A brit járványügyi vezetőnek, Neil Fergusonnak még csak két titkos programjáról értesülhetett a nagyközönség, miután a The Telegraph alaposan elmerült a magánéletében. Kiderült, a szeretője többször is felkereste őt otthonában, ráadásul úgy, hogy a nő házasságban él egy másik férfival, aki eközben koronavírusos tüneteket mutatott. Akárcsak Ferguson, aki eközben a szigorú brit kijárási tilalom atyjaként folyamatosan arról beszélt, hogy otthon kell maradni, még a legközelebbi hozzátartozókkal, külön élő párjukkal sem találkozhatnak az emberek.
Ő volt egyébként az Imperial College kutatója, aki korábban számos alkalommal, így a sertéspestis és a madárinfluenza esetében is azzal riogatott, hogy több százezer lehet a halálos áldozatok száma. A koronavírus kapcsán pedig azt állították, félmillióan halhatnak meg, mire Boris Johnson kormánya megijedt, és a korábbi lazaság után 180 fokos fordulatot vett.
Ferguson a Telegraph cikke után rögtön kapcsolt, és távozott.
Dominic Cummings brit miniszterelnöki főtanácsadó már nem mondana le olyan könnyen. Pedig neki lassan már jobban ismerhetjük a privát útjait, mint egyes családtagjai. A The Guardian még egy idővonalat is felrajzolt arról, melyik nap épp hova utazott a koronavírusos tüneteket mutató Cummings. Mindezt a kijárási korlátozások alatt, amikor a brit kormány olyan üzeneteket tett közzé, hogy még külön élő párunkkal is az interneten tartsuk a kapcsolatot. Cummings felesége, Mary Wakefield eközben a Spectator munkatársaként írt szívszorító cikket arról, hogyan vészelték át a karantént – kihagyva az apró részletet, hogy valójában többször is megszegték azt.
Cummings csütörtök délutánig nem volt hajlandó visszavonulni, és bár a toryk között is voltak, akik elhatárolódtak tőle, akadtak, akik megvédték. Például Robert Halfon, aki a Twitteren arról írt: „Egy beteg pár több mint 260 mérföldet tesz meg, hogy biztosítsa a beteg gyermeke ellátását, egyes helyeken pedig erre az évszázad bűntényeként tekintenek. Tényleg ilyen országban élünk?” Később Halfon mégis elnézést kért, és azt írta, a törvénysértésért felelni kell.
Ennek kapcsán jegyezzük meg: nem, valóban nem az évszázad bűnténye mindez. Ahogy nem lett volna az az átlagemberek esetében sem, akiknek ugyanúgy vannak beteg gyerekeik, családtagjaik, és akiket ugyanúgy megviselt a karantén. Akadtak szkeptikus hangok azt illetően, mennyire hatékonyak a súlyos kijárási korlátozások a járvány megfékezésében. Nemcsak földi halandók, de epidemiológusok, orvosok és különböző járványügyi szakértők is megkérdőjelezték azt. Jó ideig azonban erről szinte vitázni sem lehetett, aki ugyanis megkérdőjelezte a dolgot, azt felelőtlenséggel és a járvány elszabadításának szándékával vádolták. Például az olyan tudósok, mint Ferguson, és az olyan állami vezetők, mint a brit kormány tagjai. Elérték, hogy az átlagemberek a járvány országos kezelése helyett inkább azzal foglalkozzanak, a szomszéd mikor megy boltba, és visel-e maszkot, kesztyűt folyamatosan. Ezalatt viszont még ők maguk sem voltak képesek betartani azokat a szabályokat, amiket rákényszerítettek mindenkire.
Magyarországon kicsit más a helyzet. Itt nem kell egy bulvárlapnak lelepleznie Szijjártó Pétert, maga posztolja büszkén, hogy zárt kapus meccset szurkol végig Dzsudzsák Balázzsal. Azzal a focistával, akit az araboktól hoztak vissza, és aki azt állította, hazatérve két hetes karanténba vonul. Alig 12 nappal később azonban már ott szerepelt a kormányfő fotósorozatán egy újra megnyílt vendéglátóhely teraszán ülve. Szijjártóról azt is közölte a külügyi sajtóiroda, hogy szinte sosem visel maszkot. Amiatt pedig már a fideszes Tuzson Bence és Dióssi Csaba dunakeszi polgármester ellen tettek feljelentést, mert a kijárási korlátozás utolsó napján egy partibusznál mulattak.
Míg a britek (vagy az osztrák államfő) kínosan próbálnak ügyelni a látszatra, és titokban szegik meg az előírásokat, addig nálunk politikusok az emberek arcába nevetnek, büszkén vállalva, hogy rájuk egészen más szabályok vonatkoznak. Mindeközben az operatív törzs rendszeresen olyan szörnyűségekről számolt be, mint hogy egy hipermarket parkolójában többen beszélgettek, vagy hogy húsvétkor egy balatoni társaság a szabadtéren találkozott. Rémhírterjesztést kiáltva a rendőrök bevittek olyanokat, akik nagyjából tényeket soroltak a kórházak kiürítése vagy Orbán Viktor cinizmusa kapcsán.
Szijjártó maszkszkepticizmusa egy dolog, még akár oszthatják is azok, akik a WHO korábbi kommunikációjával egyezően vallják: ez pótcselekvés, és különösebben nem véd semmitől. Hozzátéve, hogy azért a folyamatosan külföldiekkel egyeztető Szijjártó mégis csak más kategória, mint az, aki maximum egy-két kollégával és baráttal találkozik. Csakhogy a választás szabadsága utóbbiaknak nincs meg, fel kell venniük még akkor is, amikor egyedül ülnek egy vonatfülkében.
Észszerűtlenek lehetnek a szabályok? Nem az évszázad bűnténye, hogy valaki a beteg gyereke miatt utazgat? Valóban. De épp a hatalomban ülők és egyes vezető tudósok voltak korábban azok, akik az emberek életét rendkívül megnehezítő szabályokról folyamatosan prédikáltak. Ne csodálkozzanak hát, ha az esetükben már nem lesz olyan elnéző a közvélemény.
