Orbán, Habony és a keményen keccsölő kisember

A tékozló fiú visszatért londoni száműzetéséből, ahová a jól értesült rossznyelvek szerint Rogán Antal propagandaminiszterrel megbomlott megbomolhatatlan barátsága okán kényszerült. Habony Árpádnak, aki ösztönös tehetségét és gátlástalanságát ötvözte az Arthur Finkelstein-i iskola legmocskosabb fogásaival, jót tett a londoni ködös idő: eszköztára romlottabb, mint valaha. Decemberben a Népszava hozta a hírt, hogy Habony Árpád Gyürk András EP-képviselővel tagja lett annak a szűk körű informális bizottságnak, amelyik az önkormányzati választási eredményeket értékeli és levonja az ebből adódó következtetéseket. A levont következtetés láthatólag az, hogy kevés az eddigi gyűlöletkoktél, még több uszításra van szükség.

És itt kezdett el dolgozni a habonyi agytröszt, vagy inkább zsigertröszt. A Finkelsteinéktől ellesett módszer ugyanis a zsigerekbe hat, a legaljasabb ösztöneinket hozza elő. A legegyszerűbb módszer a politikai napirend uralására az ellenségképzés. Habony Árpádék olyan témákat és olyan ellenségképet keresnek és tesztelnek, amivel a saját táborukon is túl tudnak nyúlni, könnyű befogadni, könnyen vizuálissá tehető, és lehetőség szerint az így kialakuló összkép, ellenség már eddig is negatív attitűddel rendelkezett a társadalomban. Magyarán olyan társadalmi csoportokra van szükségük, amelyet eddig is sokan utáltak, mint a bubópestist.

Fontos összetevő még, hogy az ellenzéket is meg lehessen vele könnyen bélyegezni: lesz itt még Karácsony Gergely cigánysimogató és Jakab Péter a börtöntöltelékek barátja. Ugyanúgy, ahogy a teljes ellenzék kerítésszaggató volt évekig.

Ezzel állítják szembe az új „keményen dolgozó kisembereket”, a „keccsölő magyarokat”, ahogy a doktorminiszterelnökúr mondta az évi egyetlen sajtótájékoztatóján január elején. Érdemes arra is egy pillantást vetnünk egyébként, hogy mennyit egyszerűsödött a politikai kultúra nyelve csupán pár év alatt. És ugyanitt: képzeljék el, ahogy mondjuk Mádl Ferenc, Antall József, Torgyán József, vagy akár csak Navracsis Tibor vagy Pokorni Zoltán szájából elhangzik a „keccsölő emberek” szóösszetétel.

Na szóval, könnyű a legelesettebb néprétegnek is azt mondani: vannak nálatok is rosszabbak, valakinél ti is jobbak, előrébb valók vagytok. Már hogy ne volnátok jobbak a cigányoknál vagy a bűnözőknél? (Mondani sem szükséges, hogy teljesen irreleváns, hogy az utálatnak van-e alapja, vagy sincs. Lehet-e egyáltalán bármikor jogos bármilyen gyűlölködés?)

Szóval a terepasztal melletti hadosztály-húzogatásnak ezen a pontján jutottak eszébe a Viktoréknak és Árpádéknak a leginkább kézenfekvőbbek: a cigányok és a fogvatartottak. A cigányoknak nem fizetünk ki valamit, amit megítélt nekik a bíróság. „A cigányok sorsát mindenki letojja, sőt örül, ha nem kapnak meg valami lóvét. Amikor meg már a többieknek járó valamilyen kártérítést nem kapnak meg többen, akkor már késő lesz” – okoskodták ki nagyjaink.

Ugyanez igaz a fogvatartottakra is. Az Orbán-kormány hozta azt a jogszabályt, amelynek alapján a méltánytalan fogva tartási körülmények miatt pénz jár nekik. Most azt mondják, micsoda égbekiáltó szörnyűség, ha ezen törvény alapján egy fillér is jut bárkinek, aki börtönbe került. Mennyivel könnyebb ezt üvölteni nyálat köpködve, mint mondjuk vécécsészét tenni a zárkákba. Egyébként arról érdemes volna vitáznunk, hogy az ország fizessen-e ilyen kártérítést, de hogy visszamenőleges hatállyal megvonjunk egy szerzett jogot, az nem járja Moszkvától nyugatra és Kairótól északra.

Ott tartunk 2020 Magyarországán, hogy azt teszteli a Nagykán és barátai Kft., hogy kit gyűlölünk kollektíve jobban, többen. Ez a mondat elég is lesz a keresztényszabad Hunniáról a történelemkönyvekbe a 20-as évekből. 30-asok meg úgyis arról fognak szólni, hogy túléljük-e egyáltalán, úgyhogy azt maradék időt, ami addig hátravan, töltsük csak gyűlölködéssel.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/4. számában jelent meg január 24-én.

Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2020/4. számban? Itt megnézheti!