Kinek a filmes diktatúrája? 1. rész

Fotó: Unsplash/Felix Mooneeram

Nem most érte el a neofita NER-es kultúrharc szűkebben vett szakmámat, ám az tény, hogy az elmúlt pár napban jókora új lendületet kapott a tréfli- és kóserpecsétek osztogatásában testet öltő primitív bosszúhadjárat. Valakik ugyanis név nélkül megírták és megjelentették az „Andy Vajna kommunistái” elnevezésű mikroblogot, amelyben listázzák a filmügyek mindenható ura fénye körül repkedő bolsevik lepkéket. A Vajna kormánybiztos kommunistáiként felsorolt személyek és azoknak a rendszerváltás előtti (és utáni) viselt dolgai csak azoknak lehettek újdonságok, akik nem foglalkoztak az elmúlt években kultúrpolitikával. A filmszakma előtt nyilvánvaló volt e személyek múltban betöltött szerepe, a személyi összefonódások.

Hirdetés

Havas Ágnes múltja – akinek most azt róják fel, hogy rendszerváltás előtt a szovjet televíziónak dolgozott, és így nyilván nem tudott közömbös maradni a Kádár-rendszerrel – ismert volt a szakmán belül már akkor is, amikor Vajna úr bizalmasaként nyolc éve kinevezték a Magyar Nemzeti Filmalap vezérigazgatójának. Kovács András Bálint baloldali elkötelezettsége sem volt kérdéses senkinek sem, amikor hét évvel ezelőtt az ötfős, élet-halál ura Filmszakmai Döntőbizottság tagja lett.

A művészet nem kulturkampf – Magyar Hang

Úgy nem lehet egy ország érdekeit képviselni, ha a saját ideológiáink ketrecébe vagyunk bezárva.

Jelen sorok írójának nagy szolgálatot tettek az eddig felsorolt személyek azzal, hogy eltávolították a második Orbán-kormány alatt az egyik fontos állami filmszakmai vállalat vezérigazgatói székéből. A még csak nyiladozó szememről ugyanis ezzel a lépéssel (és különösen kivitelezésének módjával) egyszeriben letépték a narancssárga hályogot. Harmincas éveim elején jártam ekkor, a nyolcéves szociálliberális kormányzás után a Fidesz első kétharmada a friss levegő ígéretét hordozta magában. Tettre készen fogtam neki a Mokép vezetőjeként a munkámnak. Igyekeztem azon rendezők életművét és alkotásait is beemelni a kánonba, akiknek ugyan megvolt a tehetségük, ám addig nem kaptak lehetőséget, adott esetben azért, mert nemzeti elkötelezettségűek voltak. Skrabski Fruzsina nagy port kavart Biszku-lebuktató filmjét, a Bűn és büntetlenséget, Pozsgai Zsolt Szeretlek, Faust! című Mindszenty-filmjét, valamint Vitézy László Biszku és a többiek című sorozatát is ebben az időszakban mutatta be a Mozgókép-forgalmazási Vállalat.

Pert vesztett a Mokép – Vajna érdekeltségeit zavarhatta a cég – Magyar Hang

Közel hét év után nyert pert Gulyás Balázs, az állami filmforgalmazó korábbi vezérigazgatója..

Nagy különbség volt azonban a mostani kultúrharc kitűzött céljai és a Mokép ebben a korszakban követett gyakorlata között, hogy ugyan hangsúlyosan foglalkoztunk ezen alkotók műveivel, de a minimális elvárás nálunk a minőség volt. Csupán a politikai elkötelezettsége, „fideszessége” okán nem kerülhetett volna repertoárunkba egyetlen filmkészítő sem. Egyébként sem a szerzőket, hanem a műveket részesítettünk pozitív diszkriminációban: onnan közelítettünk, hogy az adott filmalkotás ad-e hozzá valamit a közös kulturális örökségünkhöz, vagy sem, az adott mű építő vagy romboló-e. Míg mi a fentiek szerint jártunk el, a mostani önjelölt kultúrkomisszárok azt nézik, hogy az adott szerző kormányhű-e, vagy sem, és amennyiben az illető megfelel a narancsszínű kritériumnak, jöhet az akármilyen témájú, akármilyen minőségű műve.

