A szólásszabadság bojkottja

A szólásszabadság bojkottja

Mark Zuckerberg a 2018. május 1-2 között megrendezett F8 elnevezésű Facebook fejlesztői konferencián (Forrás: Anthony Quintano/Flickr)

Támogassa a Magyar Hangot!

Legyen Ön is előfizetőnk, rendelje házhoz a Magyar Hangot! Ha más módon támogatná a lapot ebben a nehéz helyzetben, azt is megteheti (PayPal és bankkártya is)! Köszönjük! ELŐFIZETEK

Van abban mindig valami ijesztő, amikor befolyásos szereplők kezdik bírálni Mark Zuckerberget. Egész pontosan azon háborogva, hogy milyen munkát végeznek a Facebook cenzorai. Amit persze joggal lehet kritizálni, és normális esetben örülhetnénk, hogy már a legnagyobbak is megelégelik a dolgot. Csakhogy a különböző amerikai és európai politikusokat, továbbá a globális multikat nem az zavarja, hogyan lehetetleníti el a Facebook a szabad véleménynyilvánítást. A Coca-Cola, a Starbucks vagy a Microsoft sokkal inkább amiatt van felháborodva, hogy szerintük a Facebook nem tiltja eléggé a szélsőségesnek nyilvánított hangokat.

A hasonló platformok – és különösen a Facebook – az elmúlt években csúcsra járatták a felhasználók üldözését, hozzászólásaik tiltását. Kritizálni ugyan lehetne azt is, hogy a radikálisabb – de nem konkrétan uszító – posztokat törlik, hát még, hogy az ezeket megfogalmazókat le is tiltják. Csakhogy ennél már rég tovább jutottunk. A Facebook-algoritmus szó nélkül tünteti el hírportálok cikkeit akkor is, ha mondjuk a címben Toroczkai László vagy a Mi Hazánk neve szerepel. A „cigány” szó ott van a kiajánlóban? Instant törlés. Ha a „buzizást” elítéled, akkor is ugyanúgy repülsz, mint ha a melegeket szidod. A gépezet nem válogat, szóhasználat alapján oszt ki több napos vagy hetes tiltásokat, de elég már egyetlen kép is. Előfordult például az utóbbi hetekben, hogy a Waczak Szálló ominózus, streaming-platformokról leszedett részéből posztolt valaki egy képernyőmentést, a Facebook pedig máris lecsapott.

Segíti ugyanakkor a közösségi oldalt, hogy a szemben álló felek akkor sem szeretnek kiállni a másik mellett, ha egyébként hasonló problémával küzdenek. Főleg, miután a jobb- és baloldal is elnézőbb a saját szélsőséges hangjaival szemben. A másik értelmetlen leckéztetésére pedig kevésbé érzékeny, mint a sajátjára. Emögött olykor van jogos harag is, máskor csak kicsinyesség, de a végeredmény mindenesetre adott: az érdekérvényesítő képessége mindenkinek nehéz a Facebookkal szemben. Főleg egy olyan nyelvi közegben, mint amilyen a magyar. Még mi is nevetünk azon, amikor valaki úgy dönt, nem hagyja magát, és szembeszáll a közösségi platformok önkényével. Vagy cinikusan mondogatjuk: magánoldalról van szó, ami azt enged a felületeire, akit és amit akar. Csak hát az az átkozott monopolhelyzet, ugye. Meg hát egy dolog, hogy a Facebook azt cenzúráz, amit akar, de ettől még az egyes eljárásmódok nem lesznek igazságosabbak vagy értelmesebbek.

A Black Lives Matter-mozgalom előretörése, illetve az amerikai tüntetések nyomán viszont most megint az zavarja a multikat, mennyi „gyűlöletbeszédet” „enged” a Facebook az oldalán. Bojkottot is hirdettek, amíg Zuckerbergék nem tesznek újabb lépéseket a „rasszista propaganda” visszaszorítása érdekében.

Amennyire idegesítheti mindez a közösségi oldal vezetőit, annyira igaz, hogy a bojkottálók nyitott kapukat döngetnek. A Facebook, mint afféle folyamatosan rendszabályozott kisgyerek, mindig is nagyon szeretett volna a politikailag legkorrektebbek táborába tartozni. Ha még a kínai kommunista rezsimmel való kiegyezésről, esetleg más kínos ügyről lenne szó! De azzal igazán nem lesz gondban, hogy több élt vigyen a „rasszizmusellenes” küzdelembe. Csak ez nagyjából ugyanúgy fog kinézni, ahogy fentebb is írtuk. Sajtótermékként beszámolsz egy szélsőjobbos politikus lépéséről? Már nemcsak törlik a tartalmat, de az oldalad is repül. Három éve egy kiajánlóban nem megfelelő kifejezést használtál? Búcsúzz el a közösségi oldaladtól.

A Facebook aztán igazán nem fog ragaszkodni hozzá, hogy felnőttként kezelje saját felhasználóit, akik maguk felelősek a szavaikért, tartalmaikért. A globális elit pedig, miközben a véleménybuborékok és az álhírek miatt kesereg, maga küzd azért, hogy minél szűkebb keretek között lehessen bármiről is beszélni. Persze, nem feltétlenül mély meggyőződésből, inkább csak jó pontokért harcolva. A Coca-Cola tisztában van vele, hogy még ha Trump választást is nyer, az Egyesült Államokban akkor is inkább a PC-rendőrség kegyeit érdemes keresnie. Mert egy rossz húzás, és már a szénsavas üdítő ellen indul bojkott. Az ilyesmit jobb megelőzni. A bojkottot hirdető multik a marketingstratégia mesterei, és tisztában vannak vele, hogy időben kell a küzdelem élére állni. Csak ettől sajnos nem lesz kevesebb fekete áldozat, viszont a szólásszabadság világszerte ismét sérülni fog.