Operettpárt-katonák

Ó, de sokat koptattuk már ezt a szót: pártkatonák. Alkalmaztuk korábban már kormánybarát propagandistákra, az elnöküknek túlságosan megfelelni akaró pártfunkcikra, üvöltötte egymás képébe fideszes és ellenzéki oda és vissza. Most azonban az eddig mindig csak átvitt értelemben használt kifejezés végre valóban azokra alkalmazható, akik a szó legszorosabb értelmében kiérdemelték: a kormánypárt katonáira.

Megannyi tábornok, köztük a vezérkari főnök, Korom Ferenc altábornagy is részt vett Orbán Viktor miniszterelnök, a Fidesz elnöke 22. évértékelő buliján. Tették mindezt egyenruhában egy olyan rendezvényen, amelyen a miniszterelnök beszédének jelentős részét a belső ellenzék és a külső fantomellenség elleni kirohanások tették ki. Egy tábornok persze otthon, a négy fal között gondolhatja azt, hogy Magyarország legnagyobb problémája nem az egészségügy és az oktatás (azaz az idősek és a gyerekeink) parlagon hagyása, hanem a Soros-terv és a „diplomás kommunisták” által jelentett szörnyű apokalipszis fenyegetése. Abban a pillanatban azonban, amikor belebújik a mundérba, mindezt el kell felejtenie. Ami nem könnyű feladat ugyan, de aközött, hogy hadosztály-tologatás közben eszébe jut a főtiszt úrnak Orbán Viktor vagy Németh Szilárd, és ettől fátyolosodik a tekintete, meg egy politikai rendezvényen katonaként, egyenruhában tapsolni a Kedves Vezetőnek óriási a különbség.

Az ellenzék persze ebben az ügyben is a-l-k-a-l-m-a-t-l-a-n volt, és belement abba az értelmezési és jogi vitába, hogy politikai rendezvény-e egy politikus évértékelője, és hogy ha netán annak minősül, akkor ott lehet-e egy katona, vagy sem. A Fidesz sikeresen arrafelé tolta el a vitát, hogy ezen sopánkodjunk, és ennek „köszönhetően” nem arról polemizálunk, hogy

polgári demokráciában (tudom, menthetetlen álmodozó vagyok) megengedhető-e a honvédség felső vezetőitől ilyen politikai kiállás.

Egyébként az ellenzéki pártok által ebben az álvitában hangoztatott érv – tudniillik hogy a Fidesz pártalapítványa által szervezett rendezvényen parádéztak volna a főbakák – valóban nem állja meg a helyét. A kormánypárt pártalapítványa a Polgári Magyarországért Alapítvány. Az évértékelőket ellenben egy másik fideszes „think” tank szervezi, a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület (bár, mint azóta kiderült, társszervező volt a pártalapítvány). De mondom, nem a formája, hanem a tartalma alapján szükséges megítélnünk a „Várkert bazárimajom-parádét”.

A dolog szimbolikáján túl miért lényeges ez? Azért, mert a Magyar Honvédség nem a Fideszé, és nem Orbán Viktoré. Mindannyiunk adójából tartjuk el fegyveres testületeinket, azokat nem Mészáros Lőrinc vagy Orbán úr fizeti. Még csak nem is ő a honvédség főparancsnoka, hanem a köztársasági elnök. És azért ezzel mégiscsak egy lépéssel közelebb kerültünk a közép-ázsiai látszategypártrendszerekhez. A következő lépés egyébként nyilván a rendőrség és a rendőrtábornokok párt alá rendelése lesz, már várom a következő fideszes rendezvényt, amelyen megjelennek a kisuvickolt, szép kék tábornoki egyenruhák.

És érdemes volna elgondolkodnunk azon is, hogy mi lehet a miniszterelnök lelkében ez a mélyen rejtőző zavarodottság a szépen dekorált főtiszti egyenruhák kapcsán. Saját maga mondta el több helyütt is, hogy agyonszívatták sorkatonai szolgálata alatt. Tán itt gyökerezik, hogy amint az az évértékelőn készült felvételeken is látszik, a felcsúti legkisebb fiút különös gyönyörrel tölti el, ha tábornokok szalutálnak neki.

Évek óta az megy e hazában, hogy Orbán Viktor különféle frusztrációit és komplexusait kompenzálja, ennek vagyunk áldozatai mi tízmillióan. Az is, aki rá szavazott, és az is, aki nem.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/8. számában jelent meg február 21-én.

Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2020/8. számban? Itt megnézheti!