni, hogy az Országgyűlés szabjon időkorlátot a kormánynak a veszélyhelyzet kapcsán bevezetett rendkívüli jogrendre.

Ezen ment a vita. Az ellenzék szerint nem lehet egyetlen kormánynak se akkora hatalma, hogy veszélyhelyzetre hivatkozva rendkívüli jogrendet időkorlát nélkül fenntartson. Csakhogy amikor megalkották az Alaptörvényt, az a passzus elkerülhette a figyelmüket, amely szerint a kormány rendelheti el a veszélyhelyzetet, és ez idő alatt törvényeket felülíró rendelkezéseket hozhat. Az Alaptörvényben kellett volna időkorlátot megszabni, ahogy erre egy jogászprofesszor most felhívta a figyelmünket.

Az Orbán-kormány túlhatalmát egyébiránt nem ez az Alaptörvényben rögzített elfuserált passzus okozza, hanem különféle jogszabályok egész csokra. Például az, amely az országgyűlésben ülő ellenzéket biodíszletté silányította. A végrehajtó hatalom ellenőrzését ilyen körülmények között várjuk el az Országgyűléstől.

Az ellenzéki frakciók vezetői hétfőn igen együttműködő hangot ütöttek meg felszólalásaik során. Többen kérték, hogy egyezzenek meg abban, hogy 90 napban maximálják ezt a veszélyhelyzetes időt, aztán az Országgyűlés majd meghosszabbíthatja, ha szükség lesz rá. Szinte bármire hajlandók lettek volna, csak legyen időkorlátja a kihirdetett veszélyhelyzetnek.

Orbán Viktor erre azt mondta a parlamentben, hogy az Országgyűlés bármikor javaslatot tehet a veszélyhelyzet megszüntetésére, ha úgy látja, hogy már nem szükséges fenntartani. Kétharmados többséggel a háta mögött nyugodtan mondhatta ezt, mint ahogy az ellenzék javaslatát is elfogadhatta volna, hiszen a parlament kétharmados többsége mögötte áll. És ha a helyzet úgy kívánja, az Alaptörvény alapján bármikor kihirdetheti újra a rendkívüli jogrendet.

Orbán felhívta a figyelmet arra is, hogy a veszélyhelyzet idején hozott rendelkezések ellenőrzésére az Alkotmánybíróságnak mindvégig joga van.

Csakhogy éppen a bizalom hiánya az, ami szinte lehetetlenné teszi, még ilyen vészterhes időkben is, hogy az ellenzék és a kormánypártiak között a megegyezés, az összefogás létre jöjjön.

Egyébként az Alkotmánybíróságot sem övezi ma már akkora közbizalom, mint korábban, sokan gondolják úgy, hogy a Fideszhez közel álló alkotmánybírókkal töltötték fel a testületet az elmúlt években.

A kétharmados többség, a veszélyhelyzet kihirdetésével a kormánynak biztosított alaptörvényi felhatalmazás, a kormánypártokhoz közel álló szakemberek jelenléte szinte az összes fékek és ellensúlyok szerepét betölteni rendelt szervezetek fontos vezetői posztján, már most is olyan túlhatalmat biztosít a kormánynak és vezetőjének, hogy teljesen fölösleges volt ezt a tegnapi szájkaratét lejátszani az Országházban. A polgároknak hétfőn is azzal kellett újfent szembesülniük, hogy itt az ellenzéknek még ilyen súlyos helyzetben sem osztanak lapot.

Mindössze annyi történt, hogy néhány nappal később fogja megszavazni azt a felhatalmazási törvényt 133 kormánypárti képviselő, 133 igazi hős.

Csak azt nem értem, miért volt szükség egy szegedi képviselőt is felrángatni a karanténból a szavazáshoz.