Legyetek Mitt Romney-k!

A lángoktól ölelt kis poliszunk ügyeivel való foglalatoskodás kevesek hobbija. Pedig a belpolitika napi, közvetlen ráhatással van az életünkre. Nem tudok mit kezdeni az olyan taxisfilozófiával, hogy „én nem foglalkozom politikával, úgysem változik semmi”. Ezért nem változik semmi. Az átlag addig jut el legfeljebb, hogy elolvassa egy-egy cikk címét, a felfedező beállítottságú ínyencek esetleg még a bevezetőjét. Aztán irány a másikat anyázni a kommentszekcióba.

Ehhez képest a külpolitika akár csak a felületet karcolgató követése is már-már Tamás Gáspár Miklós-i elkötelezettséget kívánna meg az állampolgártól. Az amerikai impeachment procedúrája Európából nézve legalább annyira áthatolhatatlan, mint a Csipkerózsikában a kastély körül nőtt, sűrű vadrózsasövény. Annyira nem értjük európaiként a közjogi felelősségre vonás mibenlétét, mint amennyire az amerikai foci szabályai érthetetlenek az európai elme számára.

A Donald Trump ellen indult impeachment eljárásból sem jutott el sok információ a magyar polgárokhoz. Az egész ügy február 5-én már le is futott azzal, hogy a szenátus republikánus párti többsége szerint az amerikai elnök nem élt vissza a hatalmával akkor, amikor előnyöket ajánlott az ukrán elnöknek azért cserébe, ha Ukrajna vád alá helyezi Joe Biden fiát, aki ugyebár tavaly még a legpotensebb demokrata párti kihívójának tűnt. Mitt Romney korábbi elnökjelölt volt az egyetlen egy olyan szenátor, akit ugyan Trump pártjának színeiben választottak meg, mégis Trump ellen szavazott.

Ám még mielőtt leadta volna Trump-ellenes szavazatát, hosszasan indokolta is, miért tesz így. Nem is alkotmányjogi érvelése a fontos. A mélyen hívő Romney ugyanis egy hihetetlenül egyszerű érvre hivatkozik, a posztmodernben már-már elfeledett, jelentőségét vesztett esküre, valamint ezzel összefüggésben a lelkiismeretére. Jól jegyezzük meg ezt a pillanatot, mert egy letűnt kor utolsó pillanata ez. Amikor a hazára felesküdött államférfinak elcsukló hangon kell elmagyaráznia azt, amit más korokban nem is kellett magyarázni: hogy az ünnepélyesen adott szónak számára van jelentősége. Számára még van jelentősége. Amikor a polgárokat képviselő elöljárónak magyarázkodnia kell annak kapcsán, hogy miért nem a párthűsége volt a fontosabb, miért a lelkiismeretére hallgatott egy olyan kérdésben, amelyben lelkiismereten kívül egyébként minden más tényezőt ki kellene zárni egy jobb, egy kevésbé zavarodott korban.

Ecce homo! Nézzék az embert, akit e kor szán és kinevet, amikor a tudható és kiszámítható körülmények miatt már-már potyogó könnyekkel arra hivatkozik, hogy hát ő vallásos, és mivel Isten előtt tett fogadalmat, azt nem szegheti meg. „My faith is at heart of who I am” –mondja. (A hitem a központi eleme annak, ami vagyok.) Ez a legfontosabb mondat, amit felírhatunk az elköszönő évtized közéletéből. Fontos mondat lesz, amikor visszagondolunk majd a most kezdődő korra. „Hát így kezdődött. A férfival, akinek magyarázkodnia kellett, miért a lelkiismerete szerint cselekszik.”

Nem utolsósorban nekünk is üzenet ez, a polgári Magyarország álmát fel nem adó magyar jobboldaliaknak. Jól tettük, hogy a párthűség helyett a lelkiismeretünkre hallgattunk. Jól tettük, amikor nem engedtünk a szirénhangoknak. Jól tettük, amikor nem engedtünk a visszacsábítási kísérleteknek. A senki földjére kerültünk, de megmaradt a legfontosabb, a becsületünk. Nehéz elhagyni egy politikai közösséget, ezt Romney könnyei is jelzik. Nem a pozíciók és a lehetőségek megszűnése, sokkal inkább a kitaszítottság, az árulóbélyeg és az árvaság érzete miatt. De ezzel együtt is érdemes. Mert a halálunkkor csak az fog számítani, hogy a közös ügytől eltávolodott politikai vezetőt vagy a lelkiismeretünket követtük-e.

Arról nem is beszélve, hogy most már van saját utunk, megmaradt a hitünk, és megmaradt az ethosz, az már csak a miénk. My faith is at heart of who I am.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/7. számában jelent meg február 14-én.

Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2020/7. számban? Itt megnézheti!