Már akkor feltűnt, hogy egyre több új arc bukkant fel a filmszakmai döntéshozók között és körül, és lassan én, a jobboldali fiúcska éreztem magam magányosan. A központi kommunikációval ellentétben nem az számított, hogy ki a „bolsi”, és ki nem, hanem az, hogy ki szolgálja híven a rendszert. Az, hogy egy korábbi kormányt is ugyanilyen hűségesen kiszolgált, persze nem volt akadály. A kormánypárton belüli kultúrharc valójában már ekkor megindult.

Szakács: Az lesz az első puskalövés, ha a Szabó Ervin Könyvtár neve megváltozik – Magyar Hang

„Fogott emberek” vannak a jobboldalon, Deutsch Tamás pedig gondolkozzon el a mondatain. Nem hétköznapi kormánypárti fórumon jártunk.

A régieket kivégezték, és jöttek a neofiták. Szőcs Gézától és Bokor Attilától (államtitkár és főosztályvezetője) elvették a filmes területet, amely korábban még úgy volt, hogy kétablakos lesz. Az azóta elhunyt Kőrösi Zoltán alól kiszervezték az MMA-t. (Sokan elfelejtik, hogy ennek, a Vajna-korszakot megelőző filmes pénzosztó szervnek ekkor már fideszes vezetője volt.) L. Simon Lászlót eljelentéktelenítették. Engem pedig eltávolítottak az ekkor már nyereségbe forduló Mokép éléről, ezt követően pedig „beszántották”, és sóval hintették be a cég helyét. Jöttek – ahogy a fent idézett blog írja – Andy Vajna kommunistái, és a frissen betértek túlbuzgóságával irtották ki az „emberarcú” fideszesek írmagját is.

Konzervatívok a célkeresztben – Magyar Hang

Figyelemelterelés az úgynevezett kultúrharc, meg egy kicsit több is annál.

Persze a jó Sztálin elvtárs nem tud az alatta buzgólkodók tevékenységéről, hangsúlyozza a minden bizonnyal Fideszen belülről jövő blogszerző. A kormánypárti propagandamédiában is azt hangsúlyozzák a téma kapcsán, hogy Andy Vajna csupán naiv, és nem tudhatja, mi folyik az általa támogatott vezetők intézményeiben. Míg ők, Andy Vajna, a kommunistái és az őket most bírálók a NER-en belül spekulálnak, taktikáznak és kultúrharcolnak, addig én élvezem a NER-en kívüli friss levegőt. Az olvasóra bízom annak eldöntését, hogy melyikünk járt jobban.

Hirdetés

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 20. számában jelent meg, 2018. szeptember 28-án.

Keresse a lapot az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon És hogy miről olvashat még a 20. számban? Itt megnézheti.

Tudjuk, hogy mindenki kér. Tudjuk, hogy mindenki panaszkodik. Mi legalább utóbbitól megkíméljük Önöket, inkább dolgozunk. Keményen. Ha tudja, segítse, támogassa munkánkat, hogy hétről hétre fontos történeteket, értékes olvasmányokat tárhassunk Önök elé. A legfontosabb persze, hogy olvassanak minket és hírünket vigyék. Sőt, ha tehetik, fizessenek elő hetilapunkra! A túlélés másik záloga a közösségi finanszírozás. Erre a célra hoztuk létre felületünket a Patreon adománygyűjtő oldalán. Akár havi két dollár is óriási segítség. Mentsük meg együtt a szabad magyar sajtót! Nagyon köszönjük.

Hozzászólna? Várjuk Facebook-oldalunkon.