Maradjanak otthon, de hol?

Nemcsak az egészségügy fejlesztésének korábbi elodázása, de a hajléktalanság-probléma szőnyeg alá söprése is most mutathatja meg igazán következményeit. Annyi éven át próbáltak félrenézni, vagy rendvédelmi eszközökkel kezelni a helyzetet, szinte meg sem hallva azokat az ellenvetéseket, amik a fedél nélkül élők és a velük foglalkozók felől érkeztek. Jelesül, hogy a szállók túlzsúfoltak, élhetetlenek, a munkakeresés, a felemelkedés pedig alig lehetséges ilyen körülmények között. Hiába, fontosabb volt, hogy a bírsággal fenyegetettek inkább eltűnjenek a közterületekről, és úgy húzzák meg magukat, hogy ne legyenek a városlakók szeme előtt.

Koronavírus-járvány idején azonban már tényleg mindennél veszélyesebbek a hasonló látszatmegoldások. Fontos rámutatni arra is, hogy nemcsak azok vannak kitéve a fenyegetésnek, akik az utcán kénytelenek meghúzni magukat, hanem a velük foglalkozók is. A szállók most mindennél veszélyesebb gócpontok lehetnek, ha pedig bekerül az egyikbe a vírus, ott nagyon nehéz lesz mit lépni.

Ráadásul nem is csak azokat kellene most beterelni ezekbe az otthonokba, akik eddig az utcán élték napjaikat. Kénytelenek ugyanis hajléktalanszállókra települni sokan azok közül is, akiknek eddig jutott munkásszálló, vagy olcsó albérlet. Mindezt a 24.hu-nak megerősítette a fővárosi önkormányzat és a Menhely Alapítvány is. Sok olyan gyári munkás él a nagyvárosokban, akinek – az üzem leállításával együtt – a szálláslehetősége is megszűnt, de említhetnénk azokat is, akik vendéglátós alkalmi munkákból tengődtek, és a munkahelyükön alhattak. Esetükben már most is ezres nagyságrendről beszélhetünk, és akadnak köztük román vagy ukrán állampolgárok is.

Karácsony Gergely hétfői bejelentése, miszerint a Gyáli úti átmeneti szállás lakóit ideiglenesen fővárosi tulajdonú lakásokba költöztetik, ezen enyhíthet némiképp. A Kőbányai út 22. szám alatti 71 üres lakás már számottevő segítséget jelenthet.

De még mindig várat magára, hogy a kormány jelentős segítséget nyújtson. Előzőleg a hétfőn bejelentett, minden korábbinál nagyobb gazdaságvédelmi programra hivatkoztak, ebben viszont a tizenharmadik havi nyugdíjon túl elég sok a kérdőjel, nem tudni még, segíteni fogja-e valóban a legszegényebbeket. Ami nyilvánvalóan nemcsak az ő érdekük lenne, de a teljes társadalomé.