Sárkányfogak

A Szilágyság valahogy viszonylag ritkán kerül szóba a transzilván úti célok között. Talán azért, mert az Erdély belsejébe és a Székelyföldre tartó útvonalaktól egyaránt kívül esik. Ám nincs is azoktól túlságosan messzire. Ha Létavértesnél lépjük át az országhatárt, alig egy óra múltán már a Szilágyság szívében autózunk, Nagyvárad felől érkezvén pedig Élesdnél kell északra kanyarodnunk ahhoz, hogy Bihar megyéből eljussunk erre a szelíden hullámzó, csupa zöld tájra, a leginkább a Mátrára emlékeztető lankás hegyek közé, ahol a Berettyó völgyében szórványmagyar települések sorakoznak piros tetős házakkal és égbe nyúló barokk templomokkal.

Ha igazán pontosak akarunk lenni, úgy kellene fogalmaznunk, hogy a Szilágyság nem a történelmi Erdély része, hanem a Partiumé, hiszen északról súrolja a Királyhágót. A mindennapokban ugyanakkor nem feltétlen él az elkülönítés. A történelem folyamán is inkább csak papíron és jogi formulákban tettek különbséget. Magyarország három részre szakadását követően (1541) a Partium sorsa többszörösen összefonódott Erdélyével. Olyannyira, hogy az önálló fejedelemség egyik uralkodó dinasztiája is innen származott. Igaz, ennek manapság a Szilágyságban már nem sok nyoma van. A család egyik fészkének számító szilágysomlyói várat például a modern internetes térképek nélkül vajmi nehezen lehetne megtalálni. Pedig ott van az alig 15 ezer lakosú városka szívében, csak éppen tábla nem jelzi, és ami meg is maradt a várépületekből, kőfal rejti el a kíváncsi tekintetek elől.

A Báthoryak családfája – hiszen róluk van szó – a XIII. század végén három irányba ágazott. Közülük kettő játszott a magyar történelemben, különösen Erdélyében kulcsszerepet. Az ecsedi ág csillaga emelkedett fel előbb, egyik leghíresebb tagja, Báthory István, Erdély vajdája Kinizsi Pállal az oldalán a kenyérmezei csatában kergette szét a törököket. A família ezen ágának a Nyírség és a Szatmári-síkság találkozási pontjánál, az ecsedi láp közelében emelt vár volt a székhelye, amelynek azonban mára csupán néhány, a nagy ecsedi helytörténeti gyűjteményben elhelyezett használati tárgy jelenti kézzel fogható emlékét. Az ecsedi Báthory-ág még a vár pusztulásánál is hamarabb, 1614-ben kihalt, miután utolsó tagja, Erzsébet a fogságban töltött hosszú évek kínszenvedéseit követően a csejtei várbörtönben kilehelte lelkét. Emlékezete ugyanakkor máig eleven maradt: noha a történészek szerint Báthory Erzsébet egy birtoklás ürügyén kirobbant koncepciós per áldozata lett, állítólagos vérengzéseinek köszönhetően a Wikipédia ma is „Foglalkozása: sorozatgyilkos” címszóval jelöli, alakja köré pedig gótikus regényeket és filmeket kreáltak a fantáziadús szerzők.

Az ecsedi várat a család másik, székhelye nyomán somlyóiként is emlegetett ága örökölte meg. Közülük származott a dinasztia azon tagja, aki a világtörténelembe is beleírta a nevét: Báthory István (nem ugyanaz, akiről pár sorral feljebb szó esett) a krakkói székesegyházban nyugszik a többi lengyel király mellett. Trónra lépte előtt azonban Erdély fejedelmi címét birtokolta, megalapozván a família hírnevét.

Ám nem ő volt az egyetlen, aki a somlyói ágból Erdély trónjára került: míg István a királyi címéből fakadó kötelességeinek tett eleget – nem is akárhogyan, a lengyelek egyik legnagyobb uralkodójukként tartják nyilván –, addig helyetteseként fivére, Kristóf dirigálta az otthoni dolgokat. Az ő fia, Zsigmond magánéletének kudarcai okán négyszer mondott le Erdély fejedelmi címéről, és tért vissza oda. Egyik távozása idején oldalági rokona, a bíborosi címet is viselő Báthory András foglalta el a trónt, akit azonban pár hónap regnálás után egy székely lófő bestiálisan megölt. Ugyancsak gyilkosság áldozata lett Báthory Gábor fejedelem, húgát, Annát pedig házasságtörés és bűbájosság vádjával fogták perbe, majd ítélték jószágvesztésre. A család utolsó sarja, Báthory Zsófia férje, II. Rákóczi György fejedelem kívánságára áttért ugyan a protestáns hitre, ám annak halála után rekatolizált, és a bécsi udvarban katolikusként meglévő befolyásának köszönhetően fiát, I. Rákóczi Ferencet a Wesselényi-összeesküvés idején meg tudta menteni a vérpadtól – így aztán öt évvel később II. Rákóczi Ferenc is megszülethetett.

Óhatatlanul jön most az a már-már közhelyszerű mondat, miszerint mindez regénybe és filmre kívánkozik. A magyar irodalom már felfedezte magának a Báthoryakat, Móricz Zsigmondtól kezdve Makkai Sándoron és Passuth Lászlón át Márton Lászlóig és másokig. A filmeseket pedig – leginkább külföldieket – Báthory Erzsébet állítólagos dolgai ragadták meg. A fejedelmek és a boszorkányok kora régen lejárt, a Báthoryak sárkányfogas lobogóját se csattogtatja már a Szamos partján a szél, ám ez mit sem zavarja a Szilágyság túlsó, déli határát jelentő Sebes-Köröst, amely Nagyváradra mentében rendületlenül csobogja a meséket tovább. Például Toldi Miklósról, aki Nagyfalu határában verekedett meg a nádi farkasokkal, majd ugyanott mutatta meg a petrencés rúddal az uraknak a Budára vezető utat. Vagy arról a látványról, amely Bagosról nézvést tárul a szemünk elé a Réz-hegységen át Csucsa és a hajdani Boncza-birtok felé.

Benedek Szabolcs Az én hangom mélyebb című sorozatának többi részét itt olvashatja.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/37. számában jelent meg, 2019. szeptember 13-án.

Hetilapunkat megvásárolhatja jövő csütörtök estig az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/37. számban? Itt megnézheti!