Nagypénteken a szereplők – egy kivétellel – nem tudták, mit csinálnak. Semmi nem úgy történt, ahogy eltervezték. Az egy kivétel maga az elítélt, Jézus Krisztus volt.
Publicisztika
Magyar Péter politikai sorsát is az fogja eldönteni, sikerül-e egy működőképes közösséget maga köré szerveznie.
Jegyzőkönyvek, kartotékok, fájlok, kompromatok. Egyszer mind jó lesz valamire. Ha veszélyesen megnőtt a maffi afi lm nézettsége, adjunk a másik csatornán egy izgi családi szappanoperát, hátha inkább átkapcsolnak arra a kedves nézők.
Rogán Antal nem menekül magángéppel az országból, ám a titkosszolgálatokat is felügyelő propagandaminiszter a felbecsülhetetlen szolgálataival együtt is egyre nagyobb tehertétel Orbán Viktor és a rendszere számára.
Tehát tíz éve tudtátok, de hagytátok, szemet hunytatok, kussoltatok, sőt, kussoltattatok, még sőtebb: politikai hasznosságból néma szenvedésre kényszerítettetek egy áldozatot. És ezt nem én állítom, hanem ti mondjátok.
Akik most, amikor Magyar Péter egyszerre hívja ki a kormányt és annak ellenzékét, épp csúfolódnak meg röhögnek rajta, az értelmiség ethoszát hamisítják meg és játsszák ki az ellenzékváltás, a kormányváltás és a rendszerváltás ellen.
Hogyan tudjuk választópolgárként kikényszeríteni, hogy jobb politikai ajánlatokat kapjunk?
Magyar Péter hangfelvételének semmi köze a családi vitákhoz. A kormány elkezdhetne végre a Völner-Schadl-ügyről beszélni.
Egy dolog egészen biztosan elmondható: aki feláll a dobogóra, homlokára célkeresztet rajzolva, üzenve a hatalom kutyáinak, hogy ide lőjetek!, az opponálja ezt a rendszert.
Árnyék vetül a köztársasági elnöki működésére akkor is, ha nem néz egyenesen az emberek szemébe, megnyugvást adva a családi múlttal kapcsolatban. Mert ez a sötét folt nem cipelhető öt évig lehajtott fejjel, néma csöndben.
Az urbánus, jellemzően ellenzéki közegben aratott elképesztő népszerűség ellenére azon a bizonyos körúton túli „másik Magyarországon” a tornacipős, slimfit inges Magyar kivetített hologram csupán.
Az aduász most Magyar Péternél van, az ellenpropaganda pedig becsődölt, mert minden lövedéke rá pattan vissza, miközben a célszemély már-már népmesei hőssé válik, aki majd elzavarja a gonosz királyt.
Az Isépy Tamás mellett eltöltött időszak felért egy egyetemi kurzussal. A sors nagy ajándéka, hogy a beosztottja lehettem, és hogy – talán nem nagyképűség – a barátságába fogadott. Amit a gyakorlati politizálásról gondolok, azt mindent tőle tanultam.
Képzeljék el azt az állapotot, amikor az ember bármiért kinyújtja a kezét, azt rögtön meg is kapja. Akármit elképzel magának, az már ott is van, és az égvilágon semmit nem kell tennie érte. Minek tud örülni az ilyen ember? Mi teszi széppé a hétköznapjait?
A haza üdvét szolgálná, ha Sulyok Tamás új tisztségében valóban Sulyok Dezső utódjává válna.