Dénes bácsi nyelvi fejlődése, legalábbis a szlenget tekintve, mint legutóbb említettem, megállt 1956 novemberében. A bécsi tenisz- és korcsolyapályákon, sem a Wiener Eislauf-Vereinnél, sem a Blauweissnél nem ismerték a magyar játékosok pesti al- és félvilágtól kölcsönzött szavajárását. Amikor haza-hazalátogatott, ezért is gyakorolta előszeretettel rajtunk, gyerekeken rég nem használt szókincsét.
– Ne tipródjatok már, pupákok – szólt rám és a húgomra, amikor veszekedni kezdtünk. Rögtön megértettük, bár azóta sem találkoztam a tipródni szó efféle (ne piszkálódjatok, tépjétek egymást stb.) jelentésével. Hiába kerestem később, nem találtam leírt változatát sem. A pupák pedig önmagában is kedvesnek, szinte Bécsből hozott ajándéknak tűnt. Ma már nem hallani, akár a pasi alakban tovább élő pasast, pasingert, pacákot sem.
Gempa bumi | Magyar HangGyerekkori szlenges eszmélésemben, ami kétségtelenül Dénes bácsinak köszönhető, mindenesetre kitüntetett szerepet játszott a pasas–pacák–pali hármasa. Pedig e három nem azonos gyökerű; igaz, a pali más jelentést is hordoz. A pacák jiddis (parcef – arc, férfi), a pasas francia-német (Passagier – utas), a pali magyar (Pál) eredetű. (Vagy mégsem? Az oszmán-török balek elferdülése lenne talán?) Egy biztos: a magyar kültelki beszédben barátként találkozott össze mind a három.
De mi köze a pacáknak a pupákhoz, és nem mellesleg a pacáknak a pacekhez? Minderről majd legközelebb.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 24. számában jelent meg, 2018. október 26-án.
Hetilapunkat keresse az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat még a 24. Magyar Hangban? Itt megnézheti.
