A járványt urald, ne a pillanatot!

Nem én vagyok az első, akinek szemet szúr, de azt hiszem, érdemes újra és újra foglalkozni azzal a jelenséggel, hogy a kormány a járványügyi helyzetet mindenfajta skrupulus nélkül használja pártpolitikai kampányra. Egyesek már éltek is a gyanúperrel, hogy a Fidesz agytrösztje előre hozott választást készít elő. Én nem szaladnék előre ennyire, ilyen döntés bizonyosan nem született még a fejekben sem; amit látunk, az a korábban kormánypárti körökben oly sokat emlegetett jó kormányzás leváltása a kampánykormányzásra. S úgy látszik, ettől válsághelyzetben sem tud/akar eltérni ez a kurzus.

Csak néhány példa az elmúlt napokból. A járványügyi helyzettel foglalkozó napi tájékoztatón azt hallotta a közönség, hogy a kormány adócsökkentéssel segíti a bajba jutott cégeket, munkavállalókat. Nem úgy, mint a 2010 előtti kormányok, amelyek rendre adót emeltek. Nem érdemes belemenni abba, hogy az összehasonlításból ki jön ki győztesen, az pedig tény, hogy születtek most kedvező döntések ezen a területen. De a 2010 előtti kormányzásról megfogalmazott politikai vélemény vajon mennyiben fontos eleme a járványügyi információkra kíváncsi, az operatív törzs által elmondottakat gyakran kétkedve fogadó társadalom hiteles tájékoztatásának?

Rétvári Bence államtitkár a minap egy hasonló fórumon a 13. havi nyugdíj tervezett visszavezetéséről szóló hírt sokadszor elismételve azt találta mondani, hogy a folyamat végeztével, vagyis négy év múlva 280 milliárd forinttal többet költ nyugdíjra az állam, mint most. Higgyük el, hogy ez az adat valós. De itt is adja magát a kérdés: ennek az első hallásra hatalmas összegnek az említése milyen releváns információt hordoz a járvány tetőzése felé tartva? Biztos, hogy olyan sok ez, ha a nyugdíjasok számát, a hátralevő időt és a nehezen megjósolható inflációt is figyelembe vesszük? Ráadásul olyan intézkedésről beszélt megint a kormány képviselője, amely jóval később fog életbe lépni.

Úgy látszik, a Fidesz nem ismeri a kétszer ad, ki gyorsan ad mondást. Az egészségügyben dolgozóknak nyárig kell várniuk a bruttó 500 ezer forintos juttatásra. Talán fontosabb a gyorsaságnál, hogy addig még sokszor el lehet büszkélkedni a döntéssel? A nyugdíjasoknak jövő februárig kell várniuk a plusznyugdíj első részletére, vagyis az 53. heti juttatásra. Nem kell ide előre hozott választás: ha marad a normál menetrend, éppen a 2022 tavaszán esedékes választás előtt érkezik a következő heti pénz. Nem állíthatjuk, hogy nem gondolkodnak előre a Fidesz kampánystratégái.

És persze Novák Katalin államtitkár is talált alkalmat arra, hogy kormánya intézkedéseit dicsérve megjegyezze, a családtámogatás az utolsó, amihez rendkívüli helyzetben hozzányúlnának. Megnyugtatóan hangzik, mégis eszembe jut, hogy a tíz éve változatlan összegű családi pótlékhoz mégiscsak hozzányúlhatnának végre. Ez tényleg nagy segítség lenne sok olyan embernek, akit különösen kiszolgáltatott helyzetben talált a válság, s akit az adóügyi könnyítések nem nagyon érintenek.

Egy ilyen helyzetben jelentősen növelné a bizalmat, ha a kormányzati tájékoztatás pártsemlegesebb lenne, a politikai véleményt háttérbe szorítaná a tényszerű tájékoztatás. Értem persze, hogy a tavaszra betárazott, úgynevezett börtönbizniszről szóló konzultáció kiesésével kell a muníció a fideszes kampánygépezetnek. A túlpolitizált válságkezelésnek azonban nagyon komoly veszélyei vannak. Választás soká lesz Magyarországon, nem feltétlenül kellene mindent a pillanat uralásának alárendelni. Ez ugyanis tipikusan az a helyzet, amikor egy kormánynak nem azt kell néznie, hogy egy intézkedés népszerű-e, csak azt, hatásos-e. Nagyon elvétheti a lépést, aki a válságkezelés gyümölcseit túl korán, még a válság kellős közepén szeretné learatni. Vagyis pontosítok: attól tartok, ez még csak az eleje, hiszen a járvány terjedésének nyomában ott liheg a gazdasági-társadalmi krízis. A kampánykormányzás hosszabb távon most bizonyosan nem segít.