Halálvitamin

Mindig ráírom a számlára az aznapi euróárfolyamot, az nagyon fontos, mert kéri a gép, és mert haladni kell a korral, különben eltaposnak, másként szólva elragad az ár, a folyamnak az árja, az árfolyama, akár árja vagyok, akár nem.

Nagyon fontos az aznapi árfolyam, az aznapi árfolyam csak aznap érvényes, mindig ki van írva egy adott honlapon, és mindenki azt fogadja el, ahogy a középkorban ki volt faragva a falba valahol a hiteles mérték, hogy aszondja, pontosan egy méter márványból, és kész. Nagyon fontos a tól-ig, a sírokra is ki van vésve, Tóth Béla élt ettől eddig, drága felesége, Jolika élt ettől, na meddig is, az nincs kivésve, üresen villog a szám helye, él még az öreglány, de rozoga lábon, bár az ilyesmi is csalóka, el fog ez temetni mindannyiunkat, túl fog ez betegeskedni mindenkit, ez olyan, ez a Jolika, fog még táncolni a halotti torunkon vagy a sírunk fölött. E fölött sírnunk nem érdemes. Földet rá. Vagy spongyát.

Szóval volt régen a mérték, a falba faragott egy méter, akinek a piacon vitája volt a hosszmérték tekintetében, elfutamodott odáig, és rendezte a kőbe vésett szisztem internésönel segítségével. Bár volna ilyen mértéke az emberéletnek, rőfre vagy inchre vagy angströmre, odamérnénk a nyamvadt kis Béres-cseppen hizlalt létezésünket, és megtudnánk a tutit.

Aztán a Jolika számát mégis kivésik, ott volt a hiba, hogy megkapta a nyugdíját, és a nyugdíjszörfösök áldozatául esett, elég csúnyán esett, ketten is ráestek a hátára, hogy a nyugdíjat kidögönyözzék belőle. Nemigen volt nyugija a nyugdíja miatt, viccesen nyögdíjnak hívják, de ez most nem vicces, bár nyögött a Jolika eleget, míg élt.

Friss déligyümölcsökkel biztosítom a vitaminbevitelt, bár ezeket is nyilván gyorsérlelik, pont annyi a vitamin bennük, mint egy vaslapátban meg egy falapátban együttvéve, akkorát kapunk a haláltól, a falapát adja a másikat. Lapátra kerülünk mind.

A Jolika kicsit előbb, persze így is többet élt, mint te meg én együttvéve, igaz, sem Flabélosra nem járt, sem zumbára, de még a pilatest is kihagyta, hát minek él az ilyen. Nem virul a csakrája, egyszer csak rája szakad a halál, és nem eszik többet sajtot, kolbászt, fúj, egy másik állat anyatejének az erjesztett változata, egy cuki és okos lény húsa, hát normálisak vagyunk mi?

A nyugdíjszörfösök kis taknyosok, alig nagykorúak, kapucniban a fejükön, egyik olyan, mint a másik, elnyeli és kiokádja őket az éjszaka, gyanakodva nézzük őket Flabélosra menet, pilatesre menet, élőflórás joghurtot kortyolgatva. Jolika néni élőflóráját széttaposták, a fejét is, melyben gondolatvirágok tenyésztek, a beleit is, melyekben sajátos biokultúra burjánzott, a muskátlikat is felrugdosták, deflorálták. Csak a virágokat, a nénit nem, bár ez sem lepne meg. Amekkora tűz volt, nem kimutatható. Megerőszakolunk, nyanya, mielőtt egyet nyikkannál. Mielőtt rágyújtották volna a házat. Még élt, még nyögött, amikor égni kezdett. Mondta a halottkém. Az élőkém. Aki igazi kém. Be van építve. Az életbe építette be a halál. Vagy fordítva. Mert nem adta oda a nyugdíját. A nyögdíját. Mert nem volt nála. Mert a fiának adta kölcsön, törlesztőrészletre. Esküdött, visszaadja. Hamisan esküdött. Nem tudta visszaadni. Jolánkának nem. A temetésébe fektette. A sír tartós befektetés. Örökváltság.

Megyek el a ház előtt nap mint nap, elszenesedett tetőgerendák gondolkodnak, gondolkodtatnak. Aktív szén. Inaktív szén. Jolánka nénit megemésztette a tűz, megemészti a sír. Én nem tudom megemészteni. A gonoszságnak ezt a fokát. A kétségbeesésnek ezt a fokát. A közönynek ezt a fokát. Hanyadik fokon is van ez? Hanyadik fokos a fejbe, balta a fül mögé…

Az emberéletnek, akár az eurónak, mindennap más árfolyama van. A mait, a tegnapit folyton elviszi az ár. Megemészti a tűz. Az élet árfolyama néha feltűnően alacsony. Akkor kell sokat venni, és drágán eladni. Ama napon kiállítom majd az életemről a számlát. Áfával, élőflórával, zumbával együtt. Merre hány méter. Nem minden kém halott, némelyik csak alvóügynök. Alszik a Jolika néni, alszik a föld alatt, a felhők felett. Gyújtsunk neki gyertyát. A tűz emlékeztet.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/7. számában jelent meg, 2019. február 15-én.

Hetilapunkat megtalálja az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat még a 2019/7. Magyar Hangban? Itt megnézheti.