Veszélyes. Ember. Kísérlet.

Öldöklő verseny dúl a nyomtatott hetilapok piacán, amelyből lapunknak is ki kell vennie a részét. Nem ülhetünk a barbárjainkon, nem elégedhetünk meg az ezüstéremmel (a Magyar Hang a második leolvasottabb hetilap jelenleg, a HVG az aranyérmes), nyilván törekednünk kell arra, hogy jobbak és jobbak legyünk. Ennek egyik eszköze lehet, hogy olvasóinkat a végletekig kiszolgáljuk minden téren. Például kellemetlen, sokszor fájdalmas kötelezettségeket teljesítünk helyettük, ilyenformán is komfortosabbá téve kedves olvasóink életét.

Órákat kell sorban állni a kormányhivatalban? Főszerkesztőnk, György Zsombor elmegy, és kivárja Ön helyett a sort. Hasogat, fáj a lyukas foga, ki kell húzni, de Ön fél tőle? A Magyar Hang kiváló vidéki riportjait jegyző Tompos Ádám kollégánk elmegy Ön helyett, és kihúzatja a saját fogát. Az Ön párja egy Mága Zoltán-koncertre vett jegyet, de Ön ki nem állhatja a negédes dallamokat? Kulturális rovatunk kiválósága, Lakner Dávid végigszenvedi Ön helyett párja társaságában a hegedűk Gyurcsok Józsefjének vonószaggató előadását.

Én azonban szeretem emelni a tétet. Nemcsak unalmas és kényelmetlen, de veszélyes emberkísérletben is hajlandó vagyok részt venni az olvasóink érdekében és helyett, hogy Önöknek már ne kelljen. Ennek megfelelően vettem egy nagy levegőt, valamint a bátorságot, és megtekintettem a sokadik évadát élő, szebb napokat látott Sajtóklub című műsort a Hír Tv-n.

A négy Fidesz-párti lángész, aki november 11-én szerette volna kifürkészni a világ titkát: Bencsik „Pártélet” András, Bayer „K***anyád” Zsolt, Szentesi Zöldi „cikornyás stílusú” László és a magyar lincseléspápa, Huth Gergely. A megismételt jászberényi választás másnapján feltűnően gyűrött arcot magukra öltő társaság szomorú hangulatban kezdett a Sajtóklub ezen epizódjának egyetlen témájába, amit közülük többen is úgy fogalmaztak meg: „baj van”.

Pedig eddig a teljes kormánymédia azt a történetet igyekezett elmesélni a híveknek, hogy a teljes ország narancssárgába borult, hiszen az 5000 lakos alatti zsákfalvakban, ahol a Fő utca balra kanyarodik az ötödik mérföldkőnél, és a katolikus templom alsó részén van egy kis repedés, ott újraválasztották az eddigi féllábú fideszes polgármestert. Még ifj. Lomnici Zoltán tévészerepléseinek számát is felülmúlta azon térkép szerepléseinek száma, amely egyennarancssárgában mutatta az országot. A Sajtóklub kerekasztalának lovagjai is arról beszéltek az önkormányzati választások előtt eltelt hónapban, hogy N.I.N.CS. B.A.J., most pedig egy Szolnok megyei város elvesztése után B.A.J. V.A.N. Ha fideszes nyugdíjas volnék, teljesen össze lennék zavarva, hogy most akkor az egy héttel ezelőtti vagy az e heti Bencsik Andrásnak higgyek.

Méltatlan volna a láthatóan erősen gondterhelt társaság ormótlan csacskaságaival szórakoztatnom a nagyérdeműt, azt úgyis sokan megtették már azóta a közösségi médiában. Azért azt e helyütt jegyezzük meg, hogy ezek az emberek nem értik már a kort, amelyben élünk. Bencsik a Twittert nem ismeri, és ezért „fiataloknak való csevegőfórumként” aposztrofálja. Szentesi Zöldi egy mondaton belül nevezi ostobának a fiatalokat, akikhez szerinte – ugyanazon a mondaton belül fejti ezt ki – vissza kellene találnia a Fidesznek. Ékes bizonyítéka annak, hogy a srácok még a gyászmunka legelején, a valóságtagadásnál járnak, hogy a műsorban elhangozhatott: Mészáros Lőrinc és a többi stróman nem lop, csak szerencsésen versenyez. Hát, istenem, ötvenharmadszorra is a nullásra tettek a ruletten, és nem az a nyavalyás nullás jött ki ötvenharmadszorra is?

Rácsodálkoznak arra is a propaganda pontifex maximusai, hogy az ellenzéki szavazók sokszor a nevét sem tudták az elmúlt választáson a fideszesek ellenjelöltjeinek, és mégis rájuk szavaztak. (Megjegyzem, ez a Fidesz jelöltjeivel is így volt: elég azt tudniuk a kormánypárti szavazóknak, hogy ki Orbán Viktor jelöltje, már repül is az iksz.) Jó reggelt kívánok (megjöttek a jászberényi huszárok), kedves sajtóklubosok! Igen, itt tart ez az ország! Már sokan és egyre többen ott tartanak, hogy B-Á-R-K-I jobb a Fidesznél és Orbánnál. És a ti pártotoknak köszönhetjük, hogy ennyire szétzilálta hazánk közéletét. És az ellenzéki összefogásnak nevezett koordinációra sem érdemes kikerekedett szemekkel, bamba pofával rábámulni. Soha nem lett volna szükség arra, hogy „a farkas együtt lakjon a báránnyal, párduc együtt tanyázzon a gödölyével, és a borjú s az oroszlán együtt legelésszen”.

A Fidesz deklarálta közvetlenül 2010 előtt, hogy centrális erőteret akar, és ennek megfelelően később, hatalomra kerülve ezen érdekeinek megfelelően módosította is a választási szabályokat. Az ellenzéki pártok erre reagáltak a koordinációval, közel egy évtizedet eltöltve azzal, hogy megpróbálták elkerülni, hogy koordinálniuk kelljen. Most egy kisebb téttel bíró választáson kipróbálták, és bejött. Baj van fiúk, felkészül 2022!

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/46. számában jelent meg november 15-én.

Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/46. számban? Itt megnézheti!