HIRDETÉS
Fagylaltozó gyerekek a fővárosi Szentháromság utcában 1958-ban (Fotó: Fortepan/Lencse Zoltán)
Fotó: Wikimedia
Karóra (Fotó: Unsplash/Sven van der Pluijm)

Időt kérek

Mi már a jelek szerint végképp képtelenek vagyunk élvezni és megélni a pillanatot.
Nyári hőség a múlt századelőn. Mikortól kell félni a melegtől? (Fotó: Fortepan)

Apokalipszis mindig

A jövőre gondolva újabban a szokottnál is erősebben félek. Mintha már nem is a határainkat feszegetnénk, hanem egyenesen lerombolnánk azokat.
Játszótér Debrecenben 1966-ban (Fotó: Fortepan/Lechner Nonprofit Kft. Dokumentációs Központ/VÁTI)

Kihűlt szív

Nincs mit szépíteni, az ember megromlik, nehéz lesz, sötét és durva. A szíve kihűl.
Ballagás a budapesti Könyves Kálmán Gimnáziumban 1986-ban (Fotó: Fortepan/Szilágyi Marianna)

Ballagás ekével, kalapáccsal, tollal

Iskolai évzáróink slágerverse lehetett volna a Még nem elég a vonalas pártköltő Váci Mihálytól , azonban mégsem lett az, mert kiütötte helyéről a szocialista rezsimben csupán társutas, szellemi értelemben mindvégig szuverén Juhász Ferenc verse.
Katonák az első világháborúban, 1917-ben. Képünk illusztráció (Fotó: Fortepan/Palotai Klára)

Dédapám és a rejtélyes M

Van két fénykép róla. Helyesebben van egy harmadik is, amelyiken ő maga nem látható, ám valamiként, úgy vélem, mégis csak összekapcsolható vele.
Borz (Fotó: Pixabay)

Android, borz, repülők

Az ember egy idő után hajlamos haragudni arra, akivel őszinte volt. Azt gondolja, kiszolgáltatta magát neki, s a rá bízott titokkal a másik biztosan visszaél majd.
Fotó: Fortepan

Az ágy mellett

A saját apámat látom a szellemi elsötétülés egyre mélyebb bugyraiba alámerülni. Alszik, megfogom a kezét. Szokatlan, különös érzés. Az idejét sem tudom, mikor fogtam meg utoljára.
Salamon király sírja Pulában (Fotó: Benedek Szabolcs)

Salamon király és a csatár

Korábban csak hallomásból ismertem hasonló történeteket, ám engem tényleg Puskás Öcsi vezetett a hajdani magyar király sírjához.
Fotó: Pixabay

Kilátás egy tiroli háztetőről

„Ha ilyen szép helyen lettem volna gyerek, ha ott nőttem volna fel, talán nem lett volna belőlem egy sittes csöves.”
A debreceni Vár utca 1980-ban. (Fotó: Fortepan/TM)

A szabadságról

Egyszer eljöttek hozzánk az elvtársak az óvodába. Nálunk állomásozó szovjet katonatisztek. Ők voltak a város garnizonja.
HIRDETÉS

Legolvasottabb