Van abban mindig valami ijesztő, amikor befolyásos szereplők kezdik bírálni Mark Zuckerberget. Egész pontosan azon háborogva, hogy milyen munkát végeznek a Facebook cenzorai. Amit persze joggal lehet kritizálni, és normális esetben örülhetnénk, hogy már a legnagyobbak is megelégelik a dolgot. Csakhogy a különböző amerikai és európai politikusokat, továbbá a globális multikat nem az zavarja, hogyan lehetetleníti el a Facebook a szabad véleménynyilvánítást. A Coca-Cola, a Starbucks vagy a Microsoft sokkal inkább amiatt van felháborodva, hogy szerintük a Facebook nem tiltja eléggé a szélsőségesnek nyilvánított hangokat.
A hasonló platformok – és különösen a Facebook – az elmúlt években csúcsra járatták a felhasználók üldözését, hozzászólásaik tiltását. Kritizálni ugyan lehetne azt is, hogy a radikálisabb – de nem konkrétan uszító – posztokat törlik, hát még, hogy az ezeket megfogalmazókat le is tiltják. Csakhogy ennél már rég tovább jutottunk. A Facebook-algoritmus szó nélkül tünteti el hírportálok cikkeit akkor is, ha mondjuk a címben Toroczkai László vagy a Mi Hazánk neve szerepel. A „cigány” szó ott van a kiajánlóban? Instant törlés. Ha a „buzizást” elítéled, akkor is ugyanúgy repülsz, mint ha a melegeket szidod. A gépezet nem válogat, szóhasználat alapján oszt ki több napos vagy hetes tiltásokat, de elég már egyetlen kép is. Előfordult például az utóbbi hetekben, hogy a Waczak Szálló ominózus, streaming-platformokról leszedett részéből posztolt valaki egy képernyőmentést, a Facebook pedig máris lecsapott.
Segíti ugyanakkor a közösségi oldalt, hogy a szemben álló felek akkor sem szeretnek kiállni a másik mellett, ha egyébként hasonló problémával küzdenek. Főleg, miután a jobb- és baloldal is elnézőbb a saját szélsőséges hangjaival szemben. A másik értelmetlen leckéztetésére pedig kevésbé érzékeny, mint a sajátjára. Emögött olykor van jogos harag is, máskor csak kicsinyesség, de a végeredmény mindenesetre adott: az érdekérvényesítő képessége mindenkinek nehéz a Facebookkal szemben. Főleg egy olyan nyelvi közegben, mint amilyen a magyar. Még mi is nevetünk azon, amikor valaki úgy dönt, nem hagyja magát, és szembeszáll a közösségi platformok önkényével. Vagy cinikusan mondogatjuk: magánoldalról van szó, ami azt enged a felületeire, akit és amit akar. Csak hát az az átkozott monopolhelyzet, ugye. Meg hát egy dolog, hogy a Facebook azt cenzúráz, amit akar, de ettől még az egyes eljárásmódok nem lesznek igazságosabbak vagy értelmesebbek.
A Black Lives Matter-mozgalom előretörése, illetve az amerikai tüntetések nyomán viszont most megint az zavarja a multikat, mennyi „gyűlöletbeszédet” „enged” a Facebook az oldalán. Bojkottot is hirdettek, amíg Zuckerbergék nem tesznek újabb lépéseket a „rasszista propaganda” visszaszorítása érdekében.
Amennyire idegesítheti mindez a közösségi oldal vezetőit, annyira igaz, hogy a bojkottálók nyitott kapukat döngetnek. A Facebook, mint afféle folyamatosan rendszabályozott kisgyerek, mindig is nagyon szeretett volna a politikailag legkorrektebbek táborába tartozni. Ha még a kínai kommunista rezsimmel való kiegyezésről, esetleg más kínos ügyről lenne szó! De azzal igazán nem lesz gondban, hogy több élt vigyen a „rasszizmusellenes” küzdelembe. Csak ez nagyjából ugyanúgy fog kinézni, ahogy fentebb is írtuk. Sajtótermékként beszámolsz egy szélsőjobbos politikus lépéséről? Már nemcsak törlik a tartalmat, de az oldalad is repül. Három éve egy kiajánlóban nem megfelelő kifejezést használtál? Búcsúzz el a közösségi oldaladtól.
A Facebook aztán igazán nem fog ragaszkodni hozzá, hogy felnőttként kezelje saját felhasználóit, akik maguk felelősek a szavaikért, tartalmaikért. A globális elit pedig, miközben a véleménybuborékok és az álhírek miatt kesereg, maga küzd azért, hogy minél szűkebb keretek között lehessen bármiről is beszélni. Persze, nem feltétlenül mély meggyőződésből, inkább csak jó pontokért harcolva. A Coca-Cola tisztában van vele, hogy még ha Trump választást is nyer, az Egyesült Államokban akkor is inkább a PC-rendőrség kegyeit érdemes keresnie. Mert egy rossz húzás, és már a szénsavas üdítő ellen indul bojkott. Az ilyesmit jobb megelőzni. A bojkottot hirdető multik a marketingstratégia mesterei, és tisztában vannak vele, hogy időben kell a küzdelem élére állni. Csak ettől sajnos nem lesz kevesebb fekete áldozat, viszont a szólásszabadság világszerte ismét sérülni fog.